auschwitzi körséta (II. rész)
az I.rész megtekinthető itt:auschwitzi körséta (I. rész)
Auschwitzi sétánk során a lényegi, fő kérdés, természetesen az úgynevezett gázkamrának nyilvánított épület előtt fogalmazódik meg .Az idegenvezető - már David Cole-nak a múzeum igazgatójával készített 1992-es interjújának tanúsága szerint is - hazugságnak minősülő állítása alapján egy olyan hullakamrát nyilvánítottak embergyilkoló gázkamrának, amelyben soha nem küldtek át Zyklon- B-vel embereket a másvilágra!
Az úgynevezett gázkamrának befelé nyíló, a bolsevista vészkorszak idejéből a hazai szocreál korstílus világából ismert hétvégi házak idejéből megszokott ajtaja van,ráadásul üvegablakkal! Minden kedves olvasó fantáziájára bízom, hogy mennyire életszerű az a történet, miszerint ott embereket gázosítottak el. Ráadásul az amerikai specialista, Fred Leuchter által elvégzett vizsgálatok alapján az auschwitzi „gázkamrák” falán nem találtak cianidmaradványt. Ám Auschwitz kapcsán - ellentétben, más magyar történelmi kérdésekkel, például a Rákóczi- szabadságharccal - nincsen helye a deheroizálásnak, mert ez tabutéma a mai cionista, „fő sodratú” média megmondóembereinek kőbe vésett kinyilatkoztatása alapján! Sőt Németországban és Ausztriában büntetőjogi felelősséggel tartozik azért valaki, ha egy történelmi kérdésről „eretnek” módon mer megnyilatkozni. David Irvinget a magyar Lomnici- féle gazságszolgáltatási gyakorlaton is túltevő osztrák hatóságok lecsukták a semmiért! David Irving kapcsán nem ajvékolni kellene, hanem először is el kellene olvasni a műveit minden történésznek, jogásznak, ügyésznek és bírónak!! Például a drezdai holokausztról írott alapművét, amelyet kötelező olvasmánnyá kellene tenni minden bölcsészkaron, ma Magyarországon és természetesen Ausztriában és Németországban!
A háborús bűnös, Drezdát aljas módon szétbombázó, s ott valóban „holokausztot” előidéző Churchill által romlásba döntött Nagy-Britannia légiereje által 1944 júniusában készített légi felvételek tanúsága alapján - amikor állítólag 600 ezer magyarországi zsidót gázosítottak el - az auschwitzi koncentrációs tábor területén emberek tömeges megsemmisítése nem folyt. Nincsenek az állítólagos gázkamrák előtt kígyózó embersorok, sem pedig kőszén vagy kokszhegyek, amelyek az - 1991-es módosítás utáni - 1.1 millió ember megsemmisítéséhez a krematóriumok fűtése okán szükségesek lettek volna. Továbbá hamuhegyek sincsenek, amelyek a tömeggyilkosság legfőbb tárgyi bizonyítékaiul szolgálhatnának! Van viszont az 1965-ös, tehát az állítólagos rémségek elkövetése után kereken húsz esztendővel bekövetkezett frankfurti peren bemutatott, állítólagos egykori felvétel, amely azt ábrázolja, hogy embereket vagy talán kirakati gumifigurákat hajigáknak a tűzbe. A felvétel hitelességével mindössze annyi a gond, hogy akkoriban még nem léteztek a mai, kicsiny méretű kamerák, így életszerűtlen, hogy a dolgukat példásan ellátó német hatóságok beengedtek volna a tábor területére egy olyan embert, akinek két hónapnyi táborozáshoz szükséges poggyásza van.
A második világháború egy, az aljas bűnöző gonosztevők által világunkra kényszerített hősies összecsapás volt. A zsidók „nemzeti mitológiát” csináltak belőle. Elég volt a holokauszt-vallásukból, az ószövetségi- talmudista, babonás hazugságaikból!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Auschwitz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Auschwitz. Összes bejegyzés megjelenítése
2008. május 6., kedd
2008. május 2., péntek
Auschwitzi körséta (I. rész)
Auschwitzi körséta (I. rész)
2008. április 30. 15:25
HunHír.Hu
Minden magyar hazafinak kötelező legalább életében egyszer megtekintenie az auschwitzi koncentrációs tábor területén berendezett múzeumot. A központi tábor (Auschwitz-I ) területére lépve meglehetősen békebeli hangulat lesz úrrá a látogatón, akinek még a Monarchia idején emelt egykori laktanya barátságos téglaépületei mentén, árnyat adó fasorok megnyugtató hűvösségében vezet az útja. a tábor belseje felé.
Az idegenvezetőktől természetesen a hivatalos tűzáldozat-vallás megkérdőjelezhetetlen dogmájának rövid kivonatát kapja az ember. A hollywoodi giccsen szocializálódott amerikai átlagpolgár első kérdése–az idegenvezető közlése alapján–az egykori koncentrációs tábor területére lépve az, hogy a bejárattól jobbra található tizenkét kéményes épület vajon a krematórium-e. A kérdésre meglehetősen prózai a válasz: nem, az a konyha épülete volt. A tábor bejárása során aztán a szerencsétlen látogató bőségesen kap a Hitchcock filmjeinek hangulatát idéző horrorborzalmakból. Emberi hajhegyek–1945 után(!) beszerzett– bőröndök, ruhák, használati tárgyak sokaságának közszemlére tételével kívánják illusztrálni azt az apokaliptikus szenvedést, amelyen a zsidóság az ún. holokauszt során átment. Fényképek kiállításával is sokkolják a gyanútlan látogatót. Az egyik tárlóban egy zsidó fiatalasszony fényképei láthatók, az egyik a deportálás előtt, a másik az auschwitzi tábor szovjetek általi megszállásának napjaiban készült.
Az egykor egészséges, vonzó megjelenésű nő 1945-ben szánalmas csontkollekció, emberi roncs. E kép kiállításával a múzeum munkatársai maguk tagadják az ún. holokausztot, hiszen ilyen mértékű, leromlott egészségi állapotba hónapok, esetleg évek alatt jut valaki,márpedig a tűzáldozat-vallás felkent papjainak megfellebezhetetlen kinyilatkoztatása alapján úgy tanultuk,hogy a táborokat őrző SS-állomány tagjai a gyengéket, munkaképteleneket rögtön a táborba érkezésük után, az ún. szelekció után elgázosították Zyklon-B-vel. E ponton meg kell említeni azt a tényt is, hogy „jeles” prózaírónk, Imre Kertész is holokauszttagadó. A Sorstalanság című–esztétikai szempontból egyszerűen értékelhetetlen–Nobel díjas művében ugyanis azt olvashatjuk, hogy a tizenéves főhős, Köves Gyuri, megbetegedve a tábori kórházba kerül.(Attól az apróságtól most tekintsünk el, hogy a regény alapján készült filmváltozatban a kórházi párnahuzaton a „Waffen-SS” felirat látható. A Waffen-SS soha nem őrzött tábort. A fronton, a legsúlyosabb harci helyzetekben vetették be árja, férfias katonáit. Nem kértek és nem is adtak kegyelmet, inkább hősként elestek.) Ott tisztességes orvosi ellátásban részesül. Miért nem az állítólagos gázkamrába viszik mint hasznavehetetlen, munkaképtelen biohulladékot? Az idegenvezetők megmutatják a kivégzés falát is, ahol a renitens táborlakókat géppisztoly-sortűzzel küldték át a másvilágra. A csupán egyetlen téglasorból álló fallal mindössze annyi a gond, hogy amennyiben ott rendszeresen kivégzéseket tartottak volna, ott ma nem lenne téglafal, azon egyszerű fizikai törvény következtében, hogy az első sortűz után pozdorjává lyukadt volna az a bizonyos fal.
Ilyen előzmények után érkezik el a látogató a „gázkamrá”-hoz. Ott a szerencsétlen, megvezetett, a második világháború történetében teljesen tájékozatlan turista bármit elhisz már. David Cole-nak, az 1992-ben, az auschwitzi múzeum igazgatójával készített interjújának ismerete nélkül is a gondolkodó emberben több, politikailag nem korrekt, pofátlan kérdés is felvetődik .Ezek „eretnek” kérdések, de fel kell őket tenni, és most már végre válaszolni is kell rájuk. Ám most már őszintén!
Lipusz Zsolt
középiskolai tanár
Jobbik-alelnök
Nyíregyháza
2008. április 30. 15:25
HunHír.Hu
Minden magyar hazafinak kötelező legalább életében egyszer megtekintenie az auschwitzi koncentrációs tábor területén berendezett múzeumot. A központi tábor (Auschwitz-I ) területére lépve meglehetősen békebeli hangulat lesz úrrá a látogatón, akinek még a Monarchia idején emelt egykori laktanya barátságos téglaépületei mentén, árnyat adó fasorok megnyugtató hűvösségében vezet az útja. a tábor belseje felé.
Az idegenvezetőktől természetesen a hivatalos tűzáldozat-vallás megkérdőjelezhetetlen dogmájának rövid kivonatát kapja az ember. A hollywoodi giccsen szocializálódott amerikai átlagpolgár első kérdése–az idegenvezető közlése alapján–az egykori koncentrációs tábor területére lépve az, hogy a bejárattól jobbra található tizenkét kéményes épület vajon a krematórium-e. A kérdésre meglehetősen prózai a válasz: nem, az a konyha épülete volt. A tábor bejárása során aztán a szerencsétlen látogató bőségesen kap a Hitchcock filmjeinek hangulatát idéző horrorborzalmakból. Emberi hajhegyek–1945 után(!) beszerzett– bőröndök, ruhák, használati tárgyak sokaságának közszemlére tételével kívánják illusztrálni azt az apokaliptikus szenvedést, amelyen a zsidóság az ún. holokauszt során átment. Fényképek kiállításával is sokkolják a gyanútlan látogatót. Az egyik tárlóban egy zsidó fiatalasszony fényképei láthatók, az egyik a deportálás előtt, a másik az auschwitzi tábor szovjetek általi megszállásának napjaiban készült.
Az egykor egészséges, vonzó megjelenésű nő 1945-ben szánalmas csontkollekció, emberi roncs. E kép kiállításával a múzeum munkatársai maguk tagadják az ún. holokausztot, hiszen ilyen mértékű, leromlott egészségi állapotba hónapok, esetleg évek alatt jut valaki,márpedig a tűzáldozat-vallás felkent papjainak megfellebezhetetlen kinyilatkoztatása alapján úgy tanultuk,hogy a táborokat őrző SS-állomány tagjai a gyengéket, munkaképteleneket rögtön a táborba érkezésük után, az ún. szelekció után elgázosították Zyklon-B-vel. E ponton meg kell említeni azt a tényt is, hogy „jeles” prózaírónk, Imre Kertész is holokauszttagadó. A Sorstalanság című–esztétikai szempontból egyszerűen értékelhetetlen–Nobel díjas művében ugyanis azt olvashatjuk, hogy a tizenéves főhős, Köves Gyuri, megbetegedve a tábori kórházba kerül.(Attól az apróságtól most tekintsünk el, hogy a regény alapján készült filmváltozatban a kórházi párnahuzaton a „Waffen-SS” felirat látható. A Waffen-SS soha nem őrzött tábort. A fronton, a legsúlyosabb harci helyzetekben vetették be árja, férfias katonáit. Nem kértek és nem is adtak kegyelmet, inkább hősként elestek.) Ott tisztességes orvosi ellátásban részesül. Miért nem az állítólagos gázkamrába viszik mint hasznavehetetlen, munkaképtelen biohulladékot? Az idegenvezetők megmutatják a kivégzés falát is, ahol a renitens táborlakókat géppisztoly-sortűzzel küldték át a másvilágra. A csupán egyetlen téglasorból álló fallal mindössze annyi a gond, hogy amennyiben ott rendszeresen kivégzéseket tartottak volna, ott ma nem lenne téglafal, azon egyszerű fizikai törvény következtében, hogy az első sortűz után pozdorjává lyukadt volna az a bizonyos fal.
Ilyen előzmények után érkezik el a látogató a „gázkamrá”-hoz. Ott a szerencsétlen, megvezetett, a második világháború történetében teljesen tájékozatlan turista bármit elhisz már. David Cole-nak, az 1992-ben, az auschwitzi múzeum igazgatójával készített interjújának ismerete nélkül is a gondolkodó emberben több, politikailag nem korrekt, pofátlan kérdés is felvetődik .Ezek „eretnek” kérdések, de fel kell őket tenni, és most már végre válaszolni is kell rájuk. Ám most már őszintén!
Lipusz Zsolt
középiskolai tanár
Jobbik-alelnök
Nyíregyháza
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
