Az öszödi Cicero

Az, hogy a magát oly' bátornak beállító miniszterelnökünk már évek óta nem mer -vagy nem is akar - nyilvánosan beszédet mondani nemzeti ünnepeinken, már megszokott dolog. Nem is hiányzik senkinek, csak kissé elszomorító, hogy a magyar miniszterelnök még arra sem képes, hogy egy kicsit megerőltesse magát és kiálljon a nép, az "istenadta nép" elé legalább kétszer - háromszor évente. Ehelyett szinte titokban, szigorúan kiválogatott "szerencsés" meghívottak előtt tart (zárt körű) ünnepi beszédet. És tapsoltatja magát. Nagyon fals dolog ez. És megfutamodás szagú. De lelke rajta.
Ahogy írtam, már megszoktuk ezeket a bezárkózós, bunkerből kifelé kiabáló, visszafelé (Orbán-kormány irányába) mutogató, gyalázkodó ünnepi beszédeket. Ugyanúgy, ahogy a másnapi "független értelmiségiek" felmagasztaló elemzéseit is a beszédről. Jó pénzért már az ördöggel is...
Na de nézzük a beszédet mi magunk is. Mit is mondott ez év március 15.-én, az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc ünnepén a magyar minszterelnök a Művészetek Palotájában. Olyan nagyívű megállapításokka indított mint,:

"- Gondolják, akarhatott bárki ennél többet 1848-ban- - kiugrottak volna a bőrükből a márciusi ifjak, ha mindezt tudhatták volna."

Én nem tudom ezzel mire célzott az öszödi Cicero, de erősen kétlem, hogy Kossuth vagy bárki 160 évvel ezelőtt, "kiugrott volna a bőréből" ha ezt az eladósodott, NATO és EU függő országot előre láthatta volna. A miniszterelnökről nem is beszélve. Ha előre látják, hogy őket majdan ünnepelni csak kordonok mögött lehet, a kormány politikájával nem szimpatizálókat rendőrök vihetik el, hogy az ellentétes véleményen lévőket meghurcolják, nos akkor nagyon elkeserednek és talán nem is történt volna semmi. Ezekért? Erősen kétlem, hogy Petőfi egy ilyen szabad és független hazáról álmodott. Mert ez se nem szabad, se nem független. Majd egy csodálatos hasonlattal folytatta:

"úgy vagyunk, mint időnként az otthoni ünnepeken is vannak ilyen monológos nagybácsik, lehetetlen nagynénik, viselkedni nem tudó unokatestvérek, akik jönnek és tönkreteszik az ember ünnepét. De azért a bölcs család a helyén tudja ezt kezelni. Kicsit összesúgnak a háta mögött, helyenként legyintenek is egyet. Pszt, nem kell komolyan venni. És megy az ünnep tovább."

Köszönjük szépen. Akinek nem tetszik ami ebben az országban megy kormányzás címén, arra legyintenek, elfordulnak tőle. Jó ha le nem köpik. Kedvesek. Őket nem különösebben érdekli kinek mi a véleménye. Lehet itt transzparenseket kifeszíteni, fütyülni, elégedetlenkedi lehet itt bármit csinálni. Ők úgyis legyintenek, hátat fordítanak és kész. Tovább megyek, Gyurcsány szerint még mi - elégedetlenkedők - vagyunk a hibásak amiért az ő "családi" ünnepüket elrontjuk. Ez felettéb kedves részéről. Elnézést kérünk amiért ebbe a családi idillbe belepofátlankodunk, elnézést amiért ezt a díszes összejövetelt hőbörgésünkkel megzavarjuk. Még véletlenül sem szeretném ha emiatt nem ízlene a libamáj, kedves miniszterelnök úr. Elnézést hogy odapofátlankodunk az asztalához. Nyugodtan forduljon el, legyintsen ránk. És, hogy mekkora csoda a szabadság? Amiért 1848-ban is harcoltak? Arra is mondott egy csodálatos példát:

"Valamikor a '70-es, '80-as években ha valaki zenét akart hallgatni, mint az én fiam, Bálint, aki ma itt van közöttünk, akkor titokban a Luxemburg rádiót hallgatta, Ma, ha Fifty Centet akarja hallgatni, ezt a rettenetes nevű amerikai énekest vagy zenekart, akkor az internetre megy."

És letölti ingyen. Mondhatnánk cinikusan. De nem mondjuk. Nem hiszem, hogy Petőfi Sándor azért harcolt, és halt hősi halált, hogy 160 évvel később Gyurcsány Ferenc fiacskája 50 Centet tölthessen le a netről. Ha ezt tudja ...
Igen kedves miniszterelnök úr ez valóban csodás dolog. Egy szellemileg nulla amerikai gengszter négert hallgatni, amint ordenáré módon káromkodik. Azért valamivel többről szól ez.

Igaz nem sokkal többről.
Kordonok mögötti beszédekről, a szólás és véleménnyilvánítás maximális korlátozásáról, rendőrségi túlkapásokról és akkor még nem is beszéltünk a több milliárd eurós kölcsönökről amik kamatait életünk végéig nyögni fogjuk. Hol itt a szabadság és a függetlenség? Az ország közel sem független drága miniszterelnök úr! Hogyan lehetne az ha az IMF szabja meg milyen intézkedéseket, szigorításokat, megszorításokat vezessünk be a kölcsönökért cserébe? Eleve, hogyan beszélhetünk független államról ott, ahol többezer milliárdos tartozások vannak a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap felé? Amikor az Európai Unió megszabja minden lépésünk? Hol független az az ország amelyiknek a puszta léte is Euromilliárdos kölcsönök odaítélésén múlik? De ezt tudja ön is Miniszterelnök úr!
Hogyne tudná.
Csak éppen a legkevésbé sem érdekli.
Hátat fordít, legyint egyet, "Nem kell komolyan venni" -mondja cinikusan.
"És az ünnep megy tovább."