" A magyar poltikai elit kollekítven nem ismerte fel a legújab, komoly történelmi lehetőséget!"


-Beszélgetés Raffay Ernő történésszel-

– Sokakat izgató kérdés: volt-e rózsadombi paktum?

– Nincs bizonyítékom, de úgy következtetek, hogy nem volt. Ilyen nagy horderejű kérdésekben ugyanis a kormányok nem titkosszolgálati ezredeseket, hanem jóval magasabb beosztású politikusokat delegálnak. Azt hiszem, a paktum utólagos konstrukció, amit a már addig bekövetkezett események és folyamatok elemzése során írtak le. Innen van az, hogy a paktum pontjai úgy látszanak, mintha előzetes megállapodás útján történt volna.

– Engedjen meg egy személyes kérdést: a kommunista rendszerben, mint ismeretes sajnos hazugságra kényszerítették még a történelem tanárokat is, kénytelenek voltak meghamisítani a történelmet. Ön ebben a diktatórikus időben hogyan lépett a történész pályára?

– Érettségi után, 1968 őszén, éjjel Pécsről utaztam haza az utolsó vonattal. A jegypénztár előtt egy vaskos folyóirat feküdt címlappal lefelé. Futtomban fölkaptam, s a vonat gyönge fényénél megnéztem, mi is ez. A Századok című történész folyóirat egyik száma volt. Megtaláltam benne Rákóczi fejedelem egyik kuruc, majd árulóvá lett tábornokának visszaemlékezéseit. A következő napokban elolvastam. Beleszerettem a kuruc korba, s amikor később a szegedi egyetemre felvettek, történelem-magyar szakra adtam be a jelentkezésemet. Rákóczi dunántúli hadjáratából kezdtem el a szakdolgozatomat, de amikor Csatári Dániel professzor Szegedre került, témát váltottam: Erdély 1918-1919. évi román megszállását kezdtem feldolgozni. Később ebből írtam a bölcsészdoktori-, majd a kandidátusi disszertációmat. Negyed évszázada Erdély 20. századi története és a magyar-román kapcsolatok kutatója vagyok.
Voltak persze nehézségek a pályámon, épp a kutatási témám miatt. A kandidátusi dolgozatomból bizonyos fejezeteket ki akartak vetetni velem, Csatári professzor mellett a tanszék másik munkatársa, szegény Karsai László is emellett kardoskodott. Ma már értem, miért tette. A kandidátusi disszertáció benyújtása után Ormos Mária professzor tíz hónapig nem engedte a védést, de a végén az 1982-ben elkészült disszertációt 1987. január 12-én megvédhettem. A védésen egy Siklós András nevű őskommunista prof. felállt, s kérte a bizottságot, hogy ezt a nacionalista dolgozatot ne engedje megvédeni. A bíráló bizottság egy tagja, látva, hogy vörös fejjel szólásra jelentkezem, odajött, s azt mondta: hagyd ezt a sztálinista öreget, ne válaszolj neki! Így tettem, sima védés volt, kilencven százalékot kaptam. Aki ezt a jó tanácsot adta, Krausz Tamásnak hívják.
1990 után a baloldalon egyszerűen csak Horthy-fasisztának neveznek, főleg az SZDSZ hazaárulói. Ez persze nem rám vet sajátos fényt.
Most egy nagymonográfián dolgozom: az 1916. évi erdélyi román katonai betörés történetét fogom megírni. Ez volt az első román-magyar háború, s a románok katasztrofális vereséget szenvedtek.

A magyar országgyűlés szeptember 26-án zöld utat adott Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának, noha több erdélyi- és hazai szervezet, párt kérte: Románia felvételét kössék az autonómia megadásához! Ezt az eredményt várta?

– A parlament pártjaitól várható volt ez a döntés. A kormány siettette a szavazást, hogy még a mostani ciklusban megtörténjen, és a miniszterelnök kedveskedhessen a közös kormányülésen a román félnek. A televízióban az SZDSZ külügyi politikusa kifejtette: a határok légiesedése épp elegendő a magyaroknak. Ugyan nem egészen értem, hogy ő miért szól bele egy másik nemzet, a magyar ügyeiben, de tőlük ez várható. Az igazi megdöbbenést a Fidesz igen szavazata jelentette, legalábbis azok számára, akik eddig azt gondolták, hogy e párt vezetői kőkeményen képviselik a magyar érdekeket. Nos, most bebizonyosodott: ez egy szép legenda volt csupán. A Fidesz úgy szavazott, mint az általa lebecsült MDF, amely ismét bizonyította puhaságát. Egyikük sem alkalmazta pl. az autonómia-zsarolás lehetőségét. A magyar politikai elit kollektíven nem ismerte fel a legújabb komoly, történelmi lehetőséget a megszállt területeinken élő magyarság helyzetének javítására.
A döntés a Fidesz kezében volt: ha nemmel szavaz, jelzés lett volna egész Európa számára arról, hogy a magyar-román viszonyban súlyos, megoldandó tehertételek vannak. A Fidesz igen-szavazás azt üzente Európának és a románoknak: tehertételek nincsenek a kapcsolatainkban, mehet minden tovább úgy, ahogy eddig.
Megítélésem szerint ez a parlament a magyar nép szemében elveszítette legitimitását.

– A napokban kezembe akadt Illyés Gyula tanulmánya arról, vajon Ki a magyar? Ma is aktuális kérdés. Ön szerint ki a magyar?

– Trianon után 85 évvel, a porladó nemzetet látva azt mondhatom, ami nem új megfogalmazás: magyar az, aki annak érzi magát. Ez azonban ma már kevés. Úgy gondolom: magyar az, aki kész tenni valamit, akár az életét is föláldozni a magyarságért. Nem elegendő – az üdülők, gyárak, szőlők, stb. privatizálása közben – szólamokat mondani a hazafiságról.

Vége

(Kérdezett és lejegyezte: Frigyesy Ágnes –Első megjelenés: Nemzetőr)

„A magyar politikai elit kollektíven nem ismerte fel a legújabb, komoly történelmi lehetőséget!”

-Beszélgetés Raffay Ernő történésszel-

II. rész.

– A kommunista diktatúra után ön részt vett az első szabadon választott kormány munkájában, mint politikai államtitkár. A legrövidebb kormányülésről ezt írta a Velünk élő Trianon című könyv 212. oldalán. Idézem önt: „Antall József összehívta a kormányt, a minisztereket és a politikai államtitkárokat, ott voltam. ő azt mondotta: egyre többször előkerül a magyarság egyesítésének kérdése. Tombolt a jugoszláv háború, a katonai hírszerzés és a légierő gyakorlatilag háborús működésbe volt rendelve. És azt mondotta a kormányülésen: uraim, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, vagy aki erről a kérdésről nyilatkozik, az adja be a lemondását. Kérdés van? Kérdés nem volt. Ez volt az Antall-kormány legrövidebb kormányülése.” E kormányülés felidézése azért megdöbbentő és megrázó számomra, mert közben Antall József jelentette ki először, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Hogyan emlékszik vissza Antall-József kormányzására?

– Tény, hogy az Antall-kormány rendkívül nehéz helyzetben vette át az ország kormányzását. 1991 után azonban, miután Jugoszlávia felbomlásának a megindulásával megkezdődött a trianoni országok széthullása, már nem lehet a nehéz körülményekre hivatkozni. A történelem megadta a lehetőséget a kilencvenes évek elején arra, hogy Magyarország okos külpolitikával és határozott katonapolitikával megtámadja Trianont. A Kalasnyikov-üggyel a magyar kormány nagyon helyesen támogatta, gyorsította Jugoszlávia felbomlását, az ügy kitudódása után azonban a kormány illetékesei megijedtek, s eredendő emberi gyávaságukat és kisszerűségüket politikai bölcsességgel próbálták leplezni. Antall József a jelenlétemben járult hozzá telefonon a második fegyverszállításhoz, de a két érintett tárca vezetője, Jeszenszky Géza külügyminiszter és Für Lajos honvédelmi miniszter megdöbbentően gyáván viselkedett. Féltették a pozíciójukat, vagy nem ismerték fel a helyzetben lévő valóban óriási lehetőségeket?! Anti-államférfiként viselkedtek akkor és a későbbiekben is. A történelem a Horn- majd az Orbán kormány idején is hozott lehetőségeket, azonban e kormányok vezetői és kulcsfigurái sem éltek a helyzet adta lehetőségekkel.
Ha a Trianonhoz való viszonyhoz, a lehetőségek elpuskázásához hozzá számítjuk az Antall kormány tevékenységét a privatizációban és például a sajtó területén elkövetett történelmi jelentőségű hibákat, túlzás nélkül kimondhatom: ez a kormány – eredményeit is beleszámítva – nem váltotta be a hozzá fűzött magyar reményeket, elárulta a rendszerváltozásban lelkesedéssel részt vevő milliókat, s a magyarságot a globalizmus negatívumainak áldozatává tette.

– Kérem, idézze fel a legdrámaibb helyzetet, vagy pillanatot államtitkár korából!

– Több is volt. Az egyik ilyen, amikor megtudtam, hogy hol volt atomfegyver Magyarország területén. (A helyszíneket nem szívesen mondom el.) Akkor döbbentem rá igazán, hogy Magyarországot a kádári vezetők évtizedeken át az atomháború és a teljes pusztulás helyzetében tartották. Ezért sem lehetett volna őket elszámoltatni s ezer évre börtönbe zárni?

– Mint ismeretes, az Ukrán-Magyar alapszerződés aláírásakor – némi kedvezmény mellett – az Antall-kormány végleg lemondott arról, hogy kedvező fordulat esetén Kárpátalja ismét a Csonka-országhoz kerülhessen. Az aláírás helyett tehetett volna mást az akkori kormány?

– Amikor az egyik MDF frakció ülésen megkérdezték a külügyminisztert, hogy miért van szükség erre az alapszerződésre, ő azt válaszolta: ha Románia ellen majd tesz valamit Magyarország, milyen jó lesz, ha a románok hátában ott lesz a baráti Ukrajna. Ez jó válasz, csak Románia ellen akkor sem, s azóta sem tett semmit egyik magyar kormány sem.
Nem alapszerződést kellett volna kötni Ukrajnával, hanem Kárpátalját kellett volna visszaszerezni. A kárpátaljai ruszinok között volt egy komoly csoport, amelyik szívesebben tartozott volna Magyarországhoz, mint Ukrajnához. Ez komoly lehetőség volt Trianon felszámolásának megindításához. A kormány azonban, cserben hagyva az ottani magyar százezreket, érték és biztosíték nélküli ún. alapszerződést kötött, amiből az ottani magyarok semmi előnyt nem húztak.
Az alapszerződés megkötése után kezdődött meg az MDF képviselőcsoport darabjaira hullása, a legnagyobb kormánypárt belső meggyengülése. Több akkori MDF országgyűlési képviselő épp az én honvédelmi minisztériumi, lehallgatástól védett (?) szobámban tárgyalt néhány alkalommal arról, hogyan lehetne megakadályozni az ukrán-magyar alapszerződést.

(Kérdezett és lejegyezte: Frigyesy Ágnes –Első megjelenés: Nemzetőr)

(Folyt. köv.)

„A magyar politikai elit kollektíven nem ismerte fel a legújabb, komoly történelmi lehetőséget!”

- Beszélgetés Raffay Ernő történésszel -

A történelem megadta a lehetőséget a kilencvenes évek elején arra, hogy Magyarország okos külpolitikával és határozott katonapolitikával megtámadja Trianont. A Kalasnyikov-üggyel a magyar kormány nagyon helyesen támogatta, gyorsította Jugoszlávia felbomlását, az ügy kitudódása után azonban a kormány illetékesei megijedtek, s eredendő emberi gyávaságukat és kisszerűségüket politikai bölcsességgel próbálták leplezni – nyilatkozta lapunknak Raffay Ernő történész, az Antall-kormány egykori politikai államtitkára. Beszélgetésünkben kitérünk a jelenlegi lehetőségeink elszalasztására is…

– Indulatokat és erős érzelmeket váltott ki az idén megjelent Koltay Gábor: „Velünk élő Trianon” című könyve, mely a Trianon című filmsorozat szerkesztett változata. A filmben illetve a kötetben több kiváló közéleti személyiség megszólal: Nemeskürty István, Csoóri Sándor, Pozsgay Imre, , Tőkés László, Duray Miklós, hogy csak néhány nevet említsek. A kötetben történészként ön értékeli Trianon hatásait. Hogy látja: Trianon a múlt, vagy velünk élő történelem?

– Trianon sajnos nem a múlt, hanem a jelen. Az 1947-ben megerősített, sőt súlyosbított trianoni diktátum legfontosabb és legtöbb kárt okozó következménye a szétszórt nemzetté válás. A fél tucat országban élő magyarság részei lassan elszakadnak egymástól, megindult már a szórványosodás és a csángósodás. A csángósodás fogalma azt jelenti, hogy kb. kétszáz évvel ezelőtt a moldvai csángók lélekszáma körülbelül kétszázezer volt, mostanra jó, ha harmincezren vannak. Ez a folyamat játszódik le, egyre gyorsuló ütemben mindegyik, idegen megszállás alatt lévő magyar népcsoporttal. Még száz év, s a magyarság nem lesz más, mint négy-öt kisebb, szórványban élő, etnikai érdekességet jelentő csoport. Lehet majd tanulmányozni bennünket, mint néprajzi érdekességet, európai unikumot. Olyanok leszünk, mint az észak-amerikai indiánok.
Több más esemény mellett a 2004. december 5-i népszavazás kudarca épp azt bizonyította: erősen meglazultak a nemzet egészét összetartó erők, érzések. Az is kimondható: – épp Trianon következményeként – a maradék Magyarországon legsúlyosabb a helyzet. Míg a szomszédos, ún. zsákmányszerző országokban az ottani magyarság legjobbjai valamilyen formában fellépnek az idegen megszállók, a zsákmányszerző kormányok ellen, Csonka-Magyarországban a nemzeti öntudatától szinte teljesen megfosztott nép nem látja az össz-magyarságot fenyegető káros folyamatokat. A Kádár-korszak és az 1990 után viharos gyorsasággal kibontakozott globalizmus, élén a nyíltan magyarellenes erőkkel (SZDSZ és értelmiségi holdudvara) sikerrel likvidálja a magyarság nemzeti-, történelmi tudatát és az összes többi, a nemzet összetartozását, összefogását biztosító tényezőt.
A felsoroltak miatt a helyzet tragikus, de nem reménytelen. Ha a hazai másfél millió ember összefog a határokon túli radikálisabb magyarokkal, talán megállítható a megindult káros folyamat. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha Budapesten egy magyar érdekeket képviselő kormány kerül hatalomra 2006-ban.

– Eva Maria Barki nemzetközi hírű jogász, a Nemzetközi Erdély Bizottság elnöke néhány hónappal ezelőtt a nekem adott interjúban azt nyilatkozta: a Trianoni Békediktátum – az európai jogrend szerint – érvénytelen. Mi erről a véleménye a történésznek?

– Elfogadom Barki Éva megállapításait. Hozzá kell azonban tennem, ténylegesen akkor lehet semmissé tenni Trianont, ha a magyar kormánynak (nem a mostaninak!) van hozzá elég nemzetközi politikai befolyása és elegendő katonai ereje. Ezek nélkül nemzetközi jogi téren mindent bebizonyíthatunk, a helyzet nem változik.

(Kérdezett és lejegyezte: Frigyesy Ágnes –Első megjelenés: Nemzetőr)

(Folyt. köv.)

Kommentár nélkül

Minden Kedves Olvasónknak Áldott, Békés Húsvéti Ünnepet Kívánunk!

Önök kérték

Kisebb "botrányt" kavart, nemrégiben, hogy az MSZP kongresszusán -amin Bajnai Gordont miniszterelnök-jelölttté választották- zárásképpen megszólalt a réges-régi munkásmozgalmi nóta az Internacionálé. Meglepődni azért nagyon nem kell, mert korábban is szólt már a proliinduló más MSZP kongresszusokon is, de Bajnait így megalázni... Ám gyorsan jött a (ki)magyarázás is a kissé kellemetlen szituációból. A magyarázat egyszerű. Minderről természetesen a leendő miniszterelnök nem tudott semmit őt senki sem értesítette erről, ez Havas Szófia (Horn gyula unokahúga) magánakciója volt.
Remélem legalább ők elhiszik amit mondanak.

Kommentár

Lendvai Ildikó,az MSZP frissen kinevezett pártelnökasszonya, úgy véli, hogy az elmúlt két hét nem volt éppen egy "dicsőséges időszak". A naiv ember ilyenkor azt hinné, hogy a kisimítot arcú Ildikó, ha finoman is de kritikával illetei a saját pártjának ámokfutását és egy kis önkritikát gyakorol.

Aztán elolvasva az interjút sajnos nem történt semmi újdonság. Az MSZMP egykori kultúrális alosztályának osztályvezető asszonya sajnos újra a régi nótát fújja. Nem az volt a baj az elmúlt két hétben, hogy egy olyan párt nevezett új miniszterelnököt, amely semmiféle társadalmi támogatottsággal nem bír. Nem az, hogy a miniszterelnök személyéről egy alig 2-3 százalékos támogatottságú párt dönt, végig az új választások megszavazásával sakban tartva az MSZP-t. Nem az, hogy olyan jelölteket szerettek volna a nemzet nyakába rakni akik egyszer már nyíltan bizonyították nemzetietlen, idegen érdekeket előbbre helyező országrontó politikájukat (Bokros, Surányi). Nem az a baj, hogy egy olyan miniszterelnököt választottak végül, aki egyrészt eddig is tagja volt a kormánynak vagyis ugyanúgy tehet arról, hogy az roszág a tönk szélén áll, másrészt üzletei révén (Wallis, Hajdú-Bét) több száz család tönkretételéért, és legalább 9 ember öngyilkosságáért közvetve vagy közvetetten felelős.

Nem ez a baj az elmúlt két hétben, hanem, hogy a közel 20 minszterelnök egyikét lezsidózták, tüntetni mertek, fenyegettek stb... Ez volt a legfőbb probléma az elmúlt két hétben. Vastag a bőr Lendvai arcán azt már eddig is tudtuk.

Ady Endre: A perc-emberkék után

Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.

Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments Atyaisten, hogy bennelegyek -
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém -
S ha marad csak egy hivőm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.

Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen,
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltünnek a mai figurák.

Magyar leszek majd hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ,
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekből avagy ravatalon.

Hatalmas tüntetést szerveznek civilek az előre hozott választásért

demonstráció az előrehozott választásokért!
2009. április 5.
Budapest: Hősök tere 14.00

Civil Összefogás Fórum
(124 civil szervezet nevében)

A rendszerváltozás piszkos ügyletei: eladott aranyfedezet

Talán kevesen tudják, de 1989-től kezdődően fokozatosan eladták Magyarország valutájának aranyfedezetét. 57 tonnát! Az aranyrudakból ékszert készítettek. Az elkövető másfél év felfüggeszetett kapott.

