Nyakunkon a hurok!
Hétfőn elfogadta az Országgyűlés a holokauszt tagadásáról szóló törvénymódosítást. Az eset egyaránt kiváltotta az emberek ellenszenvét és félelmét, mondhatjuk célba talált.
A törvény - amelyet Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltje nyújtott be - három évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti azt, aki nagy nyilvánosság előtt tagadja a holokauszt tényét, illetve kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel azt – írja a sajtó idézve a módosítvány szövegét. Már az időzítés is üzenetértékű, hiszen a parlament utolsó ülésén egy bűnnel terhelt, aljas korszak lezárásaként nyújtotta be az idegen hatalmak előtt hason csúszó párt éppen aktuális hülyegyerek mosolyú miniszterelnök jelöltje. Kérdezhetnénk, hogy miért pont ő? Mert ő ilyen, erre is kapható, semmi másért. Azért azt ne gondoljuk, hogy éjjelente Mesterházy forgolódik álmában és reggelre kisírt szemmel ébred, felidézve a világháború borzalmait, inkább arra tippelünk, hogy ez egyrészt választási húzás, másrészt gesztus külföldi gazdái felé. Hogy beválik-e a kampányban, arra nem vennék mérget, mert a választóknak legkisebb gondjuk is nagyobb, mint a holokauszt megítélése és amúgy is tele van a bugyruk az egésszel, kiváltképpen, ha ezt egy bukott párt tapasztalatlan tacskója erőlteti.
A kifelé szóló üzenetet érdemesebb analízis alá vetni. Az Európai Unió már régóta nyaggatja külső és belső válságokkal terhelt hazánkat, hogy még mindig nem iktattuk be ezt a „nemes” rendelkezést joggyakorlatunkba, lám a szocialisták ezt is megtették…
Bogár László találó eszmefuttatása ötlik az eszembe, mely szerint a „globalogazdi” megtiltja azt a kurzust, mely őt magát megnevezhetné, illetve fenntartja a bűnös nemzet fogalmát, mert addig is másról szól a diskurzus (nem pontos az idézet, de lényegileg erről van szó). Ebbe beleillik a holokauszt tagadása is, mert ugyan eddig is rá lehetett sütni valaki(k)re annak vádját, de büntetni nem lehetett, mostanáig. Ezentúl félelem uralkodik el minden olyan megnyilvánulón (legyen az újságíró, történész vagy vendég a kocsmában), akinek a véleménye nem feltétlenül egyezik a mainstream világnézettel, elkezdődhet a feljelentések, besúgások, gyanakvások kora.
A történelmet a győztesek írják – így szól a mondás, ez pedig már sokadszor bebizonyosodott. A törvény megtagadja a kételkedés jogát, így az objektív kutatást és az eredmények publikálását is, legyen a végeredmény bármi, bármennyi. Mert azért azt is tudni kell, hogy a holokausztról máig nincsenek hitelt érdemlő adatok. Érdekes momentum az is, hogy a napokban nyújtott be irdatlan összegű keresetet százegynéhány holokauszt-rokon a MÁV ellen, de ezen már nem is csodálkozunk, annyira átlátszó.
Bogár László találó eszmefuttatása ötlik az eszembe, mely szerint a „globalogazdi” megtiltja azt a kurzust, mely őt magát megnevezhetné, illetve fenntartja a bűnös nemzet fogalmát, mert addig is másról szól a diskurzus (nem pontos az idézet, de lényegileg erről van szó). Ebbe beleillik a holokauszt tagadása is, mert ugyan eddig is rá lehetett sütni valaki(k)re annak vádját, de büntetni nem lehetett, mostanáig. Ezentúl félelem uralkodik el minden olyan megnyilvánulón (legyen az újságíró, történész vagy vendég a kocsmában), akinek a véleménye nem feltétlenül egyezik a mainstream világnézettel, elkezdődhet a feljelentések, besúgások, gyanakvások kora.
A történelmet a győztesek írják – így szól a mondás, ez pedig már sokadszor bebizonyosodott. A törvény megtagadja a kételkedés jogát, így az objektív kutatást és az eredmények publikálását is, legyen a végeredmény bármi, bármennyi. Mert azért azt is tudni kell, hogy a holokausztról máig nincsenek hitelt érdemlő adatok. Érdekes momentum az is, hogy a napokban nyújtott be irdatlan összegű keresetet százegynéhány holokauszt-rokon a MÁV ellen, de ezen már nem is csodálkozunk, annyira átlátszó.
Most vesézzük ki az elfogadott törvénymódosítást, így szól:
„A holokauszt nyilvános tagadás a
269/C. § Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
269/C. § Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Művelt, mások szenvedéseire érzékeny ember nem vonja kétségbe a holokausztot, ahogy tudomása van a holodromról, az örmény, kurd népirtásokról, a palesztin civilek lemészárlásáról, az afgán lakosság elleni támadásokról és még folytathatnám a sort, hogy csak a jelen illetve a közelmúlt történéseiről ejtsünk szót. Bátran kijelenthetjük, hogy a faji alapon történt, történő tömeges gyilkosságok egyidősek az emberiséggel. A gond a „jelentéktelen színben tüntet fel” szövegben keresendő. Mit is jelent ez pontosan, hogyan mérhető, ezáltal hogyan büntethető? Ezt még Mesterházy sem tudná megmondani, de hát nem is az a dolga, hiszen ő csak benyújtotta. A „jelentéktelen” szó a magyar nyelvben viszonyítást feltételez, nem pedig abszolút fogódzót, etalont, innentől fogva tehát nem értelmezhető. Az Alkotmány előbbre helyezi a szólásszabadságot, mint az ilyen tiltó rendelkezéseket, ezért ráadásul még a léc is rezeg a törvény alkotmányossága alatt.
Végül egy érdekességre hívnám fel a figyelmet, ez pedig a törvénymódosításkor tartózkodó 142 képviselő. Minden valószínűséggel a Fidesz padsoraiból kerültek ki a tartózkodók, ez viszont arra enged következtetni, hogy nem merték nyíltan ellenezni ezt a gyanúsan alkotmányellenes, a magyarság elleni nyílt provokációt. Az egész szánalmas, de ez talán még elszomorító is.
Törőcsik Attila
Forrás: Polgár Info
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése