Könyvajánló

A trianoni diktátum

Eredeti szöveg francia és magyar nyelven

Rövid ismertető:


1920 június 4. a magyar történelem legszomorúbb gyásznapja. Ekkor írták alá a magyar nép szétszakítását, Magyarország brutális megcsonkítását. Ha élőlénnyel tették volna a gazemberek, biztosan nem élte volna túl. Mégis él még a magyar nemzettudat - bár esetenként úgy látjuk, hogy csak pislákol - s nem tudták írmagjában összezúzni, a földdel egyenlővé tenni a magyar népet, a diktátum idegen szívű szerzői. És íme, itt az eredeti szöveg. Hozzáértőknek franciául is, nehogy szó érje a kiadót, hogy saját kútfőből dolgozott, és valami keszekusza átiratot nyújt át nekünk. A kiadó tudomása szerint, soha sehol nem jelent meg nyomtatásban az eredeti szöveg. Történelmi jelentőségű tehát e szégyenletes diktátum közreadása, amelyről később az aláíró felek is, mint félrevezetett bárányok nyilatkoztak. Persze tudjuk, látjuk mindennapjaink történelméből is, hogy senki, semmiért nem vállal felelősséget, ha politikus. Így volt ez régen is, ma is. Persze azért aláírták, s nem ágáltak ellene, vajon miért? Azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy mostanság ezen emberek utódainak szolgálóivá avanzsálódtunk az EU-nak nevezett kizsákmányoló tőkés oligarchia reánk kényszerített diktátumai alatt. Álljon itt végezetül egy francia(!) diplomata Henry Pozzi , másokkal egyetértésben tett nyilatkozata, méltó mementónak: "Magyarországot nem feldarabolták, hanem kivégezték."



Kiadó: Farkas Lőrinc Imre
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 301
Ára: 1920 Ft.

Videó

A Ferenc Ferdinánd elleni merénylet (1914. június 28.) háttere



A Világpanoráma (Echo TV.) 2007. 07. 27.-i adása


(Forrás: Utólag.com)

Haladékot kaptunk az IMF-től

Egy évvel később kell visszafizetnie az eredeti feltételekhez képest hazánknak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kölcsönét – tájékoztatta a Magyar Nemzetet csütörtökön a Pénzügyminisztérium.

Magyarország a futamidőre és a türelmi időre egyaránt egyéves haladékot kapott a nemzetközi szervezettől, így a hitel visszafizetésének határideje a korábbi 4 év helyett 5 év lett, míg a türelmi idő 2 év 3 hónap helyett 3 év 3 hónap.

Mint Kőszegi Márk, a tárca sajtóosztályának helyettes vezetője elmondta, az IMF a pénzügyi válságra a korábbiaknál rugalmasabban kíván reagálni, ezért döntött úgy, hogy egyoldalúan módosítja általános hitelfeltételeit. A könnyítés ellenére a hitel visszafizetésének terhe a 2010-ben életbe lépő kormányé marad, bár még 2016-ra is jut majd törlesztenivaló.

(hírtv.hu)

Gondoskodó állam

Amint arra talán emlékezik mindenki, valamikor a nyár elején jött a hír, miszerint az elesettekkel mindig is oly' szolidáris kormányunk egy úgynevezett "krízisalapot" hoz létre nagyjából egymilliárd forintnyi keretösszeggel, amiből egyszeri, kis összegű, vissza nem térítendő támogatást adna azoknak, akik a válásg következtében tönkrementek. Ez eddig jól is hangzott, még akkor is, ha már előre lehetett sejteni, hogy ezúttal sem a szolidaritásról fog szólni a kormány legújabb ötlete. Már csak azért is vol okunk a kételkedésre, mert közzétették azt is, hogy természetesen az egymilliárdos "krízisalap" csak a kezdet. Ugyanis ide fog befolyni majd a miniszterelnök fizetése (havi 1 forint?) továbbá "a havi kétmillió forintnál többet kereső állami vezetők fizetésének kétmillió feletti része, illetve szó van arról is, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által megbírságolt bankok büntetése is bővítené a keretet. Ezek mellett november 15-ig társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint magánszemélyek felajánlásait is várják."
Na azt leshetik. Mármint az állami vezetők befizetéseit. Gondoltuk előre, ám azóta bebizonyosodott, hogy valóban így is lett. Alig- alig csordogált valamennyi befizetés a nagy reményekkel létrehozott "krízisalapba".
Talán ezért talán másért, nem tudni, de ami történt, az több mint felháborító. Három energiaszolgáltató cég, az E.ON az ELMÜ és az ÉMÁSZ ugyanis szakított a nagy cégek garasoskodásával és közel 5 milliárddal járult hozzá a kírzisalaphoz. Szép- szép, ám volt egy kis bökkenő. A pénz, amivel olyan bőkezűen bántak, nem őket illeti. Nem a saját pénzükből nagylelkűsködtek. A Miniszterelnöki Hivatalban hoztak egy határozatot, mi szerint azt a bevételt, ami a fogyasztók "túlszámláztatásából" keletkezett, nem adhatják vissza azoknak akiket megkárosítottak, hanem kötelesek a "krízisalapba" juttatni. Igaz ugyan, hogy március 31.-én a Miniszterelnöki Hivatal még olyan határozatot hozott, hogy az áramszolgáltatók kötelesek visszafizetni a túlszámlázásból eredő valamennyi pénzt a fogyasztóknak, ám mindez nem jelent semmit. Gyorsan, mielőtt a pénzt visszafizették volna a szolgáltatók, alkottak egy újabb törvényt, (júliusban!) amely szerint az áramszolgáltatóknak mégsem a fogyasztóknak kell fizetni, hanem közvetlenül a kírzisalapba juttatni, s majd onnan kiutalják azoknak akik a leginkább rászorulnak. De nem ám a teljes összeget. A közel 5 milliárd forint 60%-a megy a kírzisalapba és csak a 40%-át utalják ki, alapítványokon (!) keresztül azokhoz, akiknél már a villanyórát is leszerlék. Csak azt nem értem miért nem az egészet, ha már úgy is jótékonykodnak mások pénzéből? Miért kell a 60%-ot benntartani a "kírzisalapban"? Azért sejtésem természetesen van. Mindenesetre meglehetősen hajmeresztő történet.
Ha másképpen nem megy, akkor így oldják meg az "önkéntes hozzájárulást".

Kommentár nélkül

"Az elmúlt másfél évben 18 nagy horderejű, állami vezetőkig érő ügy került nyomozati vagy bírósági szakba"

(Nagyításért kattintson a képre!)

(Forrás: Heti Válasz)

Kommentár

Immáron, látszólag, már teljes a káosz a madarasoknál.

Nem elég az, hogy lassan már nem is azokat kéne számon tartani, akik kiléptek a Szabad Demokraták Szövetségéből, hanem azt a pár szerencsétlen (vagy nagyon is okos) megélhetési semmittevőt, aki még tagja a pártnak, de még egymás lejáratása is gőzerővel folyik. A kilépők visszafelé csaholnak, és "antiszemitának" nevezik az új pártelnököt amiért hatalmas színészi teljesítmény keretében kijelentette, hogy ő maga személy szerint borzasztóan sajnálja amit az elődei (elsősorban Kókára gondolt) politizálás gyanánt elkövettek. Szégyelli, hogy tele voltak korrupciós ügyekkel, nem törődtek a vidéki magyarokkal, (a fővárosiakkal sem, de ezt most hagyjuk) és úgy ahogy van szégyenletes amit műveltek. Ennek eredményeképpen a még megmaradt alapítótagok is sorra hagyták el a süllyedő hajót, hogy később távozásukat a megengedhetetlen hangnemet megütő új pártelnökre Retkes Attilára fogják. Jó taktika belátom. Elsőre talán hihető is, hogy itt csupán annyiról van szó, hogy Konrád Gyurinak és a többi nagy öregnek nem tetszett az új elnök stílusa. Mert hiszen ezt mondták és amit ők mondanak az... Ám amikor a múlt héten a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában megkérdezték Retkes Attilát, hogy az általa említett korrupciós ügyekkel mit kíván majd kezdeni? Azaz azon túl, hogy meglebegteti, kíván e további lépéseket, esetleg felelősségrevonást tenni? Azt nyilatkozta, hogy "nem, semmi ilyesmit nem kívánok tenni a részemről ugyanis ennyivel el is van intézve".

