Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
(1902)
Röck Gyula:
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET
IV. rész
Könyvkiadók és a könyvtárak. Hogy a könyvkiadókat és a könyvtári szervezéseket illetőleg mily tájékozatlanságban szenvedünk, megpróbálom az „üzletrontás keretén kívül” megvilágítani...
Kétféle könyvkiadóra osztom a könyvkiadókat, egyik a keresztény szellemű, másik a nem keresztény szellemű könyvkiadók. Az utóbbi lektorai többnyire zsidók, vagy díszgojok... Ezek óvatosan őrködnek afelett, hogy keresztény szellemű könyv ki ne jöjjön általuk… sőt... inkább egy kis éle legyen, mely a gyökérzet alá vág... mint pl. az Ismeretlen Jézus… Az ember fia... és sok más közismert Rénántól — Voltérig terjedő íróké... Ezek a könyvkiadók vigyáznak, hogy az igazi keresztény gondolat bele ne csússzon a könyvekbe s ha már semmit, legalább azt érhessék el, hogy agyonhallgassák a keresztény témákat nyújtó könyveket és felreklámozzák a világot, hol hazafiság, hol szerelem címe alatt egy-egy értéktelen könyvvel, mintha minden csak a haza és a szerelem volna s az Isten, Krisztus, Egyház, kereszténység éppenséggel csak nulla volna a világ irodalmi témái közt, avagy ha akad is hely, csak annyi, hogy: lekisebbítsék!
Hogy melyik könyvkiadó hova tartozik, azt csak kellő filozófiai és kellő teológiai ismeretekkel rendelkező egyén, nem pedig az olvasók tábora tudja megállapítani. Amint az előnyös és hátrányos eledelek szétválasztásához szaktudás kell, úgy az előnyös és hátrányos olvasmányokéhoz is és akiknek ez megvan, azoknak nincs beleszólása a könyvtárak ellenőrzésébe s akiknek nincs, azoknak van… Itt a baj!
A könyvtárak anyagát illetőleg a legtöbb könyvtár zsidó könyvkiadók anyagával van túltömve. S egyik-másik — mint pl. a keresztény városháza — nem is vesz vallásos könyveket nehogy megbántódjanak a „keresztények”... Ezért kell ide újra s újra egy magyar Hitler!!! Egy igazi keresztény, aki nem alkuszik meg se a rangért, se a pénzért, sem a szabadkőműves összeköttetésért az antikrisztianizmussal, legyen az irodalom, vagy művészet, vagy vallás!!!, vagy pénz, vagy rang, vagy szerelem!
Ilyen könyvtári beállítás, ilyen irodalmi szellem beültetés után várhatunk-e mi akár nemzett, akár krisztianista öntudatosulást? — Soha!
Ma már pedig minden katonai és polgári, minden állami és egyházi, minden gazdasági és erkölcsi újjászületésnek — nem győzöm eléggé hangoztatni ennek a mai süket kornak! — az irodalmi újjászületés, az irodalmi irányváltoztatás az egyetlen alapja!!! Mert ha a világnézet és életcél értéktelen, téves, vagy erőtlen, akkor a nemzet, a hívők, a vezetők mind értéktelenné, erőtlenné lesznek s ennek a lelki közönynek a vége züllés, állatiasulás és méltó elpusztulás a világ színéről!
Ide tehát olyan kultuszminiszter kell, aki nem csak az egyetemek és iskolák, hanem az irodalom darázsfészkébe is be mer nyúlni, mint azt Hitler tette. S ha van is valami vád eme tette ellen, az is elmosódik a nagy cél érdekében, mert hiába titkolják, Mózes Tórájától — Illés halálos ítéleteiig, az Úr korbácsától — Jeruzsálem pusztulásáig minden azt igazolja, hogy a cél szentesíti az eszközt!!!
Befejezés. Téved, aki azt hiszi, hogy a jobblét, jobb embert termel. Láthatjuk a jobb létben élőkön, hogy ez az elmélet dőreség. A bőség — azaz a jólét — lélek nélkül ledérséget, paráznaságot, léhaságot, könnyelműséget, felületes lelket, közönyt termel. — Lélekkel azonban még a szegény is félistenné nőhet! A pusztán gazdasági szervezkedés épp oly veszélyes a nemzetre, mint a családra, vagy az egyénre. Lelki is kell hozzá, mert a lélek fék és hajtóerő egyben! A nagyobb bőséggel több bűn jár, ha nem áll őrt a bőség arányában a lélek... ha hiányzik a morál...
A vallás ma már nehezen segíthet, mert soknál inkább csak ruhává vált, mely alól kihalt a lélek: a hit. Már pedig a hit és nem a vallás, a lélek és nem a test a fő! — Eme hit, illetve lelki újjáébredésnek pedig egy módja van, a megújult, illetve hivatása magaslatára ébredő irodalom és művészet! Más nincs! Semmi se! Népámító, vagy bolond, aki a rang és pénz hatásától, azaz a testi jóléttől várja a lélek újjászületését, a nemzet megújhodását.
A tömeg, — úr és paraszt, — elnevelődtek már a vallástól világi szellemmel... El se mennek a templomba és — a pap se megy utánuk, az eltévedt bárányok után. Itt tehát más valami újjáteremtő erő kell, egy összekötő szerv, a megújult irodalom és művészet! De hol ezek az új lelket hozó írók és művészek, — kérdik. A háttérben! Vannak, sokan vannak, de mert nem esnek az érdekeltség, rokonság és barátság körén belül — nem akarják meglátni őket. Pedig ott állnak a háttérben, csak kimaradva és kihagyva filmről, színházról, mert keresztény szelleműek! S a rádióban se jutnak kellő térhez.
S aztán ma nem a kiváltsághoz nevelik a közönséget, hanem a kiválókat kívánják a közönséghez alakítani, a nagyot az átlaghoz és sok — bedűl nekik —, úgy, ír a nép szájaíze szerint, mert élni kell... Ez az üzlet kívánalma s a kényszer ereje tébolyító: Még csak az kéne, hogy a Szentírást is írassák át, mint a kiválók könyvét az átlagok szájaíze szerint és be lenne fejezve a mai irodalmi cél... Orvos, vagy hóhér kell e térre, nem tudom, de könyvégetés, valami Hitler-féle ököl okvetlen kell... Jobban, mint egy külügyi jó szerződés... Kell, mert amíg nem jön a mindenféle pogány szellemű irodalom és művészet lehetetlenítése, addig hiába minden papi és egyházi akció és funkció, terjed az antikrisztianizmus és veszélyben a kereszténység, a krisztianizmus... Már pedig a kereszténység megvédése épp olyan, sőt felsőbbrendű kötelességünk, mint a haza megvédése!!! Mert a haza csak a test, de a kereszténység a hit és világnézet: a lélek érdeke is! Egyik csak a kenyeret adja, de a lelket, az ideát, az örök eszméket a vallás, a hit, a kereszténység: Jézus Krisztus egyedül!
S amíg ezt a célt nyíltan ki nem írjuk, amíg hadat nem üzenünk, addig csak kuruzslók maradunk, akik lényeg helyett a tüneteket kezelik...
S én ezért a nyílt és bátor hadüzenetért tartom elengedhetetlen és a jövő egyetlen megoldást hozó szent mozgalmának a mi Krisztianista Nemzeti Szocialista mozgalmunkat, amely bele mert nyúlni a darázsfészekbe, nem félve a rovarok csípésétől!
S ez kell, mert az utolsó idők vészharangja kongat-kongat süket füleknek... Az antikrisztus szellem árad... Marka egyre szorosabban fogja a kort... Szelleme már itt van — kísérteni... A jövőbe látók látják, hogy errefelé minden út — Róma helyett — már Moszkvába vezet...
S ne ámítsuk magunkat azzal, hogy vértanúk leszünk, mert a vértanúk előbb apostoli bátorsággal küzdöttek, nem pedig az árral megalkudva úsztak...
A békés és boldog jövő első feltétele tehát a szellemi újjászületés, mert ez a mai irodalom, melynek már könyv-film-színházi reklámjai is nagyrészben a paráznaság egy-egy kiáltványai csak lejjebb sodorják az emberiséget az állatvonalak felé...
Ha nem változunk, úgy két-három évtizeden belül úrrá lesz a tollal és karddal hódító antikrisztus egész világon! Mert az erő nem a fegyver hanem a morál, melyhez pedig egyetlen eszköz a toll.
VÉGE.
(forrás: betiltva.com)
Röck Gyula:
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET
III. rész
Könyvnap. A mai, tudományos — sötétségnek mondható kor legantikultúrálisabb ténye a — könyvnap. Könyvnap — kiáltják világgá üzleti érdekek és ennek címe alatt utcára dobjak a visszamaradt s el nem fogyott jó s rossz könyvek tömegét, amelyek közt mindent lát az ember csak keresztény könyvet alig... S a nép, ez a szegény írni-olvasni tudó (inkább ne tudna) szellemi analfabéta veszi-eszi és olvassa, mert azt hiszi, hogy ami írva van az jó is igaz is s pár díszgój égisze alatt áradnak, terjednek a mindent, csak hitet és erkölcsöt nem szállító könyvek s a szellemi őrségre hivatott főpapság és kultuszminiszterek jámbor türelemmel, mi krisztianisták pedig lázongó fájdalommal nézzük, mint terjed a métely az irodalom palástja alatt s nincs, aki szétütne ebben a dzsungelben S a nyáj, a szegény birkává lett bárányok elszélednek, ki ehhez, ki ahhoz a vályúhoz, ki ide, ki oda, ki ebbe, ki abba a pártba irányba, klubba, csak épp az akolba nem. Hej írástudók és Farizeusok! Itt valaki felelős!...
Ide valami megoldás kell, olyan valami, hogy a könyvnapra csak a papság által ajánlott könyv legyen kiállítható. Mert így téboly, hogy amit a vallás vet, azt az irodalom és művészet címe alatt egyszerűen bekonkolyozzák írók művészek, színészek és tudósok egyrésze és a bárányok, — mert hogy a csomagolás felirata irodalom és művészet, — legelni járnak rája… Ugyanígy kellene elbánni a könyvkirakatokkal is. Ez nagyobb közérdek, mint a mérges gombák ellenőrzése...
Épp azért meg kellene szervezni az Egyházak Irodalmi és Művészeti Tanácsát, de részben papokból, mert amint láttuk s látjuk, e célra a rendőrség és bíróság nem elég! Mert nem elég, hogy valami nem lázit, nem izgat és nem ront, hanem kell, hogy emeljen is! Nem elég a negatív eredmény, ide pozitív siker is kell: Kultúrrendőröket, egy új Assisi-rendet e térre, „mert innen árad szét az a lelki bacillus, amelytől aztán vörösödik a lélek!...
Nem elég az erkölcstelenség kiszorítása, kell az erkölcs bevezetése, a pozitív cél is! S ezt csak Egyház és Állam összefogásától lehet remélni.
A könyvnapokat tehát vagy törülni kell, vagy megszervezni, valamint az utcai könyvárusításokat és kapualatti antiquárokat, végül a kirakatokat is. Nyilvános helyekre csak ajánlott könyv engedélyeztessék, mert nem elég az engedélyezés, a megtűrés. Nem elég a bűn elleni negatív védekezés, kell az erények melletti pozitív állásfoglalás előretörés is. Ott vagyunk már, hogy — kell! Ez volna az igazi akció. Erre, meg sok más ilyen kemény dologhoz kellene egy igazi nagygyűlés... Ide kellene egy apostoli gárda, mert csak innen indulhat ki a Krisztus igazi Királysága, azaz Krisztus szellemének, nem pedig puszta nevének az uralma.
Itt kell az első megújhodás, mert tűrhetetlen, hogy a tömeg — beleértve minden rendű-rangú és képzettségű testi, azaz szimpla embert — ilyen szellemmel fertőztessék, melytől sem nemesebb, se bölcsebb sem igazabb, se keresztényibb nem lesz soha, hanem csak léhább, érzékibb és hiúbb.
A könyvégetés. A könyvégetésre épp oly nagy szükség van ma, mint ragály esetén a fertőtlenítésre. Ezzel a gondolattal épp úgy meg kell barátkozni az igazi krisztianista léleknek, mint az orvos késével, ha nincs más segítség a betegnek ....
De nem is olyan szokatlan jelenség ez... Az apostolok cselekedeteiben meg van írva, hogy a hívők összehordták a rossz könyveket és elégették. Már ők is tudták tehát, hogy a lélek újjászületése a rossz könyvek megsemmisítésével kezdődik... Hasonló céllal égettek el a mohamedánok az alexandriai könyvtárat... Ugyanígy tettek az előrelátó kommunisták is, vagonszámra hordták el a rossz könyveket a keresztény könyvkiadóktól feltüzelni. Ugyanezt tette Európa óriása, Hitler is a rossz könyvekkel, így kellene tenni minden messzelátó kormánynak is a világon, tűzbe mindennel, ami a lélek ellen vét, ami a felsőbbrendű ember kialakulásának útjában áll, mert amíg ezt a kúrát végre nem hajtjuk, addig hiába minden nagygyűlés, törvénytervezet és költségvetés, tovább tenyésznek a bacillusok!
A könyvégetés az újjászületés első feltétlen és elengedhetetlen aktusa, enélkül hiába minden igyekezet, mert a tudatlan lélek tovább fogja szürcsölni a bódító és lélekkábító tévtanok és téveszmék moslékai, azt híve, hogy — nektár, mert a csomagolási márka olyasfélét mutat: irodalom művészet... holott belül nagyrésze rondalom és torzászat, mely inkább csak undort és felháborodást vált ki a jobbérzésűekben, mert hiányzik belőlük az ihlet, a nemes érzés és az isteni íz.
S amíg ilyen könyvégető szellemi hősök nem lépnek a küzdőtérre, szembeállni az erkölcsrontó irodalommal és művészettel — nem a karddal, ez már rég idejét múlta, hanem a tollal — addig veszélyben az ember lelke és teste egyaránt. Szellemi hősök, szókimondó, hitvalló, új irányt vágó lelkek, mert ma, itt a szellemi hősiesség világában nagy a gyávaság és árulás grafikonja! Hősök, akik ki merik mondani, hol és mi a baj, hol és mi a gyógyszer! Akik hadat mernek üzenni — nem félve néhány pogány szellemű újságíró „kritikájától” — ennek a mai fennálló pogány szellemű irodalomnak és művészetnek! Mert minden ez! Minden, csak éppen nem keresztény irodalom és művészet! Minden, csak éppen nem nemes, emelő, szép, jó, igaz és szent. Tűzre való! S ha semmi másért, ezért az egyetlen egyért is üdvözölnöm és támogatnom kell a nemzeti szocialisták táborát, hogy bele mernek nyúlni ebbe a lelki fertőbe! Ezért és sok-sok más — minden pártból és mozgalomból „okos számítással kifelejtett” sok mindenért is!!!
Új hősök, új mártírok, új keresztény vértanúk kellenek ide, akik testük helyett ma szellemükkel mernek kiállni a nehezebbik vértanúságra, a — szellemire: a gúny és a rágalom kőzáporába, hangoztatni, hogy az újjászületés és úgy keresztényi, mint nemzeti feltámadásunk egyetlen alaptétele a keresztény irodalom és művészet megújhodása és a velejáró igaz, keresztény gazdasági rendszer: a krisztianista világrend, amihez legközelebb ugyancsak a nemzeti szocialistáké áll! Csak meg ne hamisítsák, amint már-már kezdik is, a befurakodottak...
A könyvégetést illetőleg fel kell említenünk, hogy az Egyház kezdettől tiltakozott az ellen, hogy a könyveket csak úgy „kötőfék nélkül” engedjék az emberek közé. És igaza is volt, mert tudta, mily nagy veszedelem lehet az a lélekre. Sőt a mai újabb vallási alakulatok is, mint baptisták, adventisták, methodisták, milenisták mind-mind ráébredtek erre a nagy igazságra és ellenőrzik, mit olvasnak híveik s ha megengedhetetlen könyveket olvasnak, kizárják. Kizárják, mert tudják, hogy rossz könyvből rosszat hozna a — gyülekezetbe! Helyes és igazán keresztényi dolog, mert inkább egy vesszen el a népért, mint a nép romoljon egy-két törvényszegőért! Bár így tennénk mi is... Kevesebben lennénk, de — jobbak... Dehát ott a hiba, hogy ma inkább mennyiségre, mint minőségre megy a statisztika...
Ezzel a tilalommal szemben, a rövidlátó Világ politikus fejével nem hitt az Egyház bölcs védekezésének és kitárta kapuit minden író és művész, minden könyv, kép, szobor, zene és tánc előtt (régente nem volt megengedve a kettős tánc, — csak a férfi táncolt a nő előtt) és a világot elárasztotta a — konkoly, a szennyár, a bűn... a bűnhődés késik. Késik, de hála Isten — jön!
Minden tisztiorvos ellenőrzi az élelmiszereket, nehogy ez a drága, parázna és falánk bűneszköz — a test, bajba kerüljön... Így kellene tenni a szellemiek terén is, félreverni a harangokat, ha egy-egy lelki bacillus mosolyog ki az irodalom és a művészet függönye mögötti bordélyházakból, legyen annak neve bármi… akár színház, film bár, vagy kultúrelőadás. Egy új gárda, valami diakonista vagy új minorita rend kellene ide, amely minden könyvet ismerve, könyvkedvelő híveiket meglátogatva, intenék, mit olvassanak, mit ne, avagy milyen előismerettel olvassák, ha már olvasni akarják ama bizonyos zsidó vagy pogány szellemben írt könyvet, hogy mi van abból kivetni való és mi nincs benne, ami kéne, hogy benne legyen! Mi benne a meghamisított, célzatos, az antikrisztianista? Szóval, mi a mérges gombák jele, színe, íze és kik annak a kiadói? Kiadói! Mert itt az irodalom titka: minden kiadó bizonyos irodalmi irányt szolgál, s aki nem annak az iránynak ír, annak a könyveit, bármi okos goj is az, nem adják ki, sőt — elgáncsolják... Külön irodalmi ismertető prédikációkat — konferenciákat — kellene tartani a szószékről könyvkedvelőknek! Ez végtelen fontos lenne, csak persze ehhez külön gárda, külön szervezés és felkészültség kell, olyan, amely gárda mindent tud, mint a „káptalan”... Kitanítani szülőt és ifjút, hogy mi a könyv veszélye és áldása, mit egyetek, mit igyatok és mibe öltöztessétek lelketeket! ha méltók akartok lenni az istenországábani befogadásra, ha jobb kort, igazabb világot akartok, mert mindezeknek első feltétele jobb, igazabb, nemesebb ember, kit nem mocskol önzés, hiúság, testiség, haszonlesés, hanem akinek lelkét egy cél ízza át, Krisztus Urunké, az áldozatos szeretet minden és mindenki iránt!
S ezt az embert csakis irodalommal és új gazdasági renddel termelhetjük ki! Nem általános és titkos szavazási joggal, noha az is kell, hanem ha megadjuk lelkének testének az igét és a kenyeret szüksége szerint!!!
Valami nagy, új alászántásra van ma szükség itt s ennek első tétele felégetni a gazt, a dudvát, a szemetet: a rossz könyveket, kitiltani a filmeket, mind, amelyek szeretőket nevelnek az ideálnak teremtett keresztény nőből... léhűtőket az ifjakból... és zsarnokot, spekuláns üzletembert a testvérnek született keresztény férfiből...
Erre is hivatva van a főpapság, a kultuszminiszter, a tudományos akadémia és egy magyar Hitler!!! Erre a bűn bacillusainak a kipusztítására, mert így, ahogy ma van, őrjítő a kaosz!
Őrjítő és megvetni való téboly minden, mert amíg egyik oldalon erkölcsre és lelkiségre tanít a vallás, addig a másik oldalon erkölcstelenségre csábít, paráznaságra izgat, ledérségre nevel a mai kultúra név alá bújt álkultúra irodalomtól—művészetig az egész világon. Ide valami kell, mert ha kimarad a reformokból az irodalom és művészet keresztényiesítése, hiába kezdtük el, mert hiába az egészséges test, ha beteg a szellem...
Folytatása következik
Röck Gyula:
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET
II. rész.
A könyv. Szerintem ami az éléskamra a testi embernek, az a könyvtár a szellemi embernek. A tudós ember diplomával, de az intelligens ember könyvtárral kezdődik és világnézettel végződik. Akinek nincs könyvigénye, az még nem egész ember... A könyvszomj a lélekébredezésnek első jele. Amilyen könyveket olvasol, olyan szellemben „fejlődsz”. Amilyen könyvekkel árasztjuk el a népet, olyan lesz a nemzet. Az ország belső egyensúlya nem a fegyvereken, hanem a tollon nyugszik. A könyv az, ami lelket szállít a lélekhez. A rossz könyv csak mulattat, nevettet, izgat — a jó könyv tanít, felemel, nemesít, gyönyörködtet. A klasszikus könyvek jele, hogy elolvasásuk után bölcsebbek és nemesebbek lettünk. A könyvtárakra többet kellene fordítani a főpapságnak és kormánynak, mint amennyit rokonságra, rendőrségre, katonaságra és sportra fordítanak. Az erőt a kenyér adja, de az energiát az irodalom. A balga kardot tartja a hatalom alapjának, pedig a toll az.
Ezekből látjuk, miért kell mindenekelőtt az irodalmi újjászületésnek nekifeküdni, ha új embert, új nemzetet, megújulást akarunk, másként, ha közönnyel nézzük a pokol szellemének kirakattól—divatig, plakáttól—képtárlatig, újságírástól—irodalomig, zsúroktól—lokálig, színpadtól—bordélyig, képeslapoktól—filmig való térhódításait, úgy ne várjunk mást, mint bűnhődést...
Irodalom és művészet. Mi, akik még nem látják a kört háromszögnek, a szépet torznak, — se a torzat szépnek — mi, akik nemcsak a művészet technikáját, hanem annak erkölcsét is nézzük, a mai irodalommal és művészettel szemben határozott ellenszenvet, sőt irtózatot és nem ritkán undort érzünk, amiért kötelességünk annak bátor és nyílt kifejezést adni és ellenakciót indítanunk az igazi irodalom és művészet megmentésére, mert ha valaha kellett, úgy ma hatványozva kell egy keresztény újjászületés az egész világon, mert a mai, pogány szellemű irodalom úgy, mint művészet, szinte sértően és gyalázóan ismerteti és ábrázolja a mi legszentebbjeinket s mindezt ama maszlag alatt nyújtva, hogy hát ez a „modern” irodalom és művészet...
Keresztényi kötelességünk eme irány és eme szellem ellen a legmesszebbmenő fegyverekkel és módokkal küzdeni s megóvni kivált templomainkat és köztereinket, valamint nyilvános könyvtárainkat és nyilvános kiállításainkat és kirakatainkat tőle. Bármi művészinek akarják is előttünk feltüntetni eme természetellenes szellemet és irányt, mi természetes érzékkel rendelkezők tiltakozunk az ellen, hogy ránk tolják a torz Krisztus- és a torz Máriaképek és szobrok műélvezetét s éppen azok, kik sohse sejtették meg őket, akik sohse emelkedtek fel Hozzájuk! Mi nem adjuk fel józanságunkat csak azért, hogy művelteknek és korralhaladóknak láttassunk, sem józan kritikánkat vagy épp érzékünket holmi akrisztianista, vagy antikrisztianista szellemet árasztó próbálkozásnak. Tiltakozunk mi, keresztény szellemű, azaz krisztianista nemzeti szocialisták és követeljük eme szellem- és formák minden szent helyrőli eltávolítását és lehetetlenítését! Követeljük, mert tudjuk, hogy nemzeti és vallási újjászületésünk első és egyedüli, elengedhetetlen feltétele — nem a gazdasági, de — a szellemi újjászületés. Tudjuk, hogy amilyen a nemzet világnézete, olyan lesz annak cselekedete... S amilyen irodalommal és művészettel telítjük lelkét, olyan lesz annak karaktere és élete. S amely korban vagy nemzetnél eme démoni szellem lett úrrá, az a kor és nemzet mind elpusztult, de amely nemzetben vagy egyénben a szerénység, egyszerűség, természetesség jut vezérszerephez, az megújul. De ehhez az agy és szív tápszerei kellenek: a nemes irodalom és művészet. S ha ezt bármely nemzet vezetősége kellő időben nem látja be, az a vezetőség átka és bűne annak a nemzetnek.
A gazdasági újjászületés előfeltétele az erkölcsi, illetve szellemi újjászületés, enélkül, ha pusztán csak testileg tömjük az embert — mint az állatot —, úgy nem tettünk semmit, (mint az üres világi akciók, jótékonykodások, melyekből épp az marad ki, ami a legfontosabb a lelki rész), mert fellép a telhetetlenség lelke, melynek az eléghez sok kell, a sokhoz több, s a többhöz — minden...
A mai mélypontra az sodorta az emberiséget, hogy Isten helyett a Rang és Pénz került a lelkek oltárára. Ez lett a cél és eszköz, sőt még a mérték is, nem pedig a krisztusi lelkület s ma azt hiszik, hogy minden ember annyit ér, amennyit a rangja, pénze, vagy diplomája, nem is tudva, hogy az igazi krisztusi mérce szerint minden ember értékét a lelke tisztasága, a szíve adja meg. S mivel eme tévideák az erkölcsi és gazdasági lecsúszás igazi okai az újjászületésnek ízt kell kezdődnie! Ebben a szellemben kell megújhodni mindennek, ebben a szellemben kell még a főtisztelendő „urakból” is főtisztelendő „testvérekké” lenni. Ez az első feltétel a Szentírásban előírt Istenországához… De ez a mai átalakulás magától sohse jön el, csak apostoli lélektől áthatott irodalmi és művészeti újjászületéssel!
Másként, — szellemi újjászületés nélkül —, hacsak a nép hasát tömjük, többet ártunk, mintha így hagyjuk a szükségben ahogy vannak, mert a lélek nélküli tömeg — ha diplomás, ha analfabéta, — kereszt alatt csak nyög, de kereszt nélkül — züllik... Ezért kell előbb lelket, igazi krisztusi szellemet adni, s ezt csak az irodalom és művészet hozhatja, avagy ha nem, akkor hamar oda jutunk, ahol már az állat kezdődik... Legalább is errefele — oda...
Folytatása következik
Röck Gyula:
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET
I. rész.
MOTTÓ:
A szellem az, ami megelevenít,
A test nem használ semmit.
(Ján. Ev.)
Bevezetés. Lélektani igazság, hogy amilyent olvasol ma, olyanná leszel holnap. — Erre az egy tételre kell az egész nemzeti újjászületést felépíteni! Író és pap, irodalom és vallás az az egyetlen valami, ami a nemzeti újjászületés alapjait lerakhatja. Nem az anyagi, de a lelki, nem a gazdasági, de a szellemi erők az emberiség boldogulásának egyetlen tökéi, míg a többi már csak kamata... S ma éppen a szellemiek, — irodalom és művészet — azok a valamik, amik a vallás és erkölcs búzaföldjébe konkolyt vetnek, mert nem annyira a szép-jó-igaz- és szent, mint inkább a torz-rossz-hamis és bűn terjesztői.
Az erkölcsfilozófia nem ismer kivételt sem az irodalmi téma, sem a művészi szellem leple alatt. Aki, vagy ami nem tud felemelni, annak nincs helye a nemzetnevelésben, akár színház, akár sport az... Ezért első tétel az irodalmi és művészeti újjászületés annál inkább is, mert ma több ember jár színházba és moziba, mint templomba s mert ma több ember olvas könyvet, vagy hallgat rádiót, mint papot s éppen ezen arány miatt át kell helyezni a népnevelés irodalmi és művészeti alapjait a valláserkölcsire, hogy azt a gyógyszert, amit nem akarnak bevenni, — vagy nem tudnak beadni — labdacsokban, a vallásból, vegyék be porban az irodalomból, annál inkább is, mert papjaink ma nem nagyon mennek a hazai és modern pogányok közé s így az összekötő módot: a lelkek s egyéniség nevelésének — és nem a szórakoztatásnak! — a kulcsát csakis az irodalmi és művészeti reformoktól remélhetjük. Itt kell az első segély, mert a világválság erkölcsi és gazdasági oka a szellemiek talajából nő, és mert az írók nem megérzik, hanem előkészítik úgy a jó, mint a rossz jövőt...
(Forrás: betiltva.com)
Folytatása következik....
