Bolhacirkusz

Retkes Attila, az SZDSZ új elnöke első sajtótájékoztatóján a párt nevében négy dologért is bocsánatot kért vasárnap a magyar társadalomtól és a választóktól.

Azt mondta, sajnálja azokat a korrupciós ügyeket, amelyekben az elmúlt 15 évben az SZDSZ érintett volt, amelyekkel besározták a szabadelvű eszmét. Kitért arra is, hogy a párt nem foglalkozott kellő súllyal a magyarságot érintő sorskérdésekkel, a határon túli magyarok ügyével, s ezzel magára vonta egyfajta nemzetietlen, kozmopolita alakulat képét.

Sajnálja továbbá, hogy magukra hagyták a vidéket, beskatulyázták magukat egy kis fővárosi párt képébe. Sajnálatát fejezte ki azért a szavai szerint fölényes, agresszív stílusért, amelyet korábban egyes vezetőik képviseltek.

(MTI)

Ajánló

A Trianoni Szemle után, új történelmi magazin jelent meg, Nagy Magyarország címmel.

A Nagy Magyarország magazin kéthavonta jelenik meg, idén négy alkalommal. Elő lehet fizetni rá az idei évre vagy egy évre, az előfizetés 4 illetve 6 darab színes, 80+4 oldalas magazint foglal magába, ára postaköltséggel együtt 3980 Ft illetve 5980 Ft. Megrendelni itt lehet!

Az első szám tartalmából:

• Történelmi vagyonvesztések hullámai – Töprengések Trianon ürügyén
  Bogár László
• A pápaság és Trianon
  Gergely Jenő
• Ki volt Magyarország nagy ellensége? Scotus Viator: magyarcsodálóból magyargyűlölő – egy végezetes metamorfózis története
  Balogh Gábor
• Trianoni hálózatok
  Drucza Attila
• Hogyan zajlott az elcsatolt területek birtokbavétele?
  Bodonyi Ilona
• Keynes: A békeszerződés gazdasági következményei
  Fazekas Gábor
• Harmadik Trianon előtt
  interjú Raffay Ernővel
• Kádár János és Trianon
  Balogh Gábor
• Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért
  Szávay István
• Erdélyi pillanatképek
  Balázs D. Attila fotóriportja
• Feltárás előtt II. István váradi sírja
  Mihálka Nándor
• Kedvenc történelmi hősöm
  Szőcs Géza

Kedvezmény a chipsnek

A kormány szerint a cukor, a só nem számít alapélelmiszernek

Csak a kormányzati propaganda szerint segítette a szegényeket a kedvezményes áfakulcs bevezetése. A valóságban a mindennapi élethez szükséges élelmiszerek java része a magasabb áfakörbe került. A kabinet szerint a burgonyasziromra nagyobb szüksége van a rászorultaknak, mint a lisztre, a tésztára, az étolajra vagy a cukorra és a sóra.

Nem csitulnak a kedélyek a hónap elejétől megváltozott áfakulcsok miatt, nem értik ugyanis sem a kereskedők, sem a vásárlók, milyen logika alapján sorolták az egyes termékeket a 18 százalékos, illetve a 25 százalékos áfakulcsokhoz. A kormányzati kommunikáció szerint a két kulcs oka az, hogy ne a szegények viseljék az ötszázalékos forgalmiadó emelés terheit.

A kedvezményes, 18 százalékos adókulcs az áfatörvény szerint a pékárukat és a tejtermékeket érinti. Így fordulhat az elő, hogy például a vajnál eddig olcsóbb margarin immár 25 százalékos áfával adózik, miközben az alacsonyabb kulccsal adózó élelmi szerek körébe került a vaj és a vajkrém, a zacskós fagylaltpor, továbbá a rászorultak számára minden bizonnyal elengedhetetlen burgonyaszirom, vagyis a chips.

— Az iskolai büfékben már régóta nem árusítható, egészségtelen chipsek olyan speciális burgonyafajtából készülnek, amit hazánkban nem nagyon termelnek, így tehát ez a döntés vajmi keveset segít a magyar gazdákon, pláne a kispénzű vevőkön — jegyezte meg lapunknak Szabó Csaba, a Fidesz mezőgazdasági kabinetjének szakértője.

Azonban ennél is megdöbbentőbb, hogy olyan, a kispénzűek számára oly fontos alapvető élelmiszerek, mint a fehér liszt, az étolaj, a sertészsír, a tészta, a hagyományos rizs, de még a cukor és a só is immár 25 százalékos áfával adóznak. Szabó Csaba leszögezte: egészen biztos, hogy a fogyasztók összességében semmit nem éreznek majd meg a két százálékpontos áfacsökkentésből, hiszen olyan elenyésző könnyítésről van szó, hogy az gyakorlatilag meg sem jelenik á bolti árakban. Ráadásul szerinte, ha valóban segítene a kormány a rászorultakon, akkor a mindennapi megélhetéshez ténylegesen szükséges, tápláló alapanyagokat is a kedvezményes körbe kellett volna sorolnia.

Az agrárszakértő felidézte: korábban javaslatot nyújtottak be arra, hogy ne a termékek besorolásához használt vámtarifaszámok alapján határozzák meg a kedvezményes áfakörbe tartozó alapvető élelmiszereket, hanem konkrétan nevezzék meg azokat. A javaslat helyett azonban megszületett a mindenféle logikát nélkülöző, „íróasztal mögül" kitalált besorolás.

— Külföldön az alapvető élelmiszerek alatt teljesen mást értenek, mint idehaza, mert közéjük tartoznak még a zöldségek, a gyümölcsök és az egyszerűbb húsáruk is, míg nálunk csupán néhány, sok esetben nem szükségszerű terméket soroltak ide, gyakorlatilag feleslegesen — mondta lapunknak a CBA üzletlánc szóvivője. Fodor Attila szerint ily módon tehát csupán szemfényvesztés az, hogy a vékony pénztárcájúak júliustól jól járnak, de legalábbis nem fizetnek rá az áfaemelésre.

(Magyar Nemzet)

"Nagy" emberek mondták VI.

"Addig, amíg novemberben nem áll mellettem a miniszterelnök-jelölt, és nem mutatom fel a választási programot, én vagyok az elnök, én irányítok" - jelentette ki Lendvai, hozzátéve, hogy a nemzedéki vitákat le kell zárni. Úgy fogalmazott: aki bármilyen generációs vitában még egyszer le meri "öregezni", annak "kitépi a haját".

(Lendvai Ildikó, MSZP kongresszus, 2009. július)

Keveslik a náci haláltáborokat a zsidók

"Több náci haláltábor lehetett, mint hittük": A jelenleg ismertnél sokkal nagyobb kiterjedésű lehetett a náci Németország által létesített koncentrációs- és munkatábor-hálózat amerikai szakértők legújabb kutatásai szerint. A washingtoni holokauszt-múzeum kutatói egy enciklopédia összeállításán dolgoznak, amely az 1933 és 1945 között működő lágereket és gettókat mutatja be.

Geoffrey Megargee, a kutatást vezető holokauszt-szakértő elmondta: kezdetben abból indultak ki, hogy 5-7 ezer helyet kell megvizsgálniuk. Ez a szám azonban egyre emelkedett, és végül arra a megállapításra jutottak, hogy a nácik összesen közel 20 ezer hasonló létesítményt hoztak létre.

A nácik 1933-ban, Adolf Hitler hatalomra jutásának évében kezdték meg a lágerhálózat kiépítését a rezsim vélt és valós ellenségeinek bebörtönzésére. Az év végéig több mint száz tábort hoztak létre Németország-szerte - áll az enciklopédia nemrég megjelent első kötetében. Tizenkét évvel később, a II. világháború végére már egész Európát átszőtte a megsemmisítő táborokból, a kényszermunka- és hadifogolytáborokból, gettókból, átnevelő lágerekből, eutanázia-központokból, börtönökből és bordélyházakból álló hálózat. A náci Németországgal együttműködő több ország, így Franciaország, Románia, Norvégia és Olaszország létrehozta saját lágereit, s ezzel a hálózat tovább bővült. Több millió ember vesztette életét ezekben a táborokban: szisztematikus gyilkosságok áldozatai lettek, vagy az embertelen körülmények okozták halálukat.

A hétkötetesre tervezett enciklopédia a szerzők tervei szerint a zsidó holokauszt mellett kitér a szintik, a romák, homoszexuálisok, a rezsim ellenfelei, hadifoglyok és kommunisták üldöztetésére is a nácik uralma alatti Németországban. A lexikon utolsó kötete várhatóan 2018-ban jelenik meg.

MTI után

" A magyar poltikai elit kollekítven nem ismerte fel a legújab, komoly történelmi lehetőséget!"


-Beszélgetés Raffay Ernő történésszel-

– Sokakat izgató kérdés: volt-e rózsadombi paktum?

– Nincs bizonyítékom, de úgy következtetek, hogy nem volt. Ilyen nagy horderejű kérdésekben ugyanis a kormányok nem titkosszolgálati ezredeseket, hanem jóval magasabb beosztású politikusokat delegálnak. Azt hiszem, a paktum utólagos konstrukció, amit a már addig bekövetkezett események és folyamatok elemzése során írtak le. Innen van az, hogy a paktum pontjai úgy látszanak, mintha előzetes megállapodás útján történt volna.

– Engedjen meg egy személyes kérdést: a kommunista rendszerben, mint ismeretes sajnos hazugságra kényszerítették még a történelem tanárokat is, kénytelenek voltak meghamisítani a történelmet. Ön ebben a diktatórikus időben hogyan lépett a történész pályára?

– Érettségi után, 1968 őszén, éjjel Pécsről utaztam haza az utolsó vonattal. A jegypénztár előtt egy vaskos folyóirat feküdt címlappal lefelé. Futtomban fölkaptam, s a vonat gyönge fényénél megnéztem, mi is ez. A Századok című történész folyóirat egyik száma volt. Megtaláltam benne Rákóczi fejedelem egyik kuruc, majd árulóvá lett tábornokának visszaemlékezéseit. A következő napokban elolvastam. Beleszerettem a kuruc korba, s amikor később a szegedi egyetemre felvettek, történelem-magyar szakra adtam be a jelentkezésemet. Rákóczi dunántúli hadjáratából kezdtem el a szakdolgozatomat, de amikor Csatári Dániel professzor Szegedre került, témát váltottam: Erdély 1918-1919. évi román megszállását kezdtem feldolgozni. Később ebből írtam a bölcsészdoktori-, majd a kandidátusi disszertációmat. Negyed évszázada Erdély 20. századi története és a magyar-román kapcsolatok kutatója vagyok.
Voltak persze nehézségek a pályámon, épp a kutatási témám miatt. A kandidátusi dolgozatomból bizonyos fejezeteket ki akartak vetetni velem, Csatári professzor mellett a tanszék másik munkatársa, szegény Karsai László is emellett kardoskodott. Ma már értem, miért tette. A kandidátusi disszertáció benyújtása után Ormos Mária professzor tíz hónapig nem engedte a védést, de a végén az 1982-ben elkészült disszertációt 1987. január 12-én megvédhettem. A védésen egy Siklós András nevű őskommunista prof. felállt, s kérte a bizottságot, hogy ezt a nacionalista dolgozatot ne engedje megvédeni. A bíráló bizottság egy tagja, látva, hogy vörös fejjel szólásra jelentkezem, odajött, s azt mondta: hagyd ezt a sztálinista öreget, ne válaszolj neki! Így tettem, sima védés volt, kilencven százalékot kaptam. Aki ezt a jó tanácsot adta, Krausz Tamásnak hívják.
1990 után a baloldalon egyszerűen csak Horthy-fasisztának neveznek, főleg az SZDSZ hazaárulói. Ez persze nem rám vet sajátos fényt.
Most egy nagymonográfián dolgozom: az 1916. évi erdélyi román katonai betörés történetét fogom megírni. Ez volt az első román-magyar háború, s a románok katasztrofális vereséget szenvedtek.

A magyar országgyűlés szeptember 26-án zöld utat adott Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának, noha több erdélyi- és hazai szervezet, párt kérte: Románia felvételét kössék az autonómia megadásához! Ezt az eredményt várta?

– A parlament pártjaitól várható volt ez a döntés. A kormány siettette a szavazást, hogy még a mostani ciklusban megtörténjen, és a miniszterelnök kedveskedhessen a közös kormányülésen a román félnek. A televízióban az SZDSZ külügyi politikusa kifejtette: a határok légiesedése épp elegendő a magyaroknak. Ugyan nem egészen értem, hogy ő miért szól bele egy másik nemzet, a magyar ügyeiben, de tőlük ez várható. Az igazi megdöbbenést a Fidesz igen szavazata jelentette, legalábbis azok számára, akik eddig azt gondolták, hogy e párt vezetői kőkeményen képviselik a magyar érdekeket. Nos, most bebizonyosodott: ez egy szép legenda volt csupán. A Fidesz úgy szavazott, mint az általa lebecsült MDF, amely ismét bizonyította puhaságát. Egyikük sem alkalmazta pl. az autonómia-zsarolás lehetőségét. A magyar politikai elit kollektíven nem ismerte fel a legújabb komoly, történelmi lehetőséget a megszállt területeinken élő magyarság helyzetének javítására.
A döntés a Fidesz kezében volt: ha nemmel szavaz, jelzés lett volna egész Európa számára arról, hogy a magyar-román viszonyban súlyos, megoldandó tehertételek vannak. A Fidesz igen-szavazás azt üzente Európának és a románoknak: tehertételek nincsenek a kapcsolatainkban, mehet minden tovább úgy, ahogy eddig.
Megítélésem szerint ez a parlament a magyar nép szemében elveszítette legitimitását.

– A napokban kezembe akadt Illyés Gyula tanulmánya arról, vajon Ki a magyar? Ma is aktuális kérdés. Ön szerint ki a magyar?

– Trianon után 85 évvel, a porladó nemzetet látva azt mondhatom, ami nem új megfogalmazás: magyar az, aki annak érzi magát. Ez azonban ma már kevés. Úgy gondolom: magyar az, aki kész tenni valamit, akár az életét is föláldozni a magyarságért. Nem elegendő – az üdülők, gyárak, szőlők, stb. privatizálása közben – szólamokat mondani a hazafiságról.

Vége

(Kérdezett és lejegyezte: Frigyesy Ágnes –Első megjelenés: Nemzetőr)

„A magyar politikai elit kollektíven nem ismerte fel a legújabb, komoly történelmi lehetőséget!”

-Beszélgetés Raffay Ernő történésszel-

II. rész.

– A kommunista diktatúra után ön részt vett az első szabadon választott kormány munkájában, mint politikai államtitkár. A legrövidebb kormányülésről ezt írta a Velünk élő Trianon című könyv 212. oldalán. Idézem önt: „Antall József összehívta a kormányt, a minisztereket és a politikai államtitkárokat, ott voltam. ő azt mondotta: egyre többször előkerül a magyarság egyesítésének kérdése. Tombolt a jugoszláv háború, a katonai hírszerzés és a légierő gyakorlatilag háborús működésbe volt rendelve. És azt mondotta a kormányülésen: uraim, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, vagy aki erről a kérdésről nyilatkozik, az adja be a lemondását. Kérdés van? Kérdés nem volt. Ez volt az Antall-kormány legrövidebb kormányülése.” E kormányülés felidézése azért megdöbbentő és megrázó számomra, mert közben Antall József jelentette ki először, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Hogyan emlékszik vissza Antall-József kormányzására?

– Tény, hogy az Antall-kormány rendkívül nehéz helyzetben vette át az ország kormányzását. 1991 után azonban, miután Jugoszlávia felbomlásának a megindulásával megkezdődött a trianoni országok széthullása, már nem lehet a nehéz körülményekre hivatkozni. A történelem megadta a lehetőséget a kilencvenes évek elején arra, hogy Magyarország okos külpolitikával és határozott katonapolitikával megtámadja Trianont. A Kalasnyikov-üggyel a magyar kormány nagyon helyesen támogatta, gyorsította Jugoszlávia felbomlását, az ügy kitudódása után azonban a kormány illetékesei megijedtek, s eredendő emberi gyávaságukat és kisszerűségüket politikai bölcsességgel próbálták leplezni. Antall József a jelenlétemben járult hozzá telefonon a második fegyverszállításhoz, de a két érintett tárca vezetője, Jeszenszky Géza külügyminiszter és Für Lajos honvédelmi miniszter megdöbbentően gyáván viselkedett. Féltették a pozíciójukat, vagy nem ismerték fel a helyzetben lévő valóban óriási lehetőségeket?! Anti-államférfiként viselkedtek akkor és a későbbiekben is. A történelem a Horn- majd az Orbán kormány idején is hozott lehetőségeket, azonban e kormányok vezetői és kulcsfigurái sem éltek a helyzet adta lehetőségekkel.
Ha a Trianonhoz való viszonyhoz, a lehetőségek elpuskázásához hozzá számítjuk az Antall kormány tevékenységét a privatizációban és például a sajtó területén elkövetett történelmi jelentőségű hibákat, túlzás nélkül kimondhatom: ez a kormány – eredményeit is beleszámítva – nem váltotta be a hozzá fűzött magyar reményeket, elárulta a rendszerváltozásban lelkesedéssel részt vevő milliókat, s a magyarságot a globalizmus negatívumainak áldozatává tette.

– Kérem, idézze fel a legdrámaibb helyzetet, vagy pillanatot államtitkár korából!

– Több is volt. Az egyik ilyen, amikor megtudtam, hogy hol volt atomfegyver Magyarország területén. (A helyszíneket nem szívesen mondom el.) Akkor döbbentem rá igazán, hogy Magyarországot a kádári vezetők évtizedeken át az atomháború és a teljes pusztulás helyzetében tartották. Ezért sem lehetett volna őket elszámoltatni s ezer évre börtönbe zárni?

– Mint ismeretes, az Ukrán-Magyar alapszerződés aláírásakor – némi kedvezmény mellett – az Antall-kormány végleg lemondott arról, hogy kedvező fordulat esetén Kárpátalja ismét a Csonka-országhoz kerülhessen. Az aláírás helyett tehetett volna mást az akkori kormány?

– Amikor az egyik MDF frakció ülésen megkérdezték a külügyminisztert, hogy miért van szükség erre az alapszerződésre, ő azt válaszolta: ha Románia ellen majd tesz valamit Magyarország, milyen jó lesz, ha a románok hátában ott lesz a baráti Ukrajna. Ez jó válasz, csak Románia ellen akkor sem, s azóta sem tett semmit egyik magyar kormány sem.
Nem alapszerződést kellett volna kötni Ukrajnával, hanem Kárpátalját kellett volna visszaszerezni. A kárpátaljai ruszinok között volt egy komoly csoport, amelyik szívesebben tartozott volna Magyarországhoz, mint Ukrajnához. Ez komoly lehetőség volt Trianon felszámolásának megindításához. A kormány azonban, cserben hagyva az ottani magyar százezreket, érték és biztosíték nélküli ún. alapszerződést kötött, amiből az ottani magyarok semmi előnyt nem húztak.
Az alapszerződés megkötése után kezdődött meg az MDF képviselőcsoport darabjaira hullása, a legnagyobb kormánypárt belső meggyengülése. Több akkori MDF országgyűlési képviselő épp az én honvédelmi minisztériumi, lehallgatástól védett (?) szobámban tárgyalt néhány alkalommal arról, hogyan lehetne megakadályozni az ukrán-magyar alapszerződést.

(Kérdezett és lejegyezte: Frigyesy Ágnes –Első megjelenés: Nemzetőr)

(Folyt. köv.)

„A magyar politikai elit kollektíven nem ismerte fel a legújabb, komoly történelmi lehetőséget!”

- Beszélgetés Raffay Ernő történésszel -

A történelem megadta a lehetőséget a kilencvenes évek elején arra, hogy Magyarország okos külpolitikával és határozott katonapolitikával megtámadja Trianont. A Kalasnyikov-üggyel a magyar kormány nagyon helyesen támogatta, gyorsította Jugoszlávia felbomlását, az ügy kitudódása után azonban a kormány illetékesei megijedtek, s eredendő emberi gyávaságukat és kisszerűségüket politikai bölcsességgel próbálták leplezni – nyilatkozta lapunknak Raffay Ernő történész, az Antall-kormány egykori politikai államtitkára. Beszélgetésünkben kitérünk a jelenlegi lehetőségeink elszalasztására is…

– Indulatokat és erős érzelmeket váltott ki az idén megjelent Koltay Gábor: „Velünk élő Trianon” című könyve, mely a Trianon című filmsorozat szerkesztett változata. A filmben illetve a kötetben több kiváló közéleti személyiség megszólal: Nemeskürty István, Csoóri Sándor, Pozsgay Imre, , Tőkés László, Duray Miklós, hogy csak néhány nevet említsek. A kötetben történészként ön értékeli Trianon hatásait. Hogy látja: Trianon a múlt, vagy velünk élő történelem?

– Trianon sajnos nem a múlt, hanem a jelen. Az 1947-ben megerősített, sőt súlyosbított trianoni diktátum legfontosabb és legtöbb kárt okozó következménye a szétszórt nemzetté válás. A fél tucat országban élő magyarság részei lassan elszakadnak egymástól, megindult már a szórványosodás és a csángósodás. A csángósodás fogalma azt jelenti, hogy kb. kétszáz évvel ezelőtt a moldvai csángók lélekszáma körülbelül kétszázezer volt, mostanra jó, ha harmincezren vannak. Ez a folyamat játszódik le, egyre gyorsuló ütemben mindegyik, idegen megszállás alatt lévő magyar népcsoporttal. Még száz év, s a magyarság nem lesz más, mint négy-öt kisebb, szórványban élő, etnikai érdekességet jelentő csoport. Lehet majd tanulmányozni bennünket, mint néprajzi érdekességet, európai unikumot. Olyanok leszünk, mint az észak-amerikai indiánok.
Több más esemény mellett a 2004. december 5-i népszavazás kudarca épp azt bizonyította: erősen meglazultak a nemzet egészét összetartó erők, érzések. Az is kimondható: – épp Trianon következményeként – a maradék Magyarországon legsúlyosabb a helyzet. Míg a szomszédos, ún. zsákmányszerző országokban az ottani magyarság legjobbjai valamilyen formában fellépnek az idegen megszállók, a zsákmányszerző kormányok ellen, Csonka-Magyarországban a nemzeti öntudatától szinte teljesen megfosztott nép nem látja az össz-magyarságot fenyegető káros folyamatokat. A Kádár-korszak és az 1990 után viharos gyorsasággal kibontakozott globalizmus, élén a nyíltan magyarellenes erőkkel (SZDSZ és értelmiségi holdudvara) sikerrel likvidálja a magyarság nemzeti-, történelmi tudatát és az összes többi, a nemzet összetartozását, összefogását biztosító tényezőt.
A felsoroltak miatt a helyzet tragikus, de nem reménytelen. Ha a hazai másfél millió ember összefog a határokon túli radikálisabb magyarokkal, talán megállítható a megindult káros folyamat. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha Budapesten egy magyar érdekeket képviselő kormány kerül hatalomra 2006-ban.

– Eva Maria Barki nemzetközi hírű jogász, a Nemzetközi Erdély Bizottság elnöke néhány hónappal ezelőtt a nekem adott interjúban azt nyilatkozta: a Trianoni Békediktátum – az európai jogrend szerint – érvénytelen. Mi erről a véleménye a történésznek?

– Elfogadom Barki Éva megállapításait. Hozzá kell azonban tennem, ténylegesen akkor lehet semmissé tenni Trianont, ha a magyar kormánynak (nem a mostaninak!) van hozzá elég nemzetközi politikai befolyása és elegendő katonai ereje. Ezek nélkül nemzetközi jogi téren mindent bebizonyíthatunk, a helyzet nem változik.

(Kérdezett és lejegyezte: Frigyesy Ágnes –Első megjelenés: Nemzetőr)

(Folyt. köv.)

Kommentár nélkül

Minden Kedves Olvasónknak Áldott, Békés Húsvéti Ünnepet Kívánunk!

Önök kérték

Kisebb "botrányt" kavart, nemrégiben, hogy az MSZP kongresszusán -amin Bajnai Gordont miniszterelnök-jelölttté választották- zárásképpen megszólalt a réges-régi munkásmozgalmi nóta az Internacionálé. Meglepődni azért nagyon nem kell, mert korábban is szólt már a proliinduló más MSZP kongresszusokon is, de Bajnait így megalázni... Ám gyorsan jött a (ki)magyarázás is a kissé kellemetlen szituációból. A magyarázat egyszerű. Minderről természetesen a leendő miniszterelnök nem tudott semmit őt senki sem értesítette erről, ez Havas Szófia (Horn gyula unokahúga) magánakciója volt.
Remélem legalább ők elhiszik amit mondanak.

Kommentár

Lendvai Ildikó,az MSZP frissen kinevezett pártelnökasszonya, úgy véli, hogy az elmúlt két hét nem volt éppen egy "dicsőséges időszak". A naiv ember ilyenkor azt hinné, hogy a kisimítot arcú Ildikó, ha finoman is de kritikával illetei a saját pártjának ámokfutását és egy kis önkritikát gyakorol.

Aztán elolvasva az interjút sajnos nem történt semmi újdonság. Az MSZMP egykori kultúrális alosztályának osztályvezető asszonya sajnos újra a régi nótát fújja. Nem az volt a baj az elmúlt két hétben, hogy egy olyan párt nevezett új miniszterelnököt, amely semmiféle társadalmi támogatottsággal nem bír. Nem az, hogy a miniszterelnök személyéről egy alig 2-3 százalékos támogatottságú párt dönt, végig az új választások megszavazásával sakban tartva az MSZP-t. Nem az, hogy olyan jelölteket szerettek volna a nemzet nyakába rakni akik egyszer már nyíltan bizonyították nemzetietlen, idegen érdekeket előbbre helyező országrontó politikájukat (Bokros, Surányi). Nem az a baj, hogy egy olyan miniszterelnököt választottak végül, aki egyrészt eddig is tagja volt a kormánynak vagyis ugyanúgy tehet arról, hogy az roszág a tönk szélén áll, másrészt üzletei révén (Wallis, Hajdú-Bét) több száz család tönkretételéért, és legalább 9 ember öngyilkosságáért közvetve vagy közvetetten felelős.

Nem ez a baj az elmúlt két hétben, hanem, hogy a közel 20 minszterelnök egyikét lezsidózták, tüntetni mertek, fenyegettek stb... Ez volt a legfőbb probléma az elmúlt két hétben. Vastag a bőr Lendvai arcán azt már eddig is tudtuk.

Ady Endre: A perc-emberkék után

Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.

Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments Atyaisten, hogy bennelegyek -
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém -
S ha marad csak egy hivőm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.

Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen,
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltünnek a mai figurák.

Magyar leszek majd hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ,
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekből avagy ravatalon.

Hatalmas tüntetést szerveznek civilek az előre hozott választásért

demonstráció az előrehozott választásokért!
2009. április 5.
Budapest: Hősök tere 14.00

Civil Összefogás Fórum
(124 civil szervezet nevében)

A rendszerváltozás piszkos ügyletei: eladott aranyfedezet

Talán kevesen tudják, de 1989-től kezdődően fokozatosan eladták Magyarország valutájának aranyfedezetét. 57 tonnát! Az aranyrudakból ékszert készítettek. Az elkövető másfél év felfüggeszetett kapott.

A Magyar Nemzeti Bank aranykészletéhez kapcsolódó csempészettel kezdettől Kovács Mihály volt bankárt gyanúsították a rendőrök. Kovács Mihály múltja amúgy csupa rejtély, hiszen közvetlen a második világháború után emigrált Ausztráliába, ahol kezdetben káposztasavanyítással foglalkozott. Angliában már ékszerészként tűnt fel, s akkor lett a Magyar Nemzeti Bank kiemelt ügyfele, amikor még Fekete János volt az MNB devizaügyekért felelős elnökhