"Az Országos Választási Bizottság (OVB) keddi ülésén ismét elutasította azt a népszavazási kezdeményezést, amelyet azzal a céllal nyújtott be egy magánszemély, hogy június 4-ét Trianon-emléknappá nyilvánítsák."
És már nem először történik meg ez a szégyen Magyarországon. Nevezetesen az, hogy a június 4-e emléknappá nyilvánításáról szóló népszavazási kezdeményezést valamilyen mondvacsinált indokkal, elutasítja az Országos Választási Bizottság. De felteszem a költői kérdést. Csodálkozunk ezen még akár egy kicsit is? Megrökönyödünk ezen mindazok után, hogy a világra, a múltunk által ránk rótt kötelességeinkre szégyent hozva 2004 decemberében egy népszavazás során "nem"-et mondtunk a határontúli magyarok magyarságára? Mit akarunk mi még azok után? Azok után, hogy volt pofánk megkérdőjelezni azok magyar állampolgárásghoz való jogát? Mi jogon csodálkozunk? Ha mi magunk, kollektívan lemondunk testvéreinkről. Ha mi magunk intünk be nekik. Ha legyintünk és nagyívben teszünk rájuk, kétségbe vonva, sőt egyenesen letagadva, elutasítva magyarságukat. Ilyen arcátlanság után még csodálkozunk? Még csodálkozni merünk? Nem azt tette az OVB amit mi magunk is? Mennyivel gyalázatosabb az, amit ők tettek, mint amit mi.
Ettől függetlenül valóban szégyen, hogy hivatkozási alapként azt merik mondani, hogy azért nem lehet szó Trianon nemzeti gyásznappá nyilvánításáról, mert annak bevezetéséhez törvénymódosításokra és egyéb jogi hercehurcákra lenne szükség. Röhej, szégyen és szégyen és szégyen. Szégyen, hogy kifogásokat szánalmas és ostoba kifogásokat kersünk már megint. Kifogásokat és mondvacsiált indokokat arra, hogy miért nem tesszük meg a hazánk felé még a legminimálisabb kötelességünket sem!
"Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága! "
Érdekes, a Holokauszt-emléknap esetében (amely szintén országos emléknap) ez nem jelentett problémát.
Ám lehet, hogy jobb is ez így. Jobb, mert azt a szégyent megérni, hogy június 4. nemzeti gyásznappá nyilvánításáról szóló népszavazás érdektelenségbe, ne adj Isten kudarcba fullad, nem szeretném megélni. Márpedig én nem lennék olyan nagyon optimista ezzel kapcsolatban. Sem.
Ettől függetlenül valóban szégyen, hogy hivatkozási alapként azt merik mondani, hogy azért nem lehet szó Trianon nemzeti gyásznappá nyilvánításáról, mert annak bevezetéséhez törvénymódosításokra és egyéb jogi hercehurcákra lenne szükség. Röhej, szégyen és szégyen és szégyen. Szégyen, hogy kifogásokat szánalmas és ostoba kifogásokat kersünk már megint. Kifogásokat és mondvacsiált indokokat arra, hogy miért nem tesszük meg a hazánk felé még a legminimálisabb kötelességünket sem!
"Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága! "
Érdekes, a Holokauszt-emléknap esetében (amely szintén országos emléknap) ez nem jelentett problémát.
Ám lehet, hogy jobb is ez így. Jobb, mert azt a szégyent megérni, hogy június 4. nemzeti gyásznappá nyilvánításáról szóló népszavazás érdektelenségbe, ne adj Isten kudarcba fullad, nem szeretném megélni. Márpedig én nem lennék olyan nagyon optimista ezzel kapcsolatban. Sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése