Betiltott könyvek

Röck Gyula:

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET

IV. rész

Könyvkiadók és a könyvtárak. Hogy a könyvkiadókat és a könyvtári szervezéseket illetőleg mily tájékozatlanságban szenvedünk, megpróbálom az „üzletrontás keretén kívül” megvilágítani...

Kétféle könyvkiadóra osztom a könyvkiadókat, egyik a keresztény szellemű, másik a nem keresztény szellemű könyvkiadók. Az utóbbi lektorai többnyire zsidók, vagy díszgojok... Ezek óvatosan őrködnek afelett, hogy keresztény szellemű könyv ki ne jöjjön általuk… sőt... inkább egy kis éle legyen, mely a gyökérzet alá vág... mint pl. az Ismeretlen Jézus… Az ember fia... és sok más közismert Rénántól — Voltérig terjedő íróké... Ezek a könyvkiadók vigyáznak, hogy az igazi keresztény gondolat bele ne csússzon a könyvekbe s ha már semmit, legalább azt érhessék el, hogy agyonhallgassák a keresztény témákat nyújtó könyveket és felreklámozzák a világot, hol hazafiság, hol szerelem címe alatt egy-egy értéktelen könyvvel, mintha minden csak a haza és a szerelem volna s az Isten, Krisztus, Egyház, kereszténység éppenséggel csak nulla volna a világ irodalmi témái közt, avagy ha akad is hely, csak annyi, hogy: lekisebbítsék!

Hogy melyik könyvkiadó hova tartozik, azt csak kellő filozófiai és kellő teológiai ismeretekkel rendelkező egyén, nem pedig az olvasók tábora tudja megállapítani. Amint az előnyös és hátrányos eledelek szétválasztásához szaktudás kell, úgy az előnyös és hátrányos olvasmányokéhoz is és akiknek ez megvan, azoknak nincs beleszólása a könyvtárak ellenőrzésébe s akiknek nincs, azoknak van… Itt a baj!

A könyvtárak anyagát illetőleg a legtöbb könyvtár zsidó könyvkiadók anyagával van túltömve. S egyik-másik — mint pl. a keresztény városháza — nem is vesz vallásos könyveket nehogy megbántódjanak a „keresztények”... Ezért kell ide újra s újra egy magyar Hitler!!! Egy igazi keresztény, aki nem alkuszik meg se a rangért, se a pénzért, sem a szabadkőműves összeköttetésért az antikrisztianizmussal, legyen az irodalom, vagy művészet, vagy vallás!!!, vagy pénz, vagy rang, vagy szerelem!

Ilyen könyvtári beállítás, ilyen irodalmi szellem beültetés után várhatunk-e mi akár nemzett, akár krisztianista öntudatosulást? — Soha!

Ma már pedig minden katonai és polgári, minden állami és egyházi, minden gazdasági és erkölcsi újjászületésnek — nem győzöm eléggé hangoztatni ennek a mai süket kornak! — az irodalmi újjászületés, az irodalmi irányváltoztatás az egyetlen alapja!!! Mert ha a világnézet és életcél értéktelen, téves, vagy erőtlen, akkor a nemzet, a hívők, a vezetők mind értéktelenné, erőtlenné lesznek s ennek a lelki közönynek a vége züllés, állatiasulás és méltó elpusztulás a világ színéről!

Ide tehát olyan kultuszminiszter kell, aki nem csak az egyetemek és iskolák, hanem az irodalom darázsfészkébe is be mer nyúlni, mint azt Hitler tette. S ha van is valami vád eme tette ellen, az is elmosódik a nagy cél érdekében, mert hiába titkolják, Mózes Tórájától — Illés halálos ítéleteiig, az Úr korbácsától — Jeruzsálem pusztulásáig minden azt igazolja, hogy a cél szentesíti az eszközt!!!

Befejezés. Téved, aki azt hiszi, hogy a jobblét, jobb embert termel. Láthatjuk a jobb létben élőkön, hogy ez az elmélet dőreség. A bőség — azaz a jólét — lélek nélkül ledérséget, paráznaságot, léhaságot, könnyelműséget, felületes lelket, közönyt termel. — Lélekkel azonban még a szegény is félistenné nőhet! A pusztán gazdasági szervezkedés épp oly veszélyes a nemzetre, mint a családra, vagy az egyénre. Lelki is kell hozzá, mert a lélek fék és hajtóerő egyben! A nagyobb bőséggel több bűn jár, ha nem áll őrt a bőség arányában a lélek... ha hiányzik a morál...

A vallás ma már nehezen segíthet, mert soknál inkább csak ruhává vált, mely alól kihalt a lélek: a hit. Már pedig a hit és nem a vallás, a lélek és nem a test a fő! — Eme hit, illetve lelki újjáébredésnek pedig egy módja van, a megújult, illetve hivatása magaslatára ébredő irodalom és művészet! Más nincs! Semmi se! Népámító, vagy bolond, aki a rang és pénz hatásától, azaz a testi jóléttől várja a lélek újjászületését, a nemzet megújhodását.

A tömeg, — úr és paraszt, — elnevelődtek már a vallástól világi szellemmel... El se mennek a templomba és — a pap se megy utánuk, az eltévedt bárányok után. Itt tehát más valami újjáteremtő erő kell, egy összekötő szerv, a megújult irodalom és művészet! De hol ezek az új lelket hozó írók és művészek, — kérdik. A háttérben! Vannak, sokan vannak, de mert nem esnek az érdekeltség, rokonság és barátság körén belül — nem akarják meglátni őket. Pedig ott állnak a háttérben, csak kimaradva és kihagyva filmről, színházról, mert keresztény szelleműek! S a rádióban se jutnak kellő térhez.

S aztán ma nem a kiváltsághoz nevelik a közönséget, hanem a kiválókat kívánják a közönséghez alakítani, a nagyot az átlaghoz és sok — bedűl nekik —, úgy, ír a nép szájaíze szerint, mert élni kell... Ez az üzlet kívánalma s a kényszer ereje tébolyító: Még csak az kéne, hogy a Szentírást is írassák át, mint a kiválók könyvét az átlagok szájaíze szerint és be lenne fejezve a mai irodalmi cél... Orvos, vagy hóhér kell e térre, nem tudom, de könyvégetés, valami Hitler-féle ököl okvetlen kell... Jobban, mint egy külügyi jó szerződés... Kell, mert amíg nem jön a mindenféle pogány szellemű irodalom és művészet lehetetlenítése, addig hiába minden papi és egyházi akció és funkció, terjed az antikrisztianizmus és veszélyben a kereszténység, a krisztianizmus... Már pedig a kereszténység megvédése épp olyan, sőt felsőbbrendű kötelességünk, mint a haza megvédése!!! Mert a haza csak a test, de a kereszténység a hit és világnézet: a lélek érdeke is! Egyik csak a kenyeret adja, de a lelket, az ideát, az örök eszméket a vallás, a hit, a kereszténység: Jézus Krisztus egyedül!

S amíg ezt a célt nyíltan ki nem írjuk, amíg hadat nem üzenünk, addig csak kuruzslók maradunk, akik lényeg helyett a tüneteket kezelik...

S én ezért a nyílt és bátor hadüzenetért tartom elengedhetetlen és a jövő egyetlen megoldást hozó szent mozgalmának a mi Krisztianista Nemzeti Szocialista mozgalmunkat, amely bele mert nyúlni a darázsfészekbe, nem félve a rovarok csípésétől!

S ez kell, mert az utolsó idők vészharangja kongat-kongat süket füleknek... Az antikrisztus szellem árad... Marka egyre szorosabban fogja a kort... Szelleme már itt van — kísérteni... A jövőbe látók látják, hogy errefelé minden út — Róma helyett — már Moszkvába vezet...

S ne ámítsuk magunkat azzal, hogy vértanúk leszünk, mert a vértanúk előbb apostoli bátorsággal küzdöttek, nem pedig az árral megalkudva úsztak...

A békés és boldog jövő első feltétele tehát a szellemi újjászületés, mert ez a mai irodalom, melynek már könyv-film-színházi reklámjai is nagyrészben a paráznaság egy-egy kiáltványai csak lejjebb sodorják az emberiséget az állatvonalak felé...

Ha nem változunk, úgy két-három évtizeden belül úrrá lesz a tollal és karddal hódító antikrisztus egész világon! Mert az erő nem a fegyver hanem a morál, melyhez pedig egyetlen eszköz a toll.

VÉGE.

(forrás: betiltva.com)