Dézsi Zoltán: Pincebörtön
2011. február 28., hétfő
"Nagy "emberek mondták XIII.
"...az MSZP igenis becsületes, a közjóért tenni akaró emberek gyülekezete! Számtalan taggyűlésen, pártrendezvényen, kisebb-nagyobb értekezleten vettem már részt, de egyetlen egy alkalommal sem tapasztaltam, hogy bárki is bármilyen disznóságra akart volna bárkit is biztatni. Jóindulatot, tenni akarást annál inkább! Ezért hajtsuk le a fejünket? Soha!"
(Szanyi Tibor: Népszava blog)
Címkék:
nagy emberek mondták,
Szanyi Tibor
2011. február 23., szerda
Kommentár
Nemrég az alábbi közlemény jelent meg a MAZSIHISZ (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) honlapján.
Súlyos Házszabálysértés
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MaZsiHisz) vezetői a Magyar Zsidó Kongresszus nevében levéllel fordultak Kövér Lászlóhoz, a Magyar Országgyűlés elnökéhez. Ebben megállapítják, hogy a Parlament február 14-i ülésén történtek súlyosan sértették az Országgyűlés tekintélyét.
Javasolják, hogy módosítsák a Házszabályt úgy, hogy a jövőben a Parlament vezetése meg tudja akadályozni azokat a magatartásokat, amelyek tételesen megsértik a jogszabályokat, illetve fel tudjon lépni azokkal szemben, akik más személyek-, vagy csoportok ellen faji, vallási hovatartozásuk miatt gyűlöletet szítanak.
Emlékezetes, hogy ezen az ülésnapon a Jobbik képviselője egy betiltott szervezet uniformisában jelent meg, majd az egyik kisebbség „elképesztő és indokolatlan népszaporulatáról” értekezett, a párt egy másik képviselője pedig azt kiabálta a külügyminisztériumi államtitkárnak, hogy „nem találja a kipáját”. Az államtitkár ezzel kapcsolatban megjegyezte „ez a zsidózás kategóriáját meríti ki”.
A magyarországi zsidóság gyors és hatékony lépések megtételét kéri, hogy a parlamenti képviselők se szíthassák büntetlenül a faji, vallási alapú gyűlöletet.
www.mazsihisz.hu
[2011. február 21.]
Érdekes közlemény az biztos. Sok kérdést felvet, többek között azt, hogy mi jogon utasítja rendre egy szervezet a magyar országgyűlést? Mi jogon utasítja a magyar parlamentet "gyors és hatékony lépések megtételére" pusztán azért, mert nem tetszik neki valami. Mert úri kedve éppen úgy kívánja, s mert sértve érzi magát. Hát hol élünk? De most nem ezzel szeretnék foglalkozni. Sokkal inkább azzal, hogy most akkor sajtószabadság van Magyarországon vagy sem, a MAZSIHISZ szerint? Érdekes nem is olyan rég még tömegével tüntettek (a szalámitolvaj Bakács Tibor Settenkedővel az élen) mert szerintük a médiatörvény szigorításával itt vége lesz a sajtó és szólásszabadságnak. Üres címoldallal megjelenő napi és hetilapokkal tiltakoztak a cenzúra újbóli bevezetése ellen. Na most akkor hogy is állunk kedves MAZSIHISZ? Van szólásszabadság vagy nincsen? Kelle-e ide szigorítás vagy sem? Visszanyalt a fagyi uraim? Jó lenne már eldönteni miképpen is állunk.
2011. február 21., hétfő
"Nagy" emberek mondták XII.
„Húsz év, azt hittem, elég lesz ahhoz, hogy feladjuk a félelem ösztönös alkalmazkodássá válásának megszokását. Egyesek továbbra is gyakorolták, de nem volt többé általános. Antall Józseftől Bajnai Gordonig megszűnt a politikai hatalom félelmetessé válni. Az emberek nem féltek, így hát nem is alkalmazkodtak, mindenki hitte és mondta a magáét. Kevesebb, mint egy fél év leforgása alatt minden megváltozott. Lehetetlen azt hinnünk, hogy ez mind csak paranoia. Miért nem jellemezte akkor paranoia a rendszerváltás után eltelt húsz esztendőt? A kérdés nem az, hogy jó dolog-e a paranoia, minthogy nem az, mert kínos érzés, s mi több, végső soron alkalmazkodáshoz vezet, hanem inkább az, hogy van-e okunk félni?"
2011. február 18., péntek
Sírás szélén
Morvai Krisztina honlapján (ilyen is van) rövid, de annál szívhez szólóbb üzenetet tett közzé arról, hogy Orbán Viktor, pontosabban szólva "Orbánék", "elárulták a hazát". A mindösszesen öt mondatból álló bejegyzés arról kesereg, hogy mivel "Orbánék" - az Európai Unió kérésére - néhány ponton változtattak a médiatörvényen, súlyos, helyrehozhatatlan hibát követtek el az ország ellen, és ezzel egyenesen a "komcsik ünnepévé" tették a médiatörvény megváltoztatásának napját. S, hogy ez ne legyen elég, Morvai mindezt megtoldja még egy mondattal, miszerint a "sírás szélén" van azóta. Tudja ő mi kell ahhoz, hogy az emberek lelkére hasson. Ha kutya és gyerek nem rángatható bele az írásba, akkor egy síró, a hazájáért aggódó nő is megteszi. Morvai a sírás szélére került a hazája iránti aggodalmában. Szép, pátosszal teli kép, ahogyan a magyarok nagyasszonya az ország romba dőlését látva, a felelősségtől és a tehetetlenségtől érzett fájdalmában sírva fakad. Megható, igazi hollywoodi sztori. Kár, hogy az egésznek olyan mű íze van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)