A Magyar Nemzeti Bank aranykészletéhez kapcsolódó csempészettel kezdettől Kovács Mihály volt bankárt gyanúsították a rendőrök. Kovács Mihály múltja amúgy csupa rejtély, hiszen közvetlen a második világháború után emigrált Ausztráliába, ahol kezdetben káposztasavanyítással foglalkozott. Angliában már ékszerészként tűnt fel, s akkor lett a Magyar Nemzeti Bank kiemelt ügyfele, amikor még Fekete János volt az MNB devizaügyekért felelős elnökhelyettese.

Kovács, mint londoni ékszerész, „másodállásban” magyar vezető tisztségviselők gyerekeit taníttatta a szigetországban, többek között Grósz Károly fiát. Kovács Mihály a rendszerváltáskor tért haza Magyarországra, ahol megszerezte az Agrobank részvényeinek többségét, amelyek akkor rendkívül nyomott áron voltak megvásárolhatók. A Németh-kormány utolsó hónapjaiban az akkor már a Miniszterelnöki Hivatal titkárságának vezetőjeként dolgozó Kunos Péter került az Agrobank vezérigazgatói székébe.

A rendőrség 1996 májusában – függetlenül az Agrobank-ügytől –, őrizetbe vette Kovács Mihályt. A vád: üzletszerűen, jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet, adócsalás és devizagazdálkodás megsértése volt. Kovács természetesen nem ismerte el a vádak megalapozottságát, s hamarosan szabadlábra helyezték. Az ügy előzménye, hogy Kovács Mihály 1989 és 1994 között egyszerűen eladta a Magyar Nemzeti Bank aranyfedezetének kilencven százalékát. 57 tonna aranyat adott el, illetve kikölcsönözte, külföldön finomíttatta, – az aranyrudakból ékszert készített.

Az aranyrudak eladását az MNB akkori elnöke, Surányi György tette lehetővé. E döntés miatt az ügy közgazdasági vita, nem pedig büntetőeljárás tárgya lett, függetlenül attól, hogy egy ország nemzeti valutáját aranyfedezet biztosítsa-e vagy sem, hogy az aranykészlet kiárusítása nemzeti érdeket sért-e vagy sem. Érthetetlen módon nem az szerepelt a vádban, hogy eladták Magyarország aranykészletét, hanem az, hogy a rendőrség szerint ténylegesen több arany áramlott be az országba Kovács cégén keresztül, mint amennyi a vámáru-nyilatkozatban szerepelt, illetve finomítás címén kiment az országból.

Az ügy akkor kezdett bonyolulttá válni, amikor az Agrobankos Kunos Péter is színre lépett. Kiderült, Surányi György karrierje szorosan kötődött Grósz Károlyhoz, aki abban az időben a Minisztertanács elnöke volt. Ő nevezte ki az MNB élére Bartha Ferencet, a tervhivatal élére Kemenes Ernőt, Surányi György pedig beosztottja volt Kemenesnek.

Kovács Mihály végül másfél év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Az ügylet során 57 tonna aranyrúd tűnt el a Magyar Nemzeti Bank trezorjaiból.

(Forrás: Virtus.hu)

Állandó irodát nyit Budapesten az IMF

Állandó irodát nyit Budapesten a Nemzetközi Valutaalap a készenléti hitelkerettel kapcsolatos egyeztetések megkönnyítésére - erősítette meg a Népszabadság információját az IMF.
A pénzintézetnek a világ több mint nyolcvan országában van ilyen állandó irodája. Az áprilistól működő magyar képviseletet az ukrán Irina Ivasenko vezeti majd, aki 2000 óta dolgozik a Valutaalapnál.

(MR)

Ezt is megértük.
Bár az eddig sem volt kérdés, hogy kik és milyen célból igyekeznek irányítani az ország belügyeit (már amennyiben létezik még ilyen fogalom) illetve az sem, hogy miért kergetnek bele újabb és újabb teljesíthetetlen feltételű, sok száz és ezermilliárdos kölcsönök felvételébe melyekért cserébe szép lassan telejesen eladósítják és elzálogosítják az országot. Eddig elég volt a Nemzetközi Valutaalapnak az, hogy ha a kapott kölcsönért cserébe a ránk szabott abnormális feltételeiket betartjuk (kiadások csökkentése, elvonáok, leépítések, 13. havi nyugdíj megvonása stb..). Elég volt az, ha szolgalelkűen teljesítjük a követeléseiket. Most már ez sem elég a pénzvilágnak. Ide telepít egy irodát, hogy közvetlenül, egyenesen Budapestről irányítsa az ország teljes adósrabszolgaságba való hajszolását.
Már nem elég a strómanok hajbókolása és szó nélüli beleegyezése bármibe, amit a pénzvilág tőlük követel. Már nem elég az, hogy Gyurcsány Ferenc személyében egy tökéletesen megfelelő bábot találtak maguknak. Olyat, aki nem kérdez, akinek nincsen lelkiismerete, akinek a haza nem jelent semmit, aki bármilyen parancsot végrehajt kérdezés nélkül, ha azért némi (anyagi) elismerésben részesül. Talán még az sem nérvadó nála. Elég a hatalom megkaparintása. Gyurcsány Ferenc ideális báb volt a pénzvilág kezében. Nem kérdezett, nem alkudozott, nem harcolt az igazáért, nem akadékoskodott, nem mondott ellent bármit is kért tőle a bankárvilág. Teljesítette minden igényüket. Annyi hitelt vett fel amennyit eddig még soha senki ebben az országban. A végén már olyan feltételekkel (az ország műemlékeinek az elzálogosítása) amelyek egy esetleges fizetésképtelenség esetén katasztrófális következményekkel járhat. Gyurcsány nem tett mást, mint odaígérte a hitelekért cserébe szinte a teljes országot. Már ami még megmaradt Horn Gyula ámokfutásszerű privatizációs üzeletei után.
Gyurcsány ferenc tehát megtette azt amire kérte a Valutaalap. Felvett 20 milliárd euró hitelt, olyan feltételekkel amelyek évtizedekre meghatározzák a leendő kormányok mozgásterét. Gyurcsány elvégezte munkáját. Gyurcsány mehet.
S, hogy ki jön helyette? Azzal, hogy bejelentették az IMF állandó irodát nyit Budapesten, szinte biztosra vehető, hogy egy olyan ember kell aki már szó szerint és ténylegesen is a Nemzetközi Valutaalap embere. Olyan személy, aki Gyurcsánnyal ellentétben belelát az IMF terveibe, - és végre is hajtja azokat - akiben száz százalékosan meg lehet bízni és ami a legfontosabb olyan személy, aki az IMF-et létre hozó Bilderberg csoport tagja is...
...Surányi György.

Ki legyen Magyarország új miniszterelnöke?

Mint tudjuk, vasárnap óta másról sem beszél az ország mint arról, hogy vajon ki fogja Gyurcsány Ferencet követni a miniszterelnöki székben. Ki lehet az, aki képes lehet majd arra, hogy méltó legyen az elődjéhez? Íme a lehetséges jelöltek a teljesség igénye nélkül.

Surányi György

Glatz Ferenc

Vagy esetleg ő?

Az öszödi Cicero

Az, hogy a magát oly' bátornak beállító miniszterelnökünk már évek óta nem mer -vagy nem is akar - nyilvánosan beszédet mondani nemzeti ünnepeinken, már megszokott dolog. Nem is hiányzik senkinek, csak kissé elszomorító, hogy a magyar miniszterelnök még arra sem képes, hogy egy kicsit megerőltesse magát és kiálljon a nép, az "istenadta nép" elé legalább kétszer - háromszor évente. Ehelyett szinte titokban, szigorúan kiválogatott "szerencsés" meghívottak előtt tart (zárt körű) ünnepi beszédet. És tapsoltatja magát. Nagyon fals dolog ez. És megfutamodás szagú. De lelke rajta.
Ahogy írtam, már megszoktuk ezeket a bezárkózós, bunkerből kifelé kiabáló, visszafelé (Orbán-kormány irányába) mutogató, gyalázkodó ünnepi beszédeket. Ugyanúgy, ahogy a másnapi "független értelmiségiek" felmagasztaló elemzéseit is a beszédről. Jó pénzért már az ördöggel is...
Na de nézzük a beszédet mi magunk is. Mit is mondott ez év március 15.-én, az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc ünnepén a magyar minszterelnök a Művészetek Palotájában. Olyan nagyívű megállapításokka indított mint,:

"- Gondolják, akarhatott bárki ennél többet 1848-ban- - kiugrottak volna a bőrükből a márciusi ifjak, ha mindezt tudhatták volna."

Én nem tudom ezzel mire célzott az öszödi Cicero, de erősen kétlem, hogy Kossuth vagy bárki 160 évvel ezelőtt, "kiugrott volna a bőréből" ha ezt az eladósodott, NATO és EU függő országot előre láthatta volna. A miniszterelnökről nem is beszélve. Ha előre látják, hogy őket majdan ünnepelni csak kordonok mögött lehet, a kormány politikájával nem szimpatizálókat rendőrök vihetik el, hogy az ellentétes véleményen lévőket meghurcolják, nos akkor nagyon elkeserednek és talán nem is történt volna semmi. Ezekért? Erősen kétlem, hogy Petőfi egy ilyen szabad és független hazáról álmodott. Mert ez se nem szabad, se nem független. Majd egy csodálatos hasonlattal folytatta:

"úgy vagyunk, mint időnként az otthoni ünnepeken is vannak ilyen monológos nagybácsik, lehetetlen nagynénik, viselkedni nem tudó unokatestvérek, akik jönnek és tönkreteszik az ember ünnepét. De azért a bölcs család a helyén tudja ezt kezelni. Kicsit összesúgnak a háta mögött, helyenként legyintenek is egyet. Pszt, nem kell komolyan venni. És megy az ünnep tovább."

Köszönjük szépen. Akinek nem tetszik ami ebben az országban megy kormányzás címén, arra legyintenek, elfordulnak tőle. Jó ha le nem köpik. Kedvesek. Őket nem különösebben érdekli kinek mi a véleménye. Lehet itt transzparenseket kifeszíteni, fütyülni, elégedetlenkedi lehet itt bármit csinálni. Ők úgyis legyintenek, hátat fordítanak és kész. Tovább megyek, Gyurcsány szerint még mi - elégedetlenkedők - vagyunk a hibásak amiért az ő "családi" ünnepüket elrontjuk. Ez felettéb kedves részéről. Elnézést kérünk amiért ebbe a családi idillbe belepofátlankodunk, elnézést amiért ezt a díszes összejövetelt hőbörgésünkkel megzavarjuk. Még véletlenül sem szeretném ha emiatt nem ízlene a libamáj, kedves miniszterelnök úr. Elnézést hogy odapofátlankodunk az asztalához. Nyugodtan forduljon el, legyintsen ránk. És, hogy mekkora csoda a szabadság? Amiért 1848-ban is harcoltak? Arra is mondott egy csodálatos példát:

"Valamikor a '70-es, '80-as években ha valaki zenét akart hallgatni, mint az én fiam, Bálint, aki ma itt van közöttünk, akkor titokban a Luxemburg rádiót hallgatta, Ma, ha Fifty Centet akarja hallgatni, ezt a rettenetes nevű amerikai énekest vagy zenekart, akkor az internetre megy."

És letölti ingyen. Mondhatnánk cinikusan. De nem mondjuk. Nem hiszem, hogy Petőfi Sándor azért harcolt, és halt hősi halált, hogy 160 évvel később Gyurcsány Ferenc fiacskája 50 Centet tölthessen le a netről. Ha ezt tudja ...
Igen kedves miniszterelnök úr ez valóban csodás dolog. Egy szellemileg nulla amerikai gengszter négert hallgatni, amint ordenáré módon káromkodik. Azért valamivel többről szól ez.

Igaz nem sokkal többről.
Kordonok mögötti beszédekről, a szólás és véleménnyilvánítás maximális korlátozásáról, rendőrségi túlkapásokról és akkor még nem is beszéltünk a több milliárd eurós kölcsönökről amik kamatait életünk végéig nyögni fogjuk. Hol itt a szabadság és a függetlenség? Az ország közel sem független drága miniszterelnök úr! Hogyan lehetne az ha az IMF szabja meg milyen intézkedéseket, szigorításokat, megszorításokat vezessünk be a kölcsönökért cserébe? Eleve, hogyan beszélhetünk független államról ott, ahol többezer milliárdos tartozások vannak a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap felé? Amikor az Európai Unió megszabja minden lépésünk? Hol független az az ország amelyiknek a puszta léte is Euromilliárdos kölcsönök odaítélésén múlik? De ezt tudja ön is Miniszterelnök úr!
Hogyne tudná.
Csak éppen a legkevésbé sem érdekli.
Hátat fordít, legyint egyet, "Nem kell komolyan venni" -mondja cinikusan.
"És az ünnep megy tovább."

"Nagy" emberek mondták V.

"Ha Kádárról valami rosszat mondtak, még idős koromban is kiosztottam néhány pofont. Negyvenéves barátságot szakítottam meg amiatt, hogy egy ismerősöm felesége vacsora közben gyilkosnak nevezte Kádár Jánost."
(Moldova György: Vasárnapi Blikk 2009. március 8.)

A Habsburgok zsidó származásáról és nemtelen viselkedéséről.
Habsburg Ottóról szól az “ének”… 1991-ből.

Manapság Európa új szellemi és politikai központja a franciaországi Strasbourg nevű város, amely az Európa Parlament és az Európa Tanács székhelye. A nagytekintélyű intézmények elnöke nem más, mint Ottó von Habsburg. Az ősrégi történelmi városnak mintegy 400.000 lakosa van és ebből 15.000 izraelita vallásúnak vallja magát. (CDL Report, 1991. március.)

Ottó von Habsburg politikai tevékenykedése a második világháború idejére vezethető vissza. Ezekről az időkről így ír a herceg:

“1941-től 1944-ig Washingtonban ténykedtem és igazán módom volt a kulisszák mögé pillantani”..(…) “…. a második világháború alatt számos kérdésben, mint Magyarország háború utáni jövője, Ausztria függetlenségének helyreállítása, valamint a dunai térség néhány alapvető problémája, intenzív tevékenységet folytattam, szoros együttműködésben, Roosevelttel és Churchillel. Különösen az Egyesült Államok elnökéhez fűzött szoros személyes kapcsolat és így többször is alkalmam volt megtudni olyan fejleményeket, amelyek legfelsőbb politikai szinten voltak folyamatban. Ezenkívül, munkám során állandó kapcsolatban álltam amerikai parlamenti és kormánykörökkel, továbbá az Egyesült Államokban működő idegen diplomatákkal, akiktől sok lényeges értesülést szereztem. Ez a bizalmi viszony a háború után is tovább tartott.”
(Habsburg Ottó: JALTA és ami utána következett. /12-13 old./ München, 1979. Griff Kiadó)

A francia NOTRE EUROPE című lap nemzetközi rovatából értesülünk, hogy a 77 éves Habsburg Ottó, a PÁNEURÓPAI MOZGALOM feje, nemrégiben rövid látogatást tett Jeruzsálembe, ahol a héber egyetem néhány kitüntetéssel jutalmazta meg a nemzetközi zsidóságnak tett eddigi szolgálatáért. Az AUFBAU című New Yorkban megjelenő német nyelvű cionista újság erről így tudósít:

“A trónörökös elmondott beszédében megjegyezte, hogy a Habsburg-házhoz való tartozása révén mélyrenyúló gyökerekkel rendelkezik a zsidó néphez, és anyai-ági ősei között spanyol zsidókra tekint vissza…”

A jeruzsálemi egyetem tanára, WISTRICH professzor ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy “az osztrák-magyar császárok a XVII. század óta a “Jeruzsálem királya” címet is viselték. Így ezen az alapon Habsburg Ottó, a jelenlegi Habsburg-ház trónörököse visszalátogatott királyságába, jóllehet csak nagyon rövid időre, hogy itt fogadhassa több alattvalójának hódolatát…”- mondotta a jeruzsálemi professzor.

A hatvanas évek végén “… a tel-avivi JEDIOTH CHASADOTH című cionista újságban megjelent bizonyos dr. Unger Otto von Habsburggal készített exkluzív interjújában dr. Unger megállapítja, hogy

“Habsburg Ottó zsidóság iránti szeretete a véréből fakad. Valódi fenntartás nélküli belső érzésből kifolyólag vallja magát dr. Ottó von Habsburg Izraelhez tartozónak, annak az Izraelnek, amelynek politikai helyzetét a legapróbb részletéig ismeri, és amelynek gazdasági fejlődésében - egészen a legutóbbi eseményekig - együtt érez. A legélesebb kritikát gyakorolta Nasszerről és teljesen Izrael oldalán áll a hatnapos háború kérdésében is.”
(HÍDFŐ, 1968. jan. 10.)

Csonka Emil pedig ezeket jegyzi meg könyvében:

“A két háború közti (Szociáldemokrata) pártelnök, a német koncentrációs táborból hazatérő Peyer Károly, a harmincas években szorosan együttműködött Habsburg Ottóval egy Hitler-ellenes nemzetközi és magyar front megszervezésében”…
(137. old.) (Csonka Emil: A FORRADALOM OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME, München, 1981.)

Habsburg Ottó könyvében a második világháború után politikai foglyoknak azonnali hazatelepítéséről ír. Egyébként e témáról részletesen is olvashatunk az angliai orosz származású történész Nikolai Tolstoy: THE MINISTER AND THE MASSACRES (A miniszter és a mészárlások) c. 1986-ban kiadott könyvében.

Idézet Habsburg Ottó könyvéből:

“… a nyugati szövetségesek és az oroszok között akkoriban szerződés jött létre, amely kimondotta, hogy politikai emigránsok a tengerentúlról csak akkor térhetnek vissza azonnal, ha ehhez mindegyik hatalom, tehát az orosz is hozzájárul. A szerződésből persze kimaradt az Oroszországban élő kommunista emigránsok működésének szabályozása, úgyhogy ezek kedvük szerint térhettek vissza hazájukba. Tanúsíthatom, hogy ilyen szerződés valóban létezett és magam is csak bizonyos körülményeknek köszönhettem, hogy reám nem alkalmazták. Mindenesetre, amikor 1944 végén vissza akartam térni Európába, a State Department (amerikai külügyminisztérium) elutasította a kiutazás iránti kérelmemet, hivatkozva a szövetségesek közötti szerződésre. De energikus munkatársam, Heinrich Degenfeld, valamint…. Roosevelt elnök magántitkárnője, Tully asszony……… munkához láttak, és a Fehér Házban rövidesen elintézték, hogy megkapjam az utazási engedélyt, úgynevezett “elnöki prioritással”. Ez azonban csak az illetékes közegek mellőzésével és az illető szerződés figyelmen kívül hagyásával történhetett meg. Mégis, erről a szerződésről a Jaltáról kiadott dokumentumokban egy árva szót sem lehet találni.” (12-13. old.) (Habsburg O./ JALTA)

Az amerikai CIC Gestapó listáján 1945 nyarán 680 magyar “háborús főbűnős” neve szerepelt, amelyből az akkori kommunistákkal koalícióba lépett hazai kormány 650-et meg is kapott! - Vajon tudott-e minderről Ottó von Habsburg?

HMF