Nagyszerű. Innentől kezdve azonban már nyilvánvaló minden. Retkes is ugyanolyan megtervezett figura, mint az összes többi. Eljátssza az elégedetlent, a felháborodottat, kikéri magának az SZDSZ (mindenki által ismert) korrupciógyanús ügyleteit, az érintettek felháborodnak már a gyanúsítás hallatán is, kikérik maguknak és sértődötten kilépnek a pártból. Tökéletes terv a felelősség elkerülésére.
Mesteri színdarab.

Az antiszemita "kártya" visszaüt

A mostanára a mérési hibahatár környékére redukálódott SZDSZ egyik prominens öregje, Pető Iván, azt találta mondani a pártszócsőként is funkcionáló Magyar Narancs legfrisebb számában, hogy az új elnök (Retkes Attila) beiktatása utáni beszédében az olyan kifejezések használatával mint, a "vidéki gyökértelenség", "urbánus", "gőgösség" olyan kifejezéseket használt amilyeneket az SZDSZ-t támadó antiszemiták szoktak használni. Elképesztő.
Az, hogy az antiszemita kártyát már - már napi rendszerességgel használják mindenkivel szemben aki számukra nem szimpatikus, már megszoktuk. Mint ahogyan azt is, hogy akire akár csak egyszer is rásüti az állandó üldöztetésben élő, és abból egész jól eltengődő párt, hogy "antiszemita", az tulajdonképpen el is kaparhatja magát. Annak szakmailag, erkölcsileg sőt gyakorlatilag emberileg is befellegzett. Az Kövéri értelemben lemehet a picébe, vagy bekaphatja a Kuncze féle tablettát. Az már felveheti az utolsó kenetet. De az, hogy egy pártban, pláne az SZDSZ-ben, egymást nevezzék, ha csak burkoltan is, de antiszemitának, az meglehetősen újdonság. Természetesen érthető Pető felindultsága az új jelölttel szemben, aki a megválasztását követő beszédében elemeire szedte az SZDSZ-t és kiteregette a szennyest. Akármi is volt vele a célja, Petőnél bizony kiborult a bili, és több évtizedes politikai gyakorlatából tudta, hogyan lehet valakit végképp kiírni a magyar politikából. Antiszemitának kell nyilvánítani. Még akkor is, ha az illető történetsen az SZDSZ frissen megválasztott elnöke. Bármekkora paradoxon is. Akármi is húzódik meg e mögött a kártyacsata mögött a háttérben, az már biztos, hogy érdekes pillanatoknak nézünk elébe.

Kommentár nélkül

Román szurkolók
Steaua Bucuresti - Újpest
(2-0)
(Európa - Liga selejtező 2009. július 16.)

Bolhacirkusz

Retkes Attila, az SZDSZ új elnöke első sajtótájékoztatóján a párt nevében négy dologért is bocsánatot kért vasárnap a magyar társadalomtól és a választóktól.

Azt mondta, sajnálja azokat a korrupciós ügyeket, amelyekben az elmúlt 15 évben az SZDSZ érintett volt, amelyekkel besározták a szabadelvű eszmét. Kitért arra is, hogy a párt nem foglalkozott kellő súllyal a magyarságot érintő sorskérdésekkel, a határon túli magyarok ügyével, s ezzel magára vonta egyfajta nemzetietlen, kozmopolita alakulat képét.

Sajnálja továbbá, hogy magukra hagyták a vidéket, beskatulyázták magukat egy kis fővárosi párt képébe. Sajnálatát fejezte ki azért a szavai szerint fölényes, agresszív stílusért, amelyet korábban egyes vezetőik képviseltek.

(MTI)

Ajánló

A Trianoni Szemle után, új történelmi magazin jelent meg, Nagy Magyarország címmel.

A Nagy Magyarország magazin kéthavonta jelenik meg, idén négy alkalommal. Elő lehet fizetni rá az idei évre vagy egy évre, az előfizetés 4 illetve 6 darab színes, 80+4 oldalas magazint foglal magába, ára postaköltséggel együtt 3980 Ft illetve 5980 Ft. Megrendelni itt lehet!

Az első szám tartalmából:

• Történelmi vagyonvesztések hullámai – Töprengések Trianon ürügyén
  Bogár László
• A pápaság és Trianon
  Gergely Jenő
• Ki volt Magyarország nagy ellensége? Scotus Viator: magyarcsodálóból magyargyűlölő – egy végezetes metamorfózis története
  Balogh Gábor
• Trianoni hálózatok
  Drucza Attila
• Hogyan zajlott az elcsatolt területek birtokbavétele?
  Bodonyi Ilona
• Keynes: A békeszerződés gazdasági következményei
  Fazekas Gábor
• Harmadik Trianon előtt
  interjú Raffay Ernővel
• Kádár János és Trianon
  Balogh Gábor
• Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért
  Szávay István
• Erdélyi pillanatképek
  Balázs D. Attila fotóriportja
• Feltárás előtt II. István váradi sírja
  Mihálka Nándor
• Kedvenc történelmi hősöm
  Szőcs Géza

Kedvezmény a chipsnek

A kormány szerint a cukor, a só nem számít alapélelmiszernek

Csak a kormányzati propaganda szerint segítette a szegényeket a kedvezményes áfakulcs bevezetése. A valóságban a mindennapi élethez szükséges élelmiszerek java része a magasabb áfakörbe került. A kabinet szerint a burgonyasziromra nagyobb szüksége van a rászorultaknak, mint a lisztre, a tésztára, az étolajra vagy a cukorra és a sóra.

Nem csitulnak a kedélyek a hónap elejétől megváltozott áfakulcsok miatt, nem értik ugyanis sem a kereskedők, sem a vásárlók, milyen logika alapján sorolták az egyes termékeket a 18 százalékos, illetve a 25 százalékos áfakulcsokhoz. A kormányzati kommunikáció szerint a két kulcs oka az, hogy ne a szegények viseljék az ötszázalékos forgalmiadó emelés terheit.

A kedvezményes, 18 százalékos adókulcs az áfatörvény szerint a pékárukat és a tejtermékeket érinti. Így fordulhat az elő, hogy például a vajnál eddig olcsóbb margarin immár 25 százalékos áfával adózik, miközben az alacsonyabb kulccsal adózó élelmi szerek körébe került a vaj és a vajkrém, a zacskós fagylaltpor, továbbá a rászorultak számára minden bizonnyal elengedhetetlen burgonyaszirom, vagyis a chips.

— Az iskolai büfékben már régóta nem árusítható, egészségtelen chipsek olyan speciális burgonyafajtából készülnek, amit hazánkban nem nagyon termelnek, így tehát ez a döntés vajmi keveset segít a magyar gazdákon, pláne a kispénzű vevőkön — jegyezte meg lapunknak Szabó Csaba, a Fidesz mezőgazdasági kabinetjének szakértője.

Azonban ennél is megdöbbentőbb, hogy olyan, a kispénzűek számára oly fontos alapvető élelmiszerek, mint a fehér liszt, az étolaj, a sertészsír, a tészta, a hagyományos rizs, de még a cukor és a só is immár 25 százalékos áfával adóznak. Szabó Csaba leszögezte: egészen biztos, hogy a fogyasztók összességében semmit nem éreznek majd meg a két százálékpontos áfacsökkentésből, hiszen olyan elenyésző könnyítésről van szó, hogy az gyakorlatilag meg sem jelenik á bolti árakban. Ráadásul szerinte, ha valóban segítene a kormány a rászorultakon, akkor a mindennapi megélhetéshez ténylegesen szükséges, tápláló alapanyagokat is a kedvezményes körbe kellett volna sorolnia.

Az agrárszakértő felidézte: korábban javaslatot nyújtottak be arra, hogy ne a termékek besorolásához használt vámtarifaszámok alapján határozzák meg a kedvezményes áfakörbe tartozó alapvető élelmiszereket, hanem konkrétan nevezzék meg azokat. A javaslat helyett azonban megszületett a mindenféle logikát nélkülöző, „íróasztal mögül" kitalált besorolás.

— Külföldön az alapvető élelmiszerek alatt teljesen mást értenek, mint idehaza, mert közéjük tartoznak még a zöldségek, a gyümölcsök és az egyszerűbb húsáruk is, míg nálunk csupán néhány, sok esetben nem szükségszerű terméket soroltak ide, gyakorlatilag feleslegesen — mondta lapunknak a CBA üzletlánc szóvivője. Fodor Attila szerint ily módon tehát csupán szemfényvesztés az, hogy a vékony pénztárcájúak júliustól jól járnak, de legalábbis nem fizetnek rá az áfaemelésre.

(Magyar Nemzet)

"Nagy" emberek mondták VI.

"Addig, amíg novemberben nem áll mellettem a miniszterelnök-jelölt, és nem mutatom fel a választási programot, én vagyok az elnök, én irányítok" - jelentette ki Lendvai, hozzátéve, hogy a nemzedéki vitákat le kell zárni. Úgy fogalmazott: aki bármilyen generációs vitában még egyszer le meri "öregezni", annak "kitépi a haját".

(Lendvai Ildikó, MSZP kongresszus, 2009. július)

Keveslik a náci haláltáborokat a zsidók

"Több náci haláltábor lehetett, mint hittük": A jelenleg ismertnél sokkal nagyobb kiterjedésű lehetett a náci Németország által létesített koncentrációs- és munkatábor-hálózat amerikai szakértők legújabb kutatásai szerint. A washingtoni holokauszt-múzeum kutatói egy enciklopédia összeállításán dolgoznak, amely az 1933 és 1945 között működő lágereket és gettókat mutatja be.

Geoffrey Megargee, a kutatást vezető holokauszt-szakértő elmondta: kezdetben abból indultak ki, hogy 5-7 ezer helyet kell megvizsgálniuk. Ez a szám azonban egyre emelkedett, és végül arra a megállapításra jutottak, hogy a nácik összesen közel 20 ezer hasonló létesítményt hoztak létre.

A nácik 1933-ban, Adolf Hitler hatalomra jutásának évében kezdték meg a lágerhálózat kiépítését a rezsim vélt és valós ellenségeinek bebörtönzésére. Az év végéig több mint száz tábort hoztak létre Németország-szerte - áll az enciklopédia nemrég megjelent első kötetében. Tizenkét évvel később, a II. világháború végére már egész Európát átszőtte a megsemmisítő táborokból, a kényszermunka- és hadifogolytáborokból, gettókból, átnevelő lágerekből, eutanázia-központokból, börtönökből és bordélyházakból álló hálózat. A náci Németországgal együttműködő több ország, így Franciaország, Románia, Norvégia és Olaszország létrehozta saját lágereit, s ezzel a hálózat tovább bővült. Több millió ember vesztette életét ezekben a táborokban: szisztematikus gyilkosságok áldozatai lettek, vagy az embertelen körülmények okozták halálukat.

A hétkötetesre tervezett enciklopédia a szerzők tervei szerint a zsidó holokauszt mellett kitér a szintik, a romák, homoszexuálisok, a rezsim ellenfelei, hadifoglyok és kommunisták üldöztetésére is a nácik uralma alatti Németországban. A lexikon utolsó kötete várhatóan 2018-ban jelenik meg.

MTI után

" A magyar poltikai elit kollekítven nem ismerte fel a legújab, komoly történelmi lehetőséget!"


-Beszélgetés Raffay Ernő történésszel-

– Sokakat izgató kérdés: volt-e rózsadombi paktum?

– Nincs bizonyítékom, de úgy következtetek, hogy nem volt. Ilyen nagy horderejű kérdésekben ugyanis a kormányok nem titkosszolgálati ezredeseket, hanem jóval magasabb beosztású politikusokat delegálnak. Azt hiszem, a paktum utólagos konstrukció, amit a már addig bekövetkezett események és folyamatok elemzése során írtak le. Innen van az, hogy a paktum pontjai úgy látszanak, mintha előzetes megállapodás útján történt volna.

– Engedjen meg egy személyes kérdést: a kommunista rendszerben, mint ismeretes sajnos hazugságra kényszerítették még a történelem tanárokat is, kénytelenek voltak meghamisítani a történelmet. Ön ebben a diktatórikus időben hogyan lépett a történész pályára?

– Érettségi után, 1968 őszén, éjjel Pécsről utaztam haza az utolsó vonattal. A jegypénztár előtt egy vaskos folyóirat feküdt címlappal lefelé. Futtomban fölkaptam, s a vonat gyönge fényénél megnéztem, mi is ez. A Századok című történész folyóirat egyik száma volt. Megtaláltam benne Rákóczi fejedelem egyik kuruc, majd árulóvá lett tábornokának visszaemlékezéseit. A következő napokban elolvastam. Beleszerettem a kuruc korba, s amikor később a szegedi egyetemre felvettek, történelem-magyar szakra adtam be a jelentkezésemet. Rákóczi dunántúli hadjáratából kezdtem el a szakdolgozatomat, de amikor Csatári Dániel professzor Szegedre került, témát váltottam: Erdély 1918-1919. évi román megszállását kezdtem feldolgozni. Később ebből írtam a bölcsészdoktori-, majd a kandidátusi disszertációmat. Negyed évszázada Erdély 20. századi története és a magyar-román kapcsolatok kutatója vagyok.
Voltak persze nehézségek a pályámon, épp a kutatási témám miatt. A kandidátusi dolgozatomból bizonyos fejezeteket ki akartak vetetni velem, Csatári professzor mellett a tanszék másik munkatársa, szegény Karsai László is emellett kardoskodott. Ma már értem, miért tette. A kandidátusi disszertáció benyújtása után Ormos Mária professzor tíz hónapig nem engedte a védést, de a végén az 1982-ben elkészült disszertációt 1987. január 12-én megvédhettem. A védésen egy Siklós András nevű őskommunista prof. felállt, s kérte a bizottságot, hogy ezt a nacionalista dolgozatot ne engedje megvédeni. A bíráló bizottság egy tagja, látva, hogy vörös fejjel szólásra jelentkezem, odajött, s azt mondta: hagyd ezt a sztálinista öreget, ne válaszolj neki! Így tettem, sima védés volt, kilencven százalékot kaptam. Aki ezt a jó tanácsot adta, Krausz Tamásnak hívják.
1990 után a baloldalon egyszerűen csak Horthy-fasisztának neveznek, főleg az SZDSZ hazaárulói. Ez persze nem rám vet sajátos fényt.
Most egy nagymonográfián dolgozom: az 1916. évi erdélyi román katonai betörés történetét fogom megírni. Ez volt az első román-magyar háború, s a románok katasztrofális vereséget szenvedtek.

A magyar országgyűlés szeptember 26-án zöld utat adott Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának, noha több erdélyi- és hazai szervezet, párt kérte: Románia felvételét kössék az autonómia megadásához! Ezt az eredményt várta?

– A parlament pártjaitól várható volt ez a döntés. A kormány siettette a szavazást, hogy még a mostani ciklusban megtörténjen, és a miniszterelnök kedveskedhessen a közös kormányülésen a román félnek. A televízióban az SZDSZ külügyi politikusa kifejtette: a határok légiesedése épp elegendő a magyaroknak. Ugyan nem egészen értem, hogy ő miért szól bele egy másik nemzet, a magyar ügyeiben, de tőlük ez várható. Az igazi megdöbbenést a Fidesz igen szavazata jelentette, legalábbis azok számára, akik eddig azt gondolták, hogy e párt vezetői kőkeményen képviselik a magyar érdekeket. Nos, most bebizonyosodott: ez egy szép legenda volt csupán. A Fidesz úgy szavazott, mint az általa lebecsült MDF, amely ismét bizonyította puhaságát. Egyikük sem alkalmazta pl. az autonómia-zsarolás lehetőségét. A magyar politikai elit kollektíven nem ismerte fel a legújabb komoly, történelmi lehetőséget a megszállt területeinken élő magyarság helyzetének javítására.
A döntés a Fidesz kezében volt: ha nemmel szavaz, jelzés lett volna egész Európa számára arról, hogy a magyar-román viszonyban súlyos, megoldandó tehertételek vannak. A Fidesz igen-szavazás azt üzente Európának és a románoknak: tehertételek nincsenek a kapcsolatainkban, mehet minden tovább úgy, ahogy eddig.
Megítélésem szerint ez a parlament a magyar nép szemében elveszítette legitimitását.

– A napokban kezembe akadt Illyés Gyula tanulmánya arról, vajon Ki a magyar? Ma is aktuális kérdés. Ön szerint ki a magyar?

– Trianon után 85 évvel, a porladó nemzetet látva azt mondhatom, ami nem új megfogalmazás: magyar az, aki annak érzi magát. Ez azonban ma már kevés. Úgy gondolom: magyar az, aki kész tenni valamit, akár az életét is föláldozni a magyarságért. Nem elegendő – az üdülők, gyárak, szőlők, stb. privatizálása közben – szólamokat mondani a hazafiságról.

Vége

(Kérdezett és lejegyezte: Frigyesy Ágnes –Első megjelenés: Nemzetőr)

„A magyar politikai elit kollektíven nem ismerte fel a legújabb, komoly történelmi lehetőséget!”

-Beszélgetés Raffay Ernő történésszel-

II. rész.

– A kommunista diktatúra után ön részt vett az első szabadon választott kormány munkájában, mint politikai államtitkár. A legrövidebb kormányülésről ezt írta a Velünk élő Trianon című könyv 212. oldalán. Idézem önt: „Antall József összehívta a kormányt, a minisztereket és a politikai államtitkárokat, ott voltam. ő azt mondotta: egyre többször előkerül a magyarság egyesítésének kérdése. Tombolt a jugoszláv háború, a katonai hírszerzés és a légierő gyakorlatilag háborús működésbe volt rendelve. És azt mondotta a kormányülésen: uraim, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, vagy aki erről a kérdésről nyilatkozik, az adja be a lemondását. Kérdés van? Kérdés nem volt. Ez volt az Antall-kormány legrövidebb kormányülése.” E kormányülés felidézése azért megdöbbentő és megrázó számomra, mert közben Antall József jelentette ki először, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Hogyan emlékszik vissza Antall-József kormányzására?

– Tény, hogy az Antall-kormány rendkívül nehéz helyzetben vette át az ország kormányzását. 1991 után azonban, miután Jugoszlávia felbomlásának a megindulásával megkezdődött a trianoni országok széthullása, már nem lehet a nehéz körülményekre hivatkozni. A történelem megadta a lehetőséget a kilencvenes évek elején arra, hogy Magyarország okos külpolitikával és határozott katonapolitikával megtámadja Trianont. A Kalasnyikov-üggyel a magyar kormány nagyon helyesen támogatta, gyorsította Jugoszlávia felbomlását, az ügy kitudódása után azonban a kormány illetékesei megijedtek, s eredendő emberi gyávaságukat és kisszerűségüket politikai bölcsességgel próbálták leplezni. Antall József a jelenlétemben járult hozzá telefonon a második fegyverszállításhoz, de a két érintett tárca vezetője, Jeszenszky Géza külügyminiszter és Für Lajos honvédelmi miniszter megdöbbentően gyáván viselkedett. Féltették a pozíciójukat, vagy nem ismerték fel a helyzetben lévő valóban óriási lehetőségeket?! Anti-államférfiként viselkedtek akkor és a későbbiekben is. A történelem a Horn- majd az Orbán kormány idején is hozott lehetőségeket, azonban e kormányok vezetői és kulcsfigurái sem éltek a helyzet adta lehetőségekkel.
Ha a Trianonhoz való viszonyhoz, a lehetőségek elpuskázásához hozzá számítjuk az Antall kormány tevékenységét a privatizációban és például a sajtó területén elkövetett történelmi jelentőségű hibákat, túlzás nélkül kimondhatom: ez a kormány – eredményeit is beleszámítva – nem váltotta be a hozzá fűzött magyar reményeket, elárulta a rendszerváltozásban lelkesedéssel részt vevő milliókat, s a magyarságot a globalizmus negatívumainak áldozatává tette.

– Kérem, idézze fel a legdrámaibb helyzetet, vagy pillanatot államtitkár korából!

– Több is volt. Az egyik ilyen, amikor megtudtam, hogy hol volt atomfegyver Magyarország területén. (A helyszíneket nem szívesen mondom el.) Akkor döbbentem rá igazán, hogy Magyarországot a kádári vezetők évtizedeken át az atomháború és a teljes pusztulás helyzetében tartották. Ezért sem lehetett volna őket elszámoltatni s ezer évre börtönbe zárni?

– Mint ismeretes, az Ukrán-Magyar alapszerződés aláírásakor – némi kedvezmény mellett – az Antall-kormány végleg lemondott arról, hogy kedvező fordulat esetén Kárpátalja ismét a Csonka-országhoz kerülhessen. Az aláírás helyett tehetett volna mást az akkori kormány?

– Amikor az egyik MDF frakció ülésen megkérdezték a külügyminisztert, hogy miért van szükség erre az alapszerződésre, ő azt válaszolta: ha Románia ellen majd tesz valamit Magyarország, milyen jó lesz, ha a románok hátában ott lesz a baráti Ukrajna. Ez jó válasz, csak Románia ellen akkor sem, s azóta sem tett semmit egyik magyar kormány sem.
Nem alapszerződést kellett volna kötni Ukrajnával, hanem Kárpátalját kellett volna visszaszerezni. A kárpátaljai ruszinok között volt egy komoly csoport, amelyik szívesebben tartozott volna Magyarországhoz, mint Ukrajnához. Ez komoly lehetőség volt Trianon felszámolásának megindításához. A kormány azonban, cserben hagyva az ottani magyar százezreket, érték és biztosíték nélküli ún. alapszerződést kötött, amiből az ottani magyarok semmi előnyt nem húztak.
Az alapszerződés megkötése után kezdődött meg az MDF képviselőcsoport darabjaira hullása, a legnagyobb kormánypárt belső meggyengülése. Több akkori MDF országgyűlési képviselő épp az én honvédelmi minisztériumi, lehallgatástól védett (?) szobámban tárgyalt néhány alkalommal arról, hogyan lehetne megakadályozni az ukrán-magyar alapszerződést.

(Kérdezett és lejegyezte: Frigyesy Ágnes –Első megjelenés: Nemzetőr)

(Folyt. köv.)