A pofátlanság netovábbja
Elfogatóparancsot bocsátott ki a bíróság hétfőn Farkas Péter olimpiai bajnok és testvére, Farkas Károly ellen, miután az elllenük indult perben az ítélethirdetés alatt fogták magukat és kisétáltak a bíróság épületéből.
Már többször írtam, hogy ami ebben az országban folyik, az józan ésszel felfoghatatlan. S azt hiszem ezúttal sem túlzok ha ezt gondolom. Már eleve az is gyomorfogató, hogy valaki (kiváltképpen ha olimpiai bajnok az illető,) "kábítószerrel való visszaélés" miatt bíróság előtt álljon de az, hogy valakiben annyi tartás ne legyen, hogy a bűnéért vállalja a büntetést, az már jócskán túlmegy minden határon. Fogni magunkat és csak úgy kisétálni a bíróságról, meg sem várva az ítéletet, nos ehhez már igencsak vastag bőr kell legyen az ember ábrázatán.
Mint ahogy ahhoz is amiképpen próbálták bűnösségüket tagadni. Első körben azt próbálták elhitetni a bírósággal, hogy ők maguk is áldozatok, hiszen kábítószerfüggők azért találhatott a rendőrség egy kisebb marihuána-ültetvényt a pincéjükben. Majd miután az addiktológus megállapította, hogy a hülyeségen kívül semmi egyéb bajuk nincsen mással próbálkoztak. Előálltak azzal a mesével, hogy a lakásukat más, időközben már jobb létre szenderült ember bérelte aki (és most idézném őket) "minisztériumi engedéllyel" végezte a kábítószer-termesztést. Természetesen mondanom sem kell, hogy nem volt ember a bíróságon aki ezt a bődületes marhaságot elhitte volna a volt olimpiai bajnoknak és testvérének. Miután kimerítették Andersen teljes kelléktárát, kénytelenek voltak alávetni magukat a felelősségrevonás kellemetlen procedúrájának. Egy darabig legalábbis. Mert a tárgyalás hosszúsága már nekik is sok volt, bizonyára a sok vegzálás kezdte ki az idegeiket, ezért nemes egyszerűséggel felálltak és faképnél hagyták az egész pereputtyot. Bíróstul, ügyvédestül mindenestül. Nem bírták már a sok egzecíroztatást, vallatást, meg azt a kocsist megszégyenítő hangnemet, amelyet megütöttek velük, tisztességes emberekkel szemben. Fogták magukat és kisétáltak a Kerületi Bíróságról. Megunták. Azóta sem tudnak felőlük semmit. Hova mentek, mit csinálnak? Semmit sem tudni a két jómadárról. Biztosan fontosabb dolguk lehetett, mint a bíróságon ücsörögni és az ítéletet várni. Nagy emberek nem érnek rá ilyen marhasággal tölteni az idejüket. Ami ugye köztudottan pénz. Pénzre meg nekik is szükségeük van. Valamiből nekik is el kell tartaniuk a családjukat. Ha már a marihuána - biznisz, egy időre, befuccsolt.
Igazuk van. Hülyék lennének végigülni a kényelmetlen fapadokon órákat csak azért, hogy utána még ki tudja hány évet csücsüljenek még annál is puritánabb (?) körülmények között. Csak az igazán balek üli végig a saját tárgyalását, a pofátlan az fogja magát és hazamegy. Mivel elősfokú tárgyalásról van szó, még következménye sincsen csupán annyi, hogy a bíróság távollétükben rendelhette el az előzetes letartóztatásukat. Amire ők már nem voltak kíváncsiak.
Elfogatóparancsot bocsátott ki a bíróság hétfőn Farkas Péter olimpiai bajnok és testvére, Farkas Károly ellen, miután az elllenük indult perben az ítélethirdetés alatt fogták magukat és kisétáltak a bíróság épületéből.
Már többször írtam, hogy ami ebben az országban folyik, az józan ésszel felfoghatatlan. S azt hiszem ezúttal sem túlzok ha ezt gondolom. Már eleve az is gyomorfogató, hogy valaki (kiváltképpen ha olimpiai bajnok az illető,) "kábítószerrel való visszaélés" miatt bíróság előtt álljon de az, hogy valakiben annyi tartás ne legyen, hogy a bűnéért vállalja a büntetést, az már jócskán túlmegy minden határon. Fogni magunkat és csak úgy kisétálni a bíróságról, meg sem várva az ítéletet, nos ehhez már igencsak vastag bőr kell legyen az ember ábrázatán.
Mint ahogy ahhoz is amiképpen próbálták bűnösségüket tagadni. Első körben azt próbálták elhitetni a bírósággal, hogy ők maguk is áldozatok, hiszen kábítószerfüggők azért találhatott a rendőrség egy kisebb marihuána-ültetvényt a pincéjükben. Majd miután az addiktológus megállapította, hogy a hülyeségen kívül semmi egyéb bajuk nincsen mással próbálkoztak. Előálltak azzal a mesével, hogy a lakásukat más, időközben már jobb létre szenderült ember bérelte aki (és most idézném őket) "minisztériumi engedéllyel" végezte a kábítószer-termesztést. Természetesen mondanom sem kell, hogy nem volt ember a bíróságon aki ezt a bődületes marhaságot elhitte volna a volt olimpiai bajnoknak és testvérének. Miután kimerítették Andersen teljes kelléktárát, kénytelenek voltak alávetni magukat a felelősségrevonás kellemetlen procedúrájának. Egy darabig legalábbis. Mert a tárgyalás hosszúsága már nekik is sok volt, bizonyára a sok vegzálás kezdte ki az idegeiket, ezért nemes egyszerűséggel felálltak és faképnél hagyták az egész pereputtyot. Bíróstul, ügyvédestül mindenestül. Nem bírták már a sok egzecíroztatást, vallatást, meg azt a kocsist megszégyenítő hangnemet, amelyet megütöttek velük, tisztességes emberekkel szemben. Fogták magukat és kisétáltak a Kerületi Bíróságról. Megunták. Azóta sem tudnak felőlük semmit. Hova mentek, mit csinálnak? Semmit sem tudni a két jómadárról. Biztosan fontosabb dolguk lehetett, mint a bíróságon ücsörögni és az ítéletet várni. Nagy emberek nem érnek rá ilyen marhasággal tölteni az idejüket. Ami ugye köztudottan pénz. Pénzre meg nekik is szükségeük van. Valamiből nekik is el kell tartaniuk a családjukat. Ha már a marihuána - biznisz, egy időre, befuccsolt.
Igazuk van. Hülyék lennének végigülni a kényelmetlen fapadokon órákat csak azért, hogy utána még ki tudja hány évet csücsüljenek még annál is puritánabb (?) körülmények között. Csak az igazán balek üli végig a saját tárgyalását, a pofátlan az fogja magát és hazamegy. Mivel elősfokú tárgyalásról van szó, még következménye sincsen csupán annyi, hogy a bíróság távollétükben rendelhette el az előzetes letartóztatásukat. Amire ők már nem voltak kíváncsiak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése