" A magyar poltikai elit kollekítven nem ismerte fel a legújab, komoly történelmi lehetőséget!"


-Beszélgetés Raffay Ernő történésszel-

– Sokakat izgató kérdés: volt-e rózsadombi paktum?

– Nincs bizonyítékom, de úgy következtetek, hogy nem volt. Ilyen nagy horderejű kérdésekben ugyanis a kormányok nem titkosszolgálati ezredeseket, hanem jóval magasabb beosztású politikusokat delegálnak. Azt hiszem, a paktum utólagos konstrukció, amit a már addig bekövetkezett események és folyamatok elemzése során írtak le. Innen van az, hogy a paktum pontjai úgy látszanak, mintha előzetes megállapodás útján történt volna.

– Engedjen meg egy személyes kérdést: a kommunista rendszerben, mint ismeretes sajnos hazugságra kényszerítették még a történelem tanárokat is, kénytelenek voltak meghamisítani a történelmet. Ön ebben a diktatórikus időben hogyan lépett a történész pályára?

– Érettségi után, 1968 őszén, éjjel Pécsről utaztam haza az utolsó vonattal. A jegypénztár előtt egy vaskos folyóirat feküdt címlappal lefelé. Futtomban fölkaptam, s a vonat gyönge fényénél megnéztem, mi is ez. A Századok című történész folyóirat egyik száma volt. Megtaláltam benne Rákóczi fejedelem egyik kuruc, majd árulóvá lett tábornokának visszaemlékezéseit. A következő napokban elolvastam. Beleszerettem a kuruc korba, s amikor később a szegedi egyetemre felvettek, történelem-magyar szakra adtam be a jelentkezésemet. Rákóczi dunántúli hadjáratából kezdtem el a szakdolgozatomat, de amikor Csatári Dániel professzor Szegedre került, témát váltottam: Erdély 1918-1919. évi román megszállását kezdtem feldolgozni. Később ebből írtam a bölcsészdoktori-, majd a kandidátusi disszertációmat. Negyed évszázada Erdély 20. századi története és a magyar-román kapcsolatok kutatója vagyok.
Voltak persze nehézségek a pályámon, épp a kutatási témám miatt. A kandidátusi dolgozatomból bizonyos fejezeteket ki akartak vetetni velem, Csatári professzor mellett a tanszék másik munkatársa, szegény Karsai László is emellett kardoskodott. Ma már értem, miért tette. A kandidátusi disszertáció benyújtása után Ormos Mária professzor tíz hónapig nem engedte a védést, de a végén az 1982-ben elkészült disszertációt 1987. január 12-én megvédhettem. A védésen egy Siklós András nevű őskommunista prof. felállt, s kérte a bizottságot, hogy ezt a nacionalista dolgozatot ne engedje megvédeni. A bíráló bizottság egy tagja, látva, hogy vörös fejjel szólásra jelentkezem, odajött, s azt mondta: hagyd ezt a sztálinista öreget, ne válaszolj neki! Így tettem, sima védés volt, kilencven százalékot kaptam. Aki ezt a jó tanácsot adta, Krausz Tamásnak hívják.
1990 után a baloldalon egyszerűen csak Horthy-fasisztának neveznek, főleg az SZDSZ hazaárulói. Ez persze nem rám vet sajátos fényt.
Most egy nagymonográfián dolgozom: az 1916. évi erdélyi román katonai betörés történetét fogom megírni. Ez volt az első román-magyar háború, s a románok katasztrofális vereséget szenvedtek.

A magyar országgyűlés szeptember 26-án zöld utat adott Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának, noha több erdélyi- és hazai szervezet, párt kérte: Románia felvételét kössék az autonómia megadásához! Ezt az eredményt várta?

– A parlament pártjaitól várható volt ez a döntés. A kormány siettette a szavazást, hogy még a mostani ciklusban megtörténjen, és a miniszterelnök kedveskedhessen a közös kormányülésen a román félnek. A televízióban az SZDSZ külügyi politikusa kifejtette: a határok légiesedése épp elegendő a magyaroknak. Ugyan nem egészen értem, hogy ő miért szól bele egy másik nemzet, a magyar ügyeiben, de tőlük ez várható. Az igazi megdöbbenést a Fidesz igen szavazata jelentette, legalábbis azok számára, akik eddig azt gondolták, hogy e párt vezetői kőkeményen képviselik a magyar érdekeket. Nos, most bebizonyosodott: ez egy szép legenda volt csupán. A Fidesz úgy szavazott, mint az általa lebecsült MDF, amely ismét bizonyította puhaságát. Egyikük sem alkalmazta pl. az autonómia-zsarolás lehetőségét. A magyar politikai elit kollektíven nem ismerte fel a legújabb komoly, történelmi lehetőséget a megszállt területeinken élő magyarság helyzetének javítására.
A döntés a Fidesz kezében volt: ha nemmel szavaz, jelzés lett volna egész Európa számára arról, hogy a magyar-román viszonyban súlyos, megoldandó tehertételek vannak. A Fidesz igen-szavazás azt üzente Európának és a románoknak: tehertételek nincsenek a kapcsolatainkban, mehet minden tovább úgy, ahogy eddig.
Megítélésem szerint ez a parlament a magyar nép szemében elveszítette legitimitását.

– A napokban kezembe akadt Illyés Gyula tanulmánya arról, vajon Ki a magyar? Ma is aktuális kérdés. Ön szerint ki a magyar?

– Trianon után 85 évvel, a porladó nemzetet látva azt mondhatom, ami nem új megfogalmazás: magyar az, aki annak érzi magát. Ez azonban ma már kevés. Úgy gondolom: magyar az, aki kész tenni valamit, akár az életét is föláldozni a magyarságért. Nem elegendő – az üdülők, gyárak, szőlők, stb. privatizálása közben – szólamokat mondani a hazafiságról.

Vége

(Kérdezett és lejegyezte: Frigyesy Ágnes –Első megjelenés: Nemzetőr)