Vona Gábor nyilatkozata a Fővárosi Bíróságon

 




Tisztelt Bíróság!

Vona Gábor vagyok, az alperesi egyesület elnöke. Az itt jelenlévők némelyikével ellentétben büntetlen előéletű, sőt, soha még alperes sem voltam.

A Magyar Gárda Egyesületet 2007 tavaszán 10 magánszemély alapította és jegyeztette be a Fővárosi Bíróságon. Célunk akkor és most is a magyarság, ezen belül különösen a magyar ifjúság felrázása, valamint a nemzetért végzett szolgálat intézményrendszerének kiépítése volt. Tevékenységünk egy törvényes bejegyzéssel vette kezdetét, és a törvények adta kereteken belül folytatódott és fog folytatódni a jövőben is.

Az Egyesület 2007. augusztus 25-én életre hívta a Magyar Gárda Mozgalmat, amely azóta az egyesülettel testvéri viszonyban, de jogilag az egyesülettől függetlenül végzi a maga misszióját. Rendezvényeit maga szervezi, belső működését a maga szabályai szerint alakítja, helyi és országos szinten saját vezetőséggel rendelkezik. Az Egyesület nem tagadja, hogy a Mozgalom megálmodója és életre hívója volt, mint ahogy megálmodója és életre hívója a terveink szerint szeptembertől az ország közel 20 pontján tanítani kezdő Atilla Király Népfőiskolának is. Ahogy a Mozgalom, úgy a Népfőiskola is az egyesülettől függetlenül fog működni, lesz saját szabályzata, alapítványi háttere. A jövőre nézve további alkotó tervekkel rendelkezünk. Ez a 10 tagú egyesület olyan, mint egy fészek, amely tojásokat melenget, de aztán hagyja, hogy a kikelő turulmadarak a maguk útján repüljenek.

Az Egyesület és a Mozgalom viszonyát tehát a testvériség, a közösen tartott rendezvények, kölcsönös segítségnyújtás, de egyben egymás függetlenségének tiszteletben tartása jellemzi. Az egyesület egyetlen egy tagja sem gárdista, és viszont, egyetlen egy gárdista sem tagja az egyesületnek.

Az Egyesület működése során élt a véleménynyilvánítás-, a gyülekezés- és az egyesülési szabadság jogával. Ezen jogaink gyakorlása során senkinek a jogait, a méltóságát vagy a szabadságát nem sértettük meg, és ilyen nem is állt és áll a szándékunkban. Faji vagy bármilyen jellegű megkülönböztetést nem tettünk. Tevékenységünket az állami szervekkel és hatóságokkal – bíróság, ügyészség, rendőrség, önkormányzatok stb. – maximálisan együttműködve végeztük.

Az Egyesület és egyébként a Gárda Mozgalom is minden rendezvényét a szükséges bejelentések birtokában, törvényes keretek között tartotta. Rendezvényeinken soha semmilyen rendbontás, zavargás, jogsértés, bűncselekmény nem történt, ami a mai felbolydult Magyarországon ritkaság. Gondoljunk csak a magyarországi miniszterelnök ellen nemrégiben elkövetett ál-merényletre, vagy az antifasiszták tavaly augusztusi bicikli dobálóira.

Elismerem és vállalom, hogy az Egyesület tevékenysége megosztja a magyar társadalmat. Másképp gondolkodnak az emberek számtalan kérdésről, így szervezetekről, egyesületekről is, de ezt én természetes és óvni való értéknek tartom egy demokráciában. Az MSZP, az SZDSZ, az In-Kal Security, az OCÖ, a Mazsihisz vagy a Kendermag Egyesület is megosztja a társadalmat, működésüket komoly ellenérzések, tiltakozások kísérik. Sőt, a társadalom egy jelentős részében a Mazsihisz és az OCÖ működése például mindennapi és komoly félelmet kelt. Itt jegyzem meg, hogy erről egyébként szükségesnek tartanám hiteles közvélemény-kutatások megtartását.

Az Egyesület és a Mozgalom egyetlen cigányellenes demonstrációt sem tartott. Voltak demonstrációk a közbiztonság romlására való figyelemfelhívás szándékával, amelyeket a média és a közélet egy része cigányellenesnek minősített.

Külön kell, hogy beszéljek az ügyészségi fellépés konkrét okául megnevezett tatárszentgyörgyi felvonulásról. Ezen a rendezvényen Kolompár János révén felszólalt egy cigány származású állampolgár is, akit nem mi hívtunk oda, nem szerepelt a felszólalók között, hanem ő kért lehetőséget. Erre Dósa István, jelen lévő főkapitány engedélyt adott, mint a rendezvényt szervező Gárda Mozgalom vezetője. Kolompár János a felsorakozott gárdisták előtt elmondhatta gondolatait, majd a beszéd végén a főkapitány és Kolompár János a színpadon kezet fogtak. A terv szerint felszólalók beszédeinek egyetlen mondata sem volt törvénysértő. A rendezvényt az elejétől a végéig biztosította a rendőrség, a gárdisták közvetlen közelében pedig ott ácsorgott számos cigány vezető, akiknek az arcán és viselkedésén semmiféle megfélemlítés nem látszott. Ezek a tények egyértelműen ellent mondanak a cigányellenes rendezvény vádjának.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy Hajdúszoboszlón a Gárda Mozgalom 2007. december elején, még Tatárszentgyörgy előtt tartott egy Mikulás ünnepséget, amelyen az ott lévő gárdisták saját pénzükön vásárolt ajándékokat vittek árva – cigány és nem cigány – gyermekeknek. Nem tudom, hogy a Mazsihisz járt-e árvaházban valaha is? Hasonló jellegű karácsonyi ajándékozásra került sor Győrben, ahol rászoruló – cigány és nem cigány – családok kapták meg a gárdisták által adományozott ajándékaikat 600 ezer forint értékben.
Nem tudom, Karácsonykor az OCÖ könyvelt-e el ilyen jellegű adományozást?

Nem hagyhatjuk ki a 2008 elején, Budapesten, a Vas utcában tartott fáklyás demonstrációt. Itt a budapesti gárdisták egy fiatalemberről emlékeztek meg, akit az egyik társa halálra vert, és aki az általunk megkeresett alpolgármester, valamint a helyi önkormányzat egyik cigány származású bizottsági vezetőjének elmondása szerint félig cigány származású volt. A gárdisták ennek tudatában mentek oda, de nem mérlegeltek, mert kötelességüknek tartották, hogy felemeljék a szavukat egy értelmetlenül kioltott fiatal életért. Tették ezt őszinte meggyőződésből, tették ezt az akkor néma csendben bujkáló OCÖ és Mazsihisz helyett is…

Perdöntőnek tartom a nemrégiben tartott vásárosnaményi Gárda felvonulás kapcsán a helyi cigányönkormányzat vezetője, Demeter István által jegyzett nyilatkozott. Szó szerint fogom idézni: „A Vásárosnaményi Cigány Kisebbségi Önkormányzat nevében Demeter István elnök kinyilatkozza, hogy a 2008. április 27-én, Vásárosnamény területén tartandó Jobbik Magyarországért Mozgalom által bejelentett demonstráció (felvonulás) ellen a vásárosnaményi roma lakosság semmilyen ellenszerveződéssel, demonstrációval nem kíván részt venni. Elhatárolódik minden rendbontó, rendezvényt megzavaró cselekményektől. Kéri a Vásárosnaményban élő roma lakosságot, hogy önkényesen semmilyen csoportosulást, rendbontást ne kezdeményezzenek, mivel a demonstráció nem ellenük irányul, hanem annak érdekében, hogy a jövőben ne történjen ilyen és hasonló jellegű brutális cselekmény Vásárosnaményban. A roma lakosságot tájékoztatva egyöntetűen elítéljük ezt a brutális bűncselekményt, és kérjük, hogy a törvény szigorát alkalmazva kapják meg méltó büntetésüket.”

Ez a nyilatkozat jelzi, hogy a cigányság egy része nem hogy nem fél a Gárdától, hanem az általa felvetett problémákat maga is súlyosnak, megoldásukat pedig magára nézve is sürgetőnek tartja. Az OCÖ rettegő cigányságról szóló állítása ezért csupán egy vélemény, egy nagyon is vitatható vélemény, és semmilyen esetben sem tekinthető ténynek.

A tatárszentgyörgyi és a hozzá hasonló rendezvényeket fontos és folytatandó eseményeknek tartom. Rávilágítanak egy eddig gyáván a szőnyeg alá söpört, de létező, milliók életét megkeserítő problémára. Azóta két alkalmam is volt arra, hogy nyilvános tévévitán vegyek részt Száva Vince, cigányvezetővel – egyszer az Echo TV és egyszer a TV2 stúdiójában. Érzékelhető a médiában és a közbeszédben a témával való foglalkozás szignifikáns felerősödése. Ezért még egyszer hangsúlyozom, Tatárszentgyörgyöt én sikeres, a demokratikus párbeszéd szempontjából is előremutató, korszakos jelentőségű rendezvénynek tartom, amely senkinek a jogait, a méltóságát és a szabadságát nem sértette. Ellenben felháborító volt a bejelentés nélkül tartott érpataki, kiskunhalasi, pétervásárai cigánydemonstráció, amelyek egyértelmű célja a törvényesen bejelentett rendezvényüket tartó gárdisták megfélemlítése volt. Ezek közül némelyiken megjelent Kolompár Orbán is, ezért elgondolkodtató, hogy nem szervezett provokációra került-e ott sor. Bízom az esetek alapos kivizsgálásában. A szükséges bizonyítékokkal rendelkezünk.

Szintén szót kell ejtenem a cigánybűnözés kifejezésről. A kifejezés használatának jogát az Egyesület nevében továbbra is fenntartom, abban az értelemben, ahogy arról mi mindig is beszéltünk, de nem úgy, ahogy azt az ellenoldal igyekezett beállítani. A cigánybűnözés szót minden esetben kriminológiai fogalomként, és sohasem kollektív ítélet formájában használtuk. Ezzel, mármint a cigánybűnözéssel kapcsolatban ajánlom mindenki figyelmébe Dr. Tauber István, Dr. Vavró István és Garamvölgyi László tanulmányait, amelyeket erről a témáról nagyobbrészt a Belügyi Szemlében publikáltak.

A cigánybűnözés szó ilyen értelmű használatát nem tartom tehát aggályosnak és sértőnek. Ha valakiket sértő és igaztalan kijelentésekkel illettek, akkor azok éppen a gárdisták voltak. Olyan tisztességes magyar emberek, akiket a felperesi oldalon beavatkozó szervezetek képviselői, valamint a média és a közélet számos szereplője rendszeresen aljas és hazug vádakkal mocskolt.

A Gárdát, mind az Egyesületet, mind a Mozgalmat komoly és egyre erősödő társadalmi igény hívta életre, működésüket a törvények és az alapvető emberi normák tisztelete jellemzi, ami a mai magyar közéletben sajnos szinte példa nélküli. Ezért a Gárda ügyét politikai és nem jogi ügynek tartom. Sajnálom, és együtt érzek mind az ügyészséggel, mind a bírósággal, hogy ilyen méltatlan helyzetbe kerültek. Meggyőződésem szerint a megoldás kizárólag a politikai vita lehet, és nem a jogi szankcionálás, hiszen a Gárda működése által keltett vita jogi síkon nem is kezelhető.

Végül jelezni kívánom, hogy mivel a Gárda Egyesület vallási ügyekben soha nem nyilvánult meg, a Mazsihisz beavatkozási kérelmét egyértelműen provokációnak tartom, a Mazsihisz képviselőjének ezért egyetlen egy kérdésére sem vagyok hajlandó válaszolni. Egyúttal megnyugtatom őt és az OCÖ képviselőjét is, hogy amennyiben a közeli jövőben ellenük is indulna feloszlatási per, aminek utóbbi esetben komoly esélyét látom, a Gárda Egyesület nem kíván majd felperesi beavatkozással élni. Van ugyanis egy nagy különbség. Mi ugyanis nem valami ellen jöttünk létre, hanem valamiért. A saját fajtánkat mi nem felhasználjuk, hanem szolgáljuk.

Köszönöm a Bíróság figyelmét.

Vona Gábor
elnök
Magyar Gárda Egyesület

Morvai Krisztina levele a Gárda (koncepciós) per kapcsán

Morvai Krisztina nyílt levele a Fővárosi Bíróság Titkárságának Magyarország emberi jogi válsághelyzete és a május 19-ei „Magyar Gárda tárgyalás” kapcsán:

Tisztelt Fővárosi Bíróság Titkársága!


A Magyar Gárda Egyesület feloszlatására irányuló eljárásban május 19-re kitűzött tárgyalás nyilvánosságával összefüggő levelemre nem kaptam érdemi választ Önöktől, ezért kénytelen vagyok a nyilvánossághoz is szóló nyílt levelet írni. Úgy tűnik, a Tisztelt Fővárosi Bíróság titkársága nem értette meg, miért olyan jelentős a Magyar Gárda tárgyalásán a lehető legszélesebb körű nyilvánosság biztosítása – noha ez lenne összhangban az irányadó alkotmányos normákkal és jogszabályokkal. Erre megismétlem az elmúlt időkben több irányból és többször előadott kérést: biztosítsák a Fővárosi Bíróság legnagyobb tárgyalótermét, a többszáz fő befogadására alkalmas esküdtszéki termet erre az alkalomra. Figyelemmel arra, hogy ezidáig ez érthetetlen okokból a bíróság ellenállásába ütközött, az alábbiakban szeretném tágabb összefüggéseiben is feltárni, hogy bírói szakvizsgával is rendelkező jogászként miért tartom ezt igen jelentősnek.

Magyarországon 2006. szeptember 17. óta emberi jogi válsághelyzet van. Ennek legtragikusabb szakaszát a két évvel ezelőtti ősz tömeges rendőri brutalitásai, önkényes letartóztatásai, börtönbeli - ÁVH-s jellegű- kínzásai jelentették. A civil társadalom bátorsága miatt a teljes magyar ellenzék megfélemlítésére irányuló látványos és szégyenletes brutalitás és bebörtönzés sorozat az akkori formában ezidáig nem ismétlődött meg.

A hazugsággal hatalomra került kormány azonban nem tett le arról, hogy az őt leváltani kívánó magyarokat folyamatosan „fegyelmezze", terrorizálja, emberi jogainkat korlátozza.

Az európai összehasonlításban rendkívül visszafogott méretű és cselekvőségű demonstrációkat tragikomikusan aránytalan rendőri erőfitogtatásokkal „verik le". Egy –egy ilyen alkalommal százas nagyságrendben állítanak elő és zárnak minden jogalap nélkül rendőrségi fogdába embereket. A nem tetsző véleményeket megfogalmazókkal szemben rendre büntetőeljárásokat indítanak (pl. Budaházy György vagy Szima Judit, a Tettrekész Rendőrök Szakszervezetének vezetője ellen).

Ahogy 2006. őszén, úgy most is igyekeznek szélsőséges, veszélyes, mindenre elszánt randalírozóknak beállítani azokat, akik élni mernek emberi jogaikkal. A kormány retorikája és a kormányhű média manipulativ felvételei azt sugallják: nem az az égbekiálltó, hogy a békésen emlékező tömegbe belelövető Gergényi kapitányt kitüntető Demszky Gábor szónokolni merészel március 15-én Budapesten az emberi jogokról – hanem az, hogy vannak, akik tojással megdobálják. Úgy tűnik, nem az az égbekiálltó, hogy a szadista rendőröket agybe-főbe dícsérő hazug, és látványosan zavart elméjű miniszterelnök beszél a nemzet ünnepének estéjén a szabadságról – hanem az, hogy néhány ezren a városon végigvonulva tiltakoznak ez ellen a képtelenség ellen.

Fontos, hogy mindenki emlékezzen: 2006 szeptemberében nem szóltunk, nem tiltakoztunk, amikor „szélsőséges, randalírozó csőcseléket” vertek össze és jutattak börtönbe rendőrök, illetve ügyészek és bírók. Aztán 2006. október 23-án mindnyájan, az egész ellenzék „szélsőséges, randalírozó csőcselék” lettünk. „Megérdemeltük", hogy kardlapozó lovasrendőri rohamot vezényeljenek, megszámlálhatatlan könnygázgránátot dobjanak és sokszáz sérülést okozó gumilövedéket lőjjenek közénk. Most is ez történhet, ha „bedőlünk” a hatalom manipulációjának. Ha nem figyelünk oda a véleménnyilvánítási szabadság, a gyülekezési jog, az egyesülési jog sárbatiprására, mert az „szélsőségeseket” érint, könnyen lehet, hogy hamarosan a „mi” véleményünket hallgattatják el, a mi gyűléseinket, a mi egyesületeinket oszlatják fel.

Kiemelkedően fontos feladata és felelőssége van ebben a helyzetben a bíróságoknak és az emberi jogok védelmére küldetést érző jogászoknak. Tanulva 2006. őszének tapasztalataiból az ügyészségeknek és bíróságoknak kínosan kell ügyelniük arra, hogy a kormány illetve a végrehajtó hatalom általi befolyásoltságnak még a látszatát is elkerüljék. Ilyenkor nyer igazi értelmet a bíróság tárgyalások nyilvánossága, mint garanciális alapelv. Minél többen követhetik figyelemmel a bíró, a bíróság munkáját, annál biztosabb: csak a törvény és a hivatásbeli lelkiismeret lehet az alapja a meghozott döntéseknek. Nemcsak az eljárásban résztvevő feleknek, s nem is csak az érdeklődő állampolgároknak van szükségük az eljárások nyilvánosságára, hanem legalább ennyire a függetlenségüket biztosítani kívánó bíráknak.

Pontosan a fenti okokból döbbentem meg azon, hogy a T. bírósági Titkárság többszöri, több irányból érkező kérés ellenére nem volt hajlandó megnyitni a Magyar Gárda tárgyalására a Fővárosi Bíróság legnagyobb tárgyalótermét. A többszáz fő befogadására alkalmas ún. esküdtszéki terem helyett „csakazértis” egy kisméretű tárgyalóterembe akarják zsúfolni az érdeklődőket. Ez már-már hagyomány lett az emberi jogokat alapvetően érintő eljárásokban mostanában. Az érdeklődők egymás hegyén- hátán, megalázó körülmények között próbálnak bejutni a tárgyalóterembe, ahol a zsúfoltság levegőtlenséget, feszültséget okoz, így aztán lehetőség van az emberek „fegyelmezésére". Mi szükség van erre? Mi az indok, Tisztelt Titkárság?

Ezen tárgyalás, azaz a hétfőn esedékes tárgyalás alkalmával bevezették a regisztráció rendszerét. A sajtó útján közölte a bíróság, hogy az érdeklődők e-mailen regisztráltathatják magukat a tárgyaláson hallgatóként történő részvételre. Rákérdezésemre kiderült, hogy ettől függetlenül kiszámíthatatlanul, önkényesen fogják eldönteni, hogy ki lesz a 63 fő, aki bekerülhet. Amennyiben meggondolnák magukat, s akár utolsó pillanatban, hétfőn reggel az esküdtszéki terembe helyeznék át a tárgyalást mindenki tudomásul venné, hogy ennnyi és ennyi a maximálisan rendelkezésre álló hely. (Vélhetőleg nem is lennének többen , mint a terem befogadóképessége. )

Igy azonban keserűség tölti el a be nem kerülő embereket. Az a látszat keletkezik ugyanis, mintha a Bíróság valamiféle „állásfoglalást” gyakorolna, elbírálná, hogy mekkora érdeklődést engedélyez az ügy iránt és kik részéről. Ez rendkivül helytelen, különösen annak figyelembevételével, hogy a hazugsággal hatalomrakerült, tömegbe lövető miniszterelnök szívügyének tekinti a Magyar Gárdával szembeni minél határozottabb fellépést. (Mindenki által tudottan azzal próbálja megtartani összecsalt hatalmát, hogy a „bűnös nemzet” gondolatának felélesztésével, az antiszemita/faisztaveszély mesterséges felnagyításával maga mellé állítja az erre „harapó” nyugatiakat. Ehhez nélkülözhetetlen eszköz a Magyar Gárda totális démonizálása.)

A leghalványabb –és nyilvánvalóan legtévesebb- - látszatát is el kell kerülni annak , hogy a bíróságok a legkisebb mértékben is befolyásolhatók a végrehajtó hatalom e törekvései által. „Nemcsak tisztességesnek kell lenni, annak is kell látszani". Sajnálatos módon az állampolgárok bizalma megingott az igazságszolgáltatásban, amikor 2006. őszén többszáz embert úgy vettek előzetes letartóztatásba, hogy másodfokon kiderült: kilencven (!) százalékban törvénysértőek, indokolatlanok voltak a bebörtönzések. A jogállamiság és a demokrácia soha többé nem engedi meg hasonló hibák látszatát sem.

Ma Magyarországon az államgépezet alapos szereptévesztésben van. Minden jel arra mutat, hogy a tisztességes „átlag polgárokat” folyamatosan bűnözőként kezelik, fegyelmezik, terrorizálják. Már emlitettem a véleménynyilvánítókkal szembeni büntetőeljárásokat, a tüntetők jogtalan előállítását, fogdába zárását. De említhetem Rebiszes járőrök Budapest belvárosában, fényes nappal történő igazoltatásait, amelynek magam is elszenvedője voltam. S hány tisztességes magyar vállakozót tesz lehetetlenné az APEH és más hatóságok folyamatos zaklatása. Hol máshol merészelné egy ellenőr elkérni a kar nélkül élő ember rokkant igazolványát?



Eközben viszont a közrend és a közbiztonság csődhelyzetbe jutott. Ezen a területen nem hajlandó ellátni kötelességeit az állam. A vidéki emberek jelentős része reszket a hatalmas arányú erőszakos és vagyon elleni bűnözéstől, terményeik lelopásától, erdeik kivágásától, pénzük elrablásától, nyakuk elvágásától. Kutyák téphetnek szét gyereket, s kiderül, hogy már az egész falu számitott a tragédia bekövetkezésére, de nem szóltak senkinek. Hol van itt a közrend, az állam? Úgy tűnik, egy harmadik világbeli szegény, gyarmati ország, diktatúra sorsára juthatunk, ahol hiányzik a közrend, az állam nem látja el feladatait, viszont az állampolgárokat szükségtelenül és indokolatlanul „fegyelmezi". Sajnos a látszat az, hogy e sorba illeszkedik az érdeklődő hallgatóság egy részét a nyilvános tárgyalásról kirekesztő bírósági döntés is. Kérem, hogy változtassák meg ezt a rossz döntést és helyezzék át a tárgyalást az épület esküdtszéki termébe.

Köszönettel és tisztelettel

Dr. Morvai Krisztina