Összefogás

Rövid leszek, mert maga a hír sem érdemel túl sok figyelmet. Nemrég úgy döntött az ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület), hogy november közepétől nem sugározhat az ország két leghallgatottabb rádióállomása a Danibius és a Sláger Rádió. Ez a hír akár még meg is rendíthetett volna, ám figyelembe véve azt, hogy ezen a két rádióadón (kiváltképpen a Sláger Rádión) mi ment minden reggel "műsor" címén, cseppet sem hatott meg. Valahogyan nem vagyok képes egyetlen könnycseppet sem ejteni azért a két szellemi csökevényért, akik rádiózás címén minden reggel saját gyűlöletüket, ellenszenvüket és alpári gondolataikat böfögték az éterbe. Nem tudom és nem is fogom sem Boros Lajost sem Bochkor Gábort sajnálni, mert véleményem szerint az esetleges eltűnésük a rádióból minden lenne csak éppenséggel baj nem. Távozásuk után nemhogy űr nem keletkezne a jóérzésű emberekben, hanem egyenesen fellélegeznének. Ezt az általuk képviselt altesti szintet ugyanis bármelyik külvárosi iskolarádió műsorvezetője csuklóból képes lenne hozni. Ezzel tehát semmi baj nincsen. Sem a két kereskedelmi rádió, sem a két antitalentum esetleges eltűnése nem keserít el. Annál inkább felháborít azonban az, ami ezt az egész felfújt gumicsontot körülveszi. Az az hatalmas hisztéria, ami a két rádió esetleges bezárásának a hírére kialakult. Weboldalakat, fórumokat nyitnak a két mártírrá avanzsált szellemi közmunkás védelmében. Petíciókat fogalmaznak, aláírásokat gyűjtenek. Tiltakoznak, kék és piros szalagokat tűznek ki magukra a két rádióval szimpatizálók . Nekimennek még talán szerencsétlen Sólyom Lászlónak is, csak nehogy a két szerencsétlen véglény valamelyik híd alatt kössön ki. Szomorú tapasztalni, hogy ebben a teljesen súlytalan kérdésben képes ennyi ember összefogni ellentétben például a határon túli magyarok kettős állampolgárságának, vagy a szlovákiai nyelvtörvény ügyével. Szomorú látni, hogy mintha akkor nem lett volna ekkora a nekibuzdulás, az összefogás, a tiltakozás, a szolidaritás.
Na ez az, ami végtelenül elkeserítő.