Vasárnap délután az ANTIFA (Magyar Antifasiszták és Ellenállók Szövetsége) tüntetést szervezett Budapesten a Károlyi-szobornál, "az első magyar köztársaság elnöke szobrának védelmében". Ezen a néhány száz főt összecsődítő rendezvényen szónoklatot tartott többek között: Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, Márton László író és Tamás Gáspár Miklós filozófus. Szép kis lista és meglehetősen beszédes. Természetesen mindegyikük másként fogta fel a Károlyi Mihály személyét mélyen elítélő és a Parlamanet előtt álló szobrának mihamarabbi eltávolítását követelők indítékát, ám Károlyi valódi bűneit természetesen egyikük sem említette meg. Feldmájer, magától értetődően, az ilyenkor szokásos antiszemita lemezt pörgette mondván, hogy aki Károlyi szobrát el akarja távolítani az Országház elől és egyáltalán akinek bármi baja van Károlyival az antiszemita és zsidógyűlölő, továbbá, hogy az első miniszterelnököt ért támadás nem más, mint "nyílt és világos támadás a zsidóság és az egyenlőség eszméje ellen." Aztán színre lépett a Magyar Tudományos Akadémia épületéből eltanácsolt Tamás Gáspár Miklós "filozófus", aki pedig kijelentette hogy "Károlyi valóban "áruló" volt, elárulta azt a történelmi osztályt, amihez tartozott és a parasztság oldalára állt, ezért üldözik ma is. Elutasítjuk azoknak az "intellektuális gyávaságát", akik nem tudnak mást kitalálni, mint a több száz éves sérelmek felhánytorgatása, és a bűnbakok újbóli sárba tiprása."
A tüntető tömeg pedig szokás szerint éljenzett és mélységesen egyet értett azzal a ( finoman szólva is) mérhetetlen hazugsággal, amit Károlyi szellemi örökösei a z első miniszterelnökről összehordtak. Még felsorolni is nehéz lenne mindazt a rattenes kárt, amit Károlyi Mihály miniszterelnöksége illetve köztársasági elnöksége alatt (1918. október 31. - 1919. március 20.) okozott az országnak, ami végül Trianonhoz vezetett. Elég csak ha megemlítjük, hogy az ő miniszterelnöksége idején lett hadügyminiszter Linder Béla, aki az első világháború kellős közepén kijelentette, hogy „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!”. Ennek folyományaként természetesen le is szerelték a teljes magyar hadsereget, minek következtében a románok Budapestig jöhettek és akiket közben természetesen teljesen kirabolták az országot és vagonszám hordtak ki mindent, amit lehetett. Bűne volt ellenfelének, a kor talán legnagyobb politikusának, gróf Tisza Istvánnak a megyilkoltatása, hogy az olyan kijelentéseiről, mint az, hogy:
"Minél kisebb lesz az ország, annál nagyobbra növök én. Mikor ellenzéki vezér voltam, megvolt egész Magyarország; mikor miniszterelnök lettem, elszakadt Horvátország és Szlavónia; öt megye marad, mire köztársasági elnök leszek és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből fog állni az ország, mire király leszek." már ne is beszéljünk.
Károlyi bűneit természetesen még nagyon hosszan lehetne sorolni, de azt hiszem ennyi talán elegendő ahhoz, hogy kibújjon a szög a zsákból és mindenki számára nyilvánvalóvá váljon, milyen ember is volt a "vörös gróf" valójában illetve azt, hogy miért kívánja minden jóérzésű ember azt, hogy ennek a politikusnak még jóindulattal sem nevezhető embernek ne lehessen szobra egyetlen magyar településen se, a Parlament előtt meg pláne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése