Impertinencia Ócsán

forrás:http://www.magyargarda.hu/node/1041


Ócsa... Talán ismerősen cseng a név.
Ha nem, engedjék meg, hogy pár sorban bemutassam.
„Ócsa neve egy ótörök "szeress" igére utaló személynévből ered. Írásos dokumentumban először 1243-ban szerepel.

Az egykori, középkori királyi birtokon jelentős monostor működött. A XVI. században a település lakói egyöntetűen református hitre tértek. A XIX. századra a környék legnagyobb településének számított.

A város vonzerejének meghatározója a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Ócsai Tájvédelmi Körzet és az Alföld legnagyobb román kori műemléke, a hajdani premontrei prépostsági templom.
A település környékének ritka természeti látványosságai közül nevezetesek a vízzel borított égerlápok, amelyek féltett ritkaságai az itt nyíló vad orchideafajok.”
(forrás: vendégváró/Ócsa)

Szép, csendes település, olyan, amire érdemes vigyázni.
Mert van mire. Tájvédelmi körzet, friss levegő, madárcsicsergés.
Sajnos az ilyen környezetbe is betör a „kultúra”, avatatlan (vagy inkább neveletlen?) kezek itt is eldobálják a szemetet.

Szerencsére a város vezetésének fontos, hogy Ócsa olyan település maradhasson, amilyenből –sajnos- egyre kevesebb van.
Ócsa Város Önkormányzata 2008. április 26-án szombaton, 08-12 óra között a város egész területére kiterjedő tavaszi nagytakarítást szervezett.

A Magyar Gárda Pest megyei szervezete illetve a Jobbik Magyarországért Mozgalom ócsai tagjai közösen összefogva a város segítségére siettek.

Történt, hogy még az első utcából szedték a szemetet (tudják, úgy a széle környékén), össze is gyűlt egyetlen utcából 40 (azaz NEGYVEN!!! zsák szemét), amikoris egy méretes autó megállt a szemétszedők mellett. Ablak le, és kikönyökölt a felnőtt férfi állampolgár (tudják, úgy lazán, ahogy azt egyesektől megszoktuk), na, nem azért, hogy rákérdezzen, elkelne-e még pár dolgos kéz, ha már a testvérek szemetét takarítjuk, neeeem...

Hanem azért, hogy rászóljon az ott lévőkre, hogy hogyan is képzelik, hogy-figyelem!- lejáratják a várost, merthogy Gárdisták, egyenruhában.
Ki adott erre engedélyt? És persze máris hívja az alpolgármestert, mégis hogy gondolta ezt...
Impertinencia...

Hát, ilyen világ ez. Egyesek szemetelnek, mindenfélét eldobnak. Összevissza. Ahol, és amikor épp szükségtelenné válik. Mint például azt a tárcát is, melyben ott árválkodik pár bankkártya, adókártya, TB-kártya... Már nem kell. Ja, hogy nem ócsai lakos a szomorú extulajdonosa a tárcának?
Badarság bármit is feltételezni, bizonyára már nem kellett neki egyik sem, és eldobta. Akkor és ott. Van ilyen, nem? (Itt nem írnám ki a volt tulajdonos nevét, megpróbáljuk megkeresni valahogy, hátha még nem járta be a hivatalokat az újak miatt).

Akkor összegezzünk: egyetlen utcából egyetlen óra leforgása alatt negyven zsák szemét. Már nem hever ott, mert összeszedték. Az eredmény szemmel látható. És akkor - ehhez fogható impertinenciát - felébred a lakos, akinek a szeme teljesen hozzászokott a látványhoz, hogy itt GÁRDISTÁK szemetet szedtek. Már nincs az a vidám kis hangulat, hogy a kibelezett fekete-fehér tévé maradványai kedvesen mosolyognak a traktorgumi kerek kis pofájára, a termetes kábelhéj már nem tekergőzik kígyómód az üres pillepalackok között, és a használt intim betét sem koszorúzza kedvesen a lyukas lavórba művészien elhelyezett üres műanyagkannát.
Mert a Gárdisták és a Jobbik semmilyen művészi hajlammal nincsenek megáldva, és szétszedték hosszú hónapok munkáját. Egyetlen óra alatt.

Impertinencia...

Nincsenek kételyeim, a botcsinálta művészek újra felvágják a művészi vénájukat, és pár hónap alatt visszaállítják újra ezt a kedves kis panorámát. De egy dolog biztos: a Magyar Gárda legközelebb is ott lesz. És segíteni fog. Még akkor is, ha ez impertinencia és sokak lelkét sérti. Mert az értékeink a mieink. Nekünk fontosak. Hát vigyázzunk rájuk! És a gyerekeinket is kivisszük legközelebb is. Hogy nekik ez már természetes magatartás legyen, hogy vigyáznak a környezetükre.
Merthogy abban élnek!