Röck Gyula:
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET
III. rész
Könyvnap. A mai, tudományos — sötétségnek mondható kor legantikultúrálisabb ténye a — könyvnap. Könyvnap — kiáltják világgá üzleti érdekek és ennek címe alatt utcára dobjak a visszamaradt s el nem fogyott jó s rossz könyvek tömegét, amelyek közt mindent lát az ember csak keresztény könyvet alig... S a nép, ez a szegény írni-olvasni tudó (inkább ne tudna) szellemi analfabéta veszi-eszi és olvassa, mert azt hiszi, hogy ami írva van az jó is igaz is s pár díszgój égisze alatt áradnak, terjednek a mindent, csak hitet és erkölcsöt nem szállító könyvek s a szellemi őrségre hivatott főpapság és kultuszminiszterek jámbor türelemmel, mi krisztianisták pedig lázongó fájdalommal nézzük, mint terjed a métely az irodalom palástja alatt s nincs, aki szétütne ebben a dzsungelben S a nyáj, a szegény birkává lett bárányok elszélednek, ki ehhez, ki ahhoz a vályúhoz, ki ide, ki oda, ki ebbe, ki abba a pártba irányba, klubba, csak épp az akolba nem. Hej írástudók és Farizeusok! Itt valaki felelős!...
Ide valami megoldás kell, olyan valami, hogy a könyvnapra csak a papság által ajánlott könyv legyen kiállítható. Mert így téboly, hogy amit a vallás vet, azt az irodalom és művészet címe alatt egyszerűen bekonkolyozzák írók művészek, színészek és tudósok egyrésze és a bárányok, — mert hogy a csomagolás felirata irodalom és művészet, — legelni járnak rája… Ugyanígy kellene elbánni a könyvkirakatokkal is. Ez nagyobb közérdek, mint a mérges gombák ellenőrzése...
Épp azért meg kellene szervezni az Egyházak Irodalmi és Művészeti Tanácsát, de részben papokból, mert amint láttuk s látjuk, e célra a rendőrség és bíróság nem elég! Mert nem elég, hogy valami nem lázit, nem izgat és nem ront, hanem kell, hogy emeljen is! Nem elég a negatív eredmény, ide pozitív siker is kell: Kultúrrendőröket, egy új Assisi-rendet e térre, „mert innen árad szét az a lelki bacillus, amelytől aztán vörösödik a lélek!...
Nem elég az erkölcstelenség kiszorítása, kell az erkölcs bevezetése, a pozitív cél is! S ezt csak Egyház és Állam összefogásától lehet remélni.
A könyvnapokat tehát vagy törülni kell, vagy megszervezni, valamint az utcai könyvárusításokat és kapualatti antiquárokat, végül a kirakatokat is. Nyilvános helyekre csak ajánlott könyv engedélyeztessék, mert nem elég az engedélyezés, a megtűrés. Nem elég a bűn elleni negatív védekezés, kell az erények melletti pozitív állásfoglalás előretörés is. Ott vagyunk már, hogy — kell! Ez volna az igazi akció. Erre, meg sok más ilyen kemény dologhoz kellene egy igazi nagygyűlés... Ide kellene egy apostoli gárda, mert csak innen indulhat ki a Krisztus igazi Királysága, azaz Krisztus szellemének, nem pedig puszta nevének az uralma.
Itt kell az első megújhodás, mert tűrhetetlen, hogy a tömeg — beleértve minden rendű-rangú és képzettségű testi, azaz szimpla embert — ilyen szellemmel fertőztessék, melytől sem nemesebb, se bölcsebb sem igazabb, se keresztényibb nem lesz soha, hanem csak léhább, érzékibb és hiúbb.
A könyvégetés. A könyvégetésre épp oly nagy szükség van ma, mint ragály esetén a fertőtlenítésre. Ezzel a gondolattal épp úgy meg kell barátkozni az igazi krisztianista léleknek, mint az orvos késével, ha nincs más segítség a betegnek ....
De nem is olyan szokatlan jelenség ez... Az apostolok cselekedeteiben meg van írva, hogy a hívők összehordták a rossz könyveket és elégették. Már ők is tudták tehát, hogy a lélek újjászületése a rossz könyvek megsemmisítésével kezdődik... Hasonló céllal égettek el a mohamedánok az alexandriai könyvtárat... Ugyanígy tettek az előrelátó kommunisták is, vagonszámra hordták el a rossz könyveket a keresztény könyvkiadóktól feltüzelni. Ugyanezt tette Európa óriása, Hitler is a rossz könyvekkel, így kellene tenni minden messzelátó kormánynak is a világon, tűzbe mindennel, ami a lélek ellen vét, ami a felsőbbrendű ember kialakulásának útjában áll, mert amíg ezt a kúrát végre nem hajtjuk, addig hiába minden nagygyűlés, törvénytervezet és költségvetés, tovább tenyésznek a bacillusok!
A könyvégetés az újjászületés első feltétlen és elengedhetetlen aktusa, enélkül hiába minden igyekezet, mert a tudatlan lélek tovább fogja szürcsölni a bódító és lélekkábító tévtanok és téveszmék moslékai, azt híve, hogy — nektár, mert a csomagolási márka olyasfélét mutat: irodalom művészet... holott belül nagyrésze rondalom és torzászat, mely inkább csak undort és felháborodást vált ki a jobbérzésűekben, mert hiányzik belőlük az ihlet, a nemes érzés és az isteni íz.
S amíg ilyen könyvégető szellemi hősök nem lépnek a küzdőtérre, szembeállni az erkölcsrontó irodalommal és művészettel — nem a karddal, ez már rég idejét múlta, hanem a tollal — addig veszélyben az ember lelke és teste egyaránt. Szellemi hősök, szókimondó, hitvalló, új irányt vágó lelkek, mert ma, itt a szellemi hősiesség világában nagy a gyávaság és árulás grafikonja! Hősök, akik ki merik mondani, hol és mi a baj, hol és mi a gyógyszer! Akik hadat mernek üzenni — nem félve néhány pogány szellemű újságíró „kritikájától” — ennek a mai fennálló pogány szellemű irodalomnak és művészetnek! Mert minden ez! Minden, csak éppen nem keresztény irodalom és művészet! Minden, csak éppen nem nemes, emelő, szép, jó, igaz és szent. Tűzre való! S ha semmi másért, ezért az egyetlen egyért is üdvözölnöm és támogatnom kell a nemzeti szocialisták táborát, hogy bele mernek nyúlni ebbe a lelki fertőbe! Ezért és sok-sok más — minden pártból és mozgalomból „okos számítással kifelejtett” sok mindenért is!!!
Új hősök, új mártírok, új keresztény vértanúk kellenek ide, akik testük helyett ma szellemükkel mernek kiállni a nehezebbik vértanúságra, a — szellemire: a gúny és a rágalom kőzáporába, hangoztatni, hogy az újjászületés és úgy keresztényi, mint nemzeti feltámadásunk egyetlen alaptétele a keresztény irodalom és művészet megújhodása és a velejáró igaz, keresztény gazdasági rendszer: a krisztianista világrend, amihez legközelebb ugyancsak a nemzeti szocialistáké áll! Csak meg ne hamisítsák, amint már-már kezdik is, a befurakodottak...
A könyvégetést illetőleg fel kell említenünk, hogy az Egyház kezdettől tiltakozott az ellen, hogy a könyveket csak úgy „kötőfék nélkül” engedjék az emberek közé. És igaza is volt, mert tudta, mily nagy veszedelem lehet az a lélekre. Sőt a mai újabb vallási alakulatok is, mint baptisták, adventisták, methodisták, milenisták mind-mind ráébredtek erre a nagy igazságra és ellenőrzik, mit olvasnak híveik s ha megengedhetetlen könyveket olvasnak, kizárják. Kizárják, mert tudják, hogy rossz könyvből rosszat hozna a — gyülekezetbe! Helyes és igazán keresztényi dolog, mert inkább egy vesszen el a népért, mint a nép romoljon egy-két törvényszegőért! Bár így tennénk mi is... Kevesebben lennénk, de — jobbak... Dehát ott a hiba, hogy ma inkább mennyiségre, mint minőségre megy a statisztika...
Ezzel a tilalommal szemben, a rövidlátó Világ politikus fejével nem hitt az Egyház bölcs védekezésének és kitárta kapuit minden író és művész, minden könyv, kép, szobor, zene és tánc előtt (régente nem volt megengedve a kettős tánc, — csak a férfi táncolt a nő előtt) és a világot elárasztotta a — konkoly, a szennyár, a bűn... a bűnhődés késik. Késik, de hála Isten — jön!
Minden tisztiorvos ellenőrzi az élelmiszereket, nehogy ez a drága, parázna és falánk bűneszköz — a test, bajba kerüljön... Így kellene tenni a szellemiek terén is, félreverni a harangokat, ha egy-egy lelki bacillus mosolyog ki az irodalom és a művészet függönye mögötti bordélyházakból, legyen annak neve bármi… akár színház, film bár, vagy kultúrelőadás. Egy új gárda, valami diakonista vagy új minorita rend kellene ide, amely minden könyvet ismerve, könyvkedvelő híveiket meglátogatva, intenék, mit olvassanak, mit ne, avagy milyen előismerettel olvassák, ha már olvasni akarják ama bizonyos zsidó vagy pogány szellemben írt könyvet, hogy mi van abból kivetni való és mi nincs benne, ami kéne, hogy benne legyen! Mi benne a meghamisított, célzatos, az antikrisztianista? Szóval, mi a mérges gombák jele, színe, íze és kik annak a kiadói? Kiadói! Mert itt az irodalom titka: minden kiadó bizonyos irodalmi irányt szolgál, s aki nem annak az iránynak ír, annak a könyveit, bármi okos goj is az, nem adják ki, sőt — elgáncsolják... Külön irodalmi ismertető prédikációkat — konferenciákat — kellene tartani a szószékről könyvkedvelőknek! Ez végtelen fontos lenne, csak persze ehhez külön gárda, külön szervezés és felkészültség kell, olyan, amely gárda mindent tud, mint a „káptalan”... Kitanítani szülőt és ifjút, hogy mi a könyv veszélye és áldása, mit egyetek, mit igyatok és mibe öltöztessétek lelketeket! ha méltók akartok lenni az istenországábani befogadásra, ha jobb kort, igazabb világot akartok, mert mindezeknek első feltétele jobb, igazabb, nemesebb ember, kit nem mocskol önzés, hiúság, testiség, haszonlesés, hanem akinek lelkét egy cél ízza át, Krisztus Urunké, az áldozatos szeretet minden és mindenki iránt!
S ezt az embert csakis irodalommal és új gazdasági renddel termelhetjük ki! Nem általános és titkos szavazási joggal, noha az is kell, hanem ha megadjuk lelkének testének az igét és a kenyeret szüksége szerint!!!
Valami nagy, új alászántásra van ma szükség itt s ennek első tétele felégetni a gazt, a dudvát, a szemetet: a rossz könyveket, kitiltani a filmeket, mind, amelyek szeretőket nevelnek az ideálnak teremtett keresztény nőből... léhűtőket az ifjakból... és zsarnokot, spekuláns üzletembert a testvérnek született keresztény férfiből...
Erre is hivatva van a főpapság, a kultuszminiszter, a tudományos akadémia és egy magyar Hitler!!! Erre a bűn bacillusainak a kipusztítására, mert így, ahogy ma van, őrjítő a kaosz!
Őrjítő és megvetni való téboly minden, mert amíg egyik oldalon erkölcsre és lelkiségre tanít a vallás, addig a másik oldalon erkölcstelenségre csábít, paráznaságra izgat, ledérségre nevel a mai kultúra név alá bújt álkultúra irodalomtól—művészetig az egész világon. Ide valami kell, mert ha kimarad a reformokból az irodalom és művészet keresztényiesítése, hiába kezdtük el, mert hiába az egészséges test, ha beteg a szellem...
Folytatása következik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése