Jó étvágyat kívánunk

Amikor valamelyik kereskedelmi televízió " új szórakoztató műsor" címen reklámozni kezd valami szellemi posványt, az ember titokban mindig reménykedik, hogy most talán valami kevésbé jellegtelen, igénytelen borzalmat fog látni. Arról, hogy egyszer valami épületeset, valami élvezhető programot kapok, már nagyon régen letettem. Mégis minden egyes kulturális végtermék után bízom abban, hogy van egy szint, amely alá még ha minden energiájukat összeszedik is, képtelenség menni. Mindig azt hiszem, hogy "kész, ennél a szellemi bélsárnál igénytelenebbet nem lehet csinálni." Aztán valami hatalmas csoda folytán mindig alul tudják múlni az alulmúlhatatlant. A legutóbbi szellemi kiöklendezéssel a TV2 állt elő a "hal a tortán" fantázianevű médiatörténeti blődség legutóbbi adásában. Tudni kell, hogy ennek a televízió-műsornak még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető egy órás kulturális harakirinek a lényege az, hogy minden hétre összegereblyéznek a szellemi szemétkupacról öt "celebet", akik a gazdasági világválság jegyében jóízűen felzabálják egy kisnyugdíjas kéthavi nyugdíját. Mindezt a szellemi, erkölcsi moslékot képesek gasztronómia címszó alatt műsorra tűzni. Abban az országban, ahol a gasztronómiának (a Kádár-rendszer lókolbászszagú, kisfröccsös korszakáig) meglehetősen komoly múltja van. Arról már nem is beszélve, hogy milyen szedett-vetett sztárocskák kotyvasztanak ennek a műsornak nevezett televíziós borzalomnak az ürügyén. Jellemzően nem a művészvilág krémje jelenik meg ezen a haknifőzőcskézésen, hanem (tisztelet a kivételnek) természetesen a legalja. Ugyan azok a "celebnek" kikiáltott jelentéktelen alakok akik más műsorban néhány tízezer forintért kukacot esznek vagy pókok közé fekszenek. A "mindent a népszerűségért" mintapéldányai. Akik már két percnyi műsoridőért, vagy némi apróért lemennek kutyába. De mostanára már a végtelenségig lebutított tömeg is unja azt, hogy minden héten ugyan azokat a szellemileg kiégett, kiüresedett szerencsétleneket nézze valamelyik csatornán. Újítani kell. Új "celebek" kellenek, növelni kell a nézettséget. Erre talán a legostobább, legszánalmasabb próbálkozást a már említett TV2 tette.
Elhatározták, hogy úgynevezett "tematikus" hetet csinálnak és a főzőcskézéshez kivételesen nem hatod osztályú színészeket vagy énekeseket hívnak meg, hanem bűnözőket! De természetesen nem valamiféle vadállatokra kell itt gondolni. Nem a szegedi csillag elítéltjei sütnek rántottát, vagy rácsos süteményt hanem úgynevezett "gazdasági bűnözők" lesznek a műsor kuktái. Mennyivel nyugtatóbban hangzik. Ők csupán sikkasztottak, loptak, csaltak de nem öltek meg senkit. Ezt muszáj kiemelnem, mert szegény Tóth Verát is beperelték amiatt, hogy felháborodott, fel mert háborodni azon, hogy "gyilkosok" szerepelnek a kereskedelmi csatorna főzőműsorában. Ők kérem szépen "celebek". Ne keverjük össze a közönséges bűnelkövetőkkel. Zalatnay, Stadler, Tasnádi és társai, akik a vidám sütés-főzés résztvevői, ők kikérik maguknak azt, hogy bűnözők lennének. Jó-jó nem gyilkosok, ahogyan a felfuttatott énekesnő állítja, de azért álljon már meg a nászmenet. Nehogy már mi kérjünk elnézést. Nehogy már a "celeb-bűnözők" sértődjenek meg! Azért ez mégiscsak sok. Közönséges bűnözők sütnek-főznek jókedvűen, sztorizgatnak, vihorásznak azok pedig, akiket tönkretettek nézhetik. Már amennyiben van gusztusuk hozzá. Gyomorforgató.