„A magyar politikai elit kollektíven nem ismerte fel a legújabb, komoly történelmi lehetőséget!”

-Beszélgetés Raffay Ernő történésszel-

II. rész.

– A kommunista diktatúra után ön részt vett az első szabadon választott kormány munkájában, mint politikai államtitkár. A legrövidebb kormányülésről ezt írta a Velünk élő Trianon című könyv 212. oldalán. Idézem önt: „Antall József összehívta a kormányt, a minisztereket és a politikai államtitkárokat, ott voltam. ő azt mondotta: egyre többször előkerül a magyarság egyesítésének kérdése. Tombolt a jugoszláv háború, a katonai hírszerzés és a légierő gyakorlatilag háborús működésbe volt rendelve. És azt mondotta a kormányülésen: uraim, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, vagy aki erről a kérdésről nyilatkozik, az adja be a lemondását. Kérdés van? Kérdés nem volt. Ez volt az Antall-kormány legrövidebb kormányülése.” E kormányülés felidézése azért megdöbbentő és megrázó számomra, mert közben Antall József jelentette ki először, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Hogyan emlékszik vissza Antall-József kormányzására?

– Tény, hogy az Antall-kormány rendkívül nehéz helyzetben vette át az ország kormányzását. 1991 után azonban, miután Jugoszlávia felbomlásának a megindulásával megkezdődött a trianoni országok széthullása, már nem lehet a nehéz körülményekre hivatkozni. A történelem megadta a lehetőséget a kilencvenes évek elején arra, hogy Magyarország okos külpolitikával és határozott katonapolitikával megtámadja Trianont. A Kalasnyikov-üggyel a magyar kormány nagyon helyesen támogatta, gyorsította Jugoszlávia felbomlását, az ügy kitudódása után azonban a kormány illetékesei megijedtek, s eredendő emberi gyávaságukat és kisszerűségüket politikai bölcsességgel próbálták leplezni. Antall József a jelenlétemben járult hozzá telefonon a második fegyverszállításhoz, de a két érintett tárca vezetője, Jeszenszky Géza külügyminiszter és Für Lajos honvédelmi miniszter megdöbbentően gyáván viselkedett. Féltették a pozíciójukat, vagy nem ismerték fel a helyzetben lévő valóban óriási lehetőségeket?! Anti-államférfiként viselkedtek akkor és a későbbiekben is. A történelem a Horn- majd az Orbán kormány idején is hozott lehetőségeket, azonban e kormányok vezetői és kulcsfigurái sem éltek a helyzet adta lehetőségekkel.
Ha a Trianonhoz való viszonyhoz, a lehetőségek elpuskázásához hozzá számítjuk az Antall kormány tevékenységét a privatizációban és például a sajtó területén elkövetett történelmi jelentőségű hibákat, túlzás nélkül kimondhatom: ez a kormány – eredményeit is beleszámítva – nem váltotta be a hozzá fűzött magyar reményeket, elárulta a rendszerváltozásban lelkesedéssel részt vevő milliókat, s a magyarságot a globalizmus negatívumainak áldozatává tette.

– Kérem, idézze fel a legdrámaibb helyzetet, vagy pillanatot államtitkár korából!

– Több is volt. Az egyik ilyen, amikor megtudtam, hogy hol volt atomfegyver Magyarország területén. (A helyszíneket nem szívesen mondom el.) Akkor döbbentem rá igazán, hogy Magyarországot a kádári vezetők évtizedeken át az atomháború és a teljes pusztulás helyzetében tartották. Ezért sem lehetett volna őket elszámoltatni s ezer évre börtönbe zárni?

– Mint ismeretes, az Ukrán-Magyar alapszerződés aláírásakor – némi kedvezmény mellett – az Antall-kormány végleg lemondott arról, hogy kedvező fordulat esetén Kárpátalja ismét a Csonka-országhoz kerülhessen. Az aláírás helyett tehetett volna mást az akkori kormány?

– Amikor az egyik MDF frakció ülésen megkérdezték a külügyminisztert, hogy miért van szükség erre az alapszerződésre, ő azt válaszolta: ha Románia ellen majd tesz valamit Magyarország, milyen jó lesz, ha a románok hátában ott lesz a baráti Ukrajna. Ez jó válasz, csak Románia ellen akkor sem, s azóta sem tett semmit egyik magyar kormány sem.
Nem alapszerződést kellett volna kötni Ukrajnával, hanem Kárpátalját kellett volna visszaszerezni. A kárpátaljai ruszinok között volt egy komoly csoport, amelyik szívesebben tartozott volna Magyarországhoz, mint Ukrajnához. Ez komoly lehetőség volt Trianon felszámolásának megindításához. A kormány azonban, cserben hagyva az ottani magyar százezreket, érték és biztosíték nélküli ún. alapszerződést kötött, amiből az ottani magyarok semmi előnyt nem húztak.
Az alapszerződés megkötése után kezdődött meg az MDF képviselőcsoport darabjaira hullása, a legnagyobb kormánypárt belső meggyengülése. Több akkori MDF országgyűlési képviselő épp az én honvédelmi minisztériumi, lehallgatástól védett (?) szobámban tárgyalt néhány alkalommal arról, hogyan lehetne megakadályozni az ukrán-magyar alapszerződést.

(Kérdezett és lejegyezte: Frigyesy Ágnes –Első megjelenés: Nemzetőr)

(Folyt. köv.)