„A magyar politikai elit kollektíven nem ismerte fel a legújabb, komoly történelmi lehetőséget!”

- Beszélgetés Raffay Ernő történésszel -

A történelem megadta a lehetőséget a kilencvenes évek elején arra, hogy Magyarország okos külpolitikával és határozott katonapolitikával megtámadja Trianont. A Kalasnyikov-üggyel a magyar kormány nagyon helyesen támogatta, gyorsította Jugoszlávia felbomlását, az ügy kitudódása után azonban a kormány illetékesei megijedtek, s eredendő emberi gyávaságukat és kisszerűségüket politikai bölcsességgel próbálták leplezni – nyilatkozta lapunknak Raffay Ernő történész, az Antall-kormány egykori politikai államtitkára. Beszélgetésünkben kitérünk a jelenlegi lehetőségeink elszalasztására is…

– Indulatokat és erős érzelmeket váltott ki az idén megjelent Koltay Gábor: „Velünk élő Trianon” című könyve, mely a Trianon című filmsorozat szerkesztett változata. A filmben illetve a kötetben több kiváló közéleti személyiség megszólal: Nemeskürty István, Csoóri Sándor, Pozsgay Imre, , Tőkés László, Duray Miklós, hogy csak néhány nevet említsek. A kötetben történészként ön értékeli Trianon hatásait. Hogy látja: Trianon a múlt, vagy velünk élő történelem?

– Trianon sajnos nem a múlt, hanem a jelen. Az 1947-ben megerősített, sőt súlyosbított trianoni diktátum legfontosabb és legtöbb kárt okozó következménye a szétszórt nemzetté válás. A fél tucat országban élő magyarság részei lassan elszakadnak egymástól, megindult már a szórványosodás és a csángósodás. A csángósodás fogalma azt jelenti, hogy kb. kétszáz évvel ezelőtt a moldvai csángók lélekszáma körülbelül kétszázezer volt, mostanra jó, ha harmincezren vannak. Ez a folyamat játszódik le, egyre gyorsuló ütemben mindegyik, idegen megszállás alatt lévő magyar népcsoporttal. Még száz év, s a magyarság nem lesz más, mint négy-öt kisebb, szórványban élő, etnikai érdekességet jelentő csoport. Lehet majd tanulmányozni bennünket, mint néprajzi érdekességet, európai unikumot. Olyanok leszünk, mint az észak-amerikai indiánok.
Több más esemény mellett a 2004. december 5-i népszavazás kudarca épp azt bizonyította: erősen meglazultak a nemzet egészét összetartó erők, érzések. Az is kimondható: – épp Trianon következményeként – a maradék Magyarországon legsúlyosabb a helyzet. Míg a szomszédos, ún. zsákmányszerző országokban az ottani magyarság legjobbjai valamilyen formában fellépnek az idegen megszállók, a zsákmányszerző kormányok ellen, Csonka-Magyarországban a nemzeti öntudatától szinte teljesen megfosztott nép nem látja az össz-magyarságot fenyegető káros folyamatokat. A Kádár-korszak és az 1990 után viharos gyorsasággal kibontakozott globalizmus, élén a nyíltan magyarellenes erőkkel (SZDSZ és értelmiségi holdudvara) sikerrel likvidálja a magyarság nemzeti-, történelmi tudatát és az összes többi, a nemzet összetartozását, összefogását biztosító tényezőt.
A felsoroltak miatt a helyzet tragikus, de nem reménytelen. Ha a hazai másfél millió ember összefog a határokon túli radikálisabb magyarokkal, talán megállítható a megindult káros folyamat. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha Budapesten egy magyar érdekeket képviselő kormány kerül hatalomra 2006-ban.

– Eva Maria Barki nemzetközi hírű jogász, a Nemzetközi Erdély Bizottság elnöke néhány hónappal ezelőtt a nekem adott interjúban azt nyilatkozta: a Trianoni Békediktátum – az európai jogrend szerint – érvénytelen. Mi erről a véleménye a történésznek?

– Elfogadom Barki Éva megállapításait. Hozzá kell azonban tennem, ténylegesen akkor lehet semmissé tenni Trianont, ha a magyar kormánynak (nem a mostaninak!) van hozzá elég nemzetközi politikai befolyása és elegendő katonai ereje. Ezek nélkül nemzetközi jogi téren mindent bebizonyíthatunk, a helyzet nem változik.

(Kérdezett és lejegyezte: Frigyesy Ágnes –Első megjelenés: Nemzetőr)

(Folyt. köv.)