Betiltott könyvek

Röck Gyula:

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET

II. rész.

A könyv. Szerintem ami az éléskamra a testi embernek, az a könyvtár a szellemi embernek. A tudós ember diplomával, de az intelligens ember könyvtárral kezdődik és világnézettel végződik. Akinek nincs könyvigénye, az még nem egész ember... A könyvszomj a lélekébredezésnek első jele. Amilyen könyveket olvasol, olyan szellemben „fejlődsz”. Amilyen könyvekkel árasztjuk el a népet, olyan lesz a nemzet. Az ország belső egyensúlya nem a fegyvereken, hanem a tollon nyugszik. A könyv az, ami lelket szállít a lélekhez. A rossz könyv csak mulattat, nevettet, izgat — a jó könyv tanít, felemel, nemesít, gyönyörködtet. A klasszikus könyvek jele, hogy elolvasásuk után bölcsebbek és nemesebbek lettünk. A könyvtárakra többet kellene fordítani a főpapságnak és kormánynak, mint amennyit rokonságra, rendőrségre, katonaságra és sportra fordítanak. Az erőt a kenyér adja, de az energiát az irodalom. A balga kardot tartja a hatalom alapjának, pedig a toll az.

Ezekből látjuk, miért kell mindenekelőtt az irodalmi újjászületésnek nekifeküdni, ha új embert, új nemzetet, megújulást akarunk, másként, ha közönnyel nézzük a pokol szellemének kirakattól—divatig, plakáttól—képtárlatig, újságírástól—irodalomig, zsúroktól—lokálig, színpadtól—bordélyig, képeslapoktól—filmig való térhódításait, úgy ne várjunk mást, mint bűnhődést...

Irodalom és művészet. Mi, akik még nem látják a kört háromszögnek, a szépet torznak, — se a torzat szépnek — mi, akik nemcsak a művészet technikáját, hanem annak erkölcsét is nézzük, a mai irodalommal és művészettel szemben határozott ellenszenvet, sőt irtózatot és nem ritkán undort érzünk, amiért kötelességünk annak bátor és nyílt kifejezést adni és ellenakciót indítanunk az igazi irodalom és művészet megmentésére, mert ha valaha kellett, úgy ma hatványozva kell egy keresztény újjászületés az egész világon, mert a mai, pogány szellemű irodalom úgy, mint művészet, szinte sértően és gyalázóan ismerteti és ábrázolja a mi legszentebbjeinket s mindezt ama maszlag alatt nyújtva, hogy hát ez a „modern” irodalom és művészet...

Keresztényi kötelességünk eme irány és eme szellem ellen a legmesszebbmenő fegyverekkel és módokkal küzdeni s megóvni kivált templomainkat és köztereinket, valamint nyilvános könyvtárainkat és nyilvános kiállításainkat és kirakatainkat tőle. Bármi művészinek akarják is előttünk feltüntetni eme természetellenes szellemet és irányt, mi természetes érzékkel rendelkezők tiltakozunk az ellen, hogy ránk tolják a torz Krisztus- és a torz Máriaképek és szobrok műélvezetét s éppen azok, kik sohse sejtették meg őket, akik sohse emelkedtek fel Hozzájuk! Mi nem adjuk fel józanságunkat csak azért, hogy művelteknek és korralhaladóknak láttassunk, sem józan kritikánkat vagy épp érzékünket holmi akrisztianista, vagy antikrisztianista szellemet árasztó próbálkozásnak. Tiltakozunk mi, keresztény szellemű, azaz krisztianista nemzeti szocialisták és követeljük eme szellem- és formák minden szent helyrőli eltávolítását és lehetetlenítését! Követeljük, mert tudjuk, hogy nemzeti és vallási újjászületésünk első és egyedüli, elengedhetetlen feltétele — nem a gazdasági, de — a szellemi újjászületés. Tudjuk, hogy amilyen a nemzet világnézete, olyan lesz annak cselekedete... S amilyen irodalommal és művészettel telítjük lelkét, olyan lesz annak karaktere és élete. S amely korban vagy nemzetnél eme démoni szellem lett úrrá, az a kor és nemzet mind elpusztult, de amely nemzetben vagy egyénben a szerénység, egyszerűség, természetesség jut vezérszerephez, az megújul. De ehhez az agy és szív tápszerei kellenek: a nemes irodalom és művészet. S ha ezt bármely nemzet vezetősége kellő időben nem látja be, az a vezetőség átka és bűne annak a nemzetnek.

A gazdasági újjászületés előfeltétele az erkölcsi, illetve szellemi újjászületés, enélkül, ha pusztán csak testileg tömjük az embert — mint az állatot —, úgy nem tettünk semmit, (mint az üres világi akciók, jótékonykodások, melyekből épp az marad ki, ami a legfontosabb a lelki rész), mert fellép a telhetetlenség lelke, melynek az eléghez sok kell, a sokhoz több, s a többhöz — minden...

A mai mélypontra az sodorta az emberiséget, hogy Isten helyett a Rang és Pénz került a lelkek oltárára. Ez lett a cél és eszköz, sőt még a mérték is, nem pedig a krisztusi lelkület s ma azt hiszik, hogy minden ember annyit ér, amennyit a rangja, pénze, vagy diplomája, nem is tudva, hogy az igazi krisztusi mérce szerint minden ember értékét a lelke tisztasága, a szíve adja meg. S mivel eme tévideák az erkölcsi és gazdasági lecsúszás igazi okai az újjászületésnek ízt kell kezdődnie! Ebben a szellemben kell megújhodni mindennek, ebben a szellemben kell még a főtisztelendő „urakból” is főtisztelendő „testvérekké” lenni. Ez az első feltétel a Szentírásban előírt Istenországához… De ez a mai átalakulás magától sohse jön el, csak apostoli lélektől áthatott irodalmi és művészeti újjászületéssel!

Másként, — szellemi újjászületés nélkül —, hacsak a nép hasát tömjük, többet ártunk, mintha így hagyjuk a szükségben ahogy vannak, mert a lélek nélküli tömeg — ha diplomás, ha analfabéta, — kereszt alatt csak nyög, de kereszt nélkül — züllik... Ezért kell előbb lelket, igazi krisztusi szellemet adni, s ezt csak az irodalom és művészet hozhatja, avagy ha nem, akkor hamar oda jutunk, ahol már az állat kezdődik... Legalább is errefele — oda...

(forrás: betiltva.com )

Folytatása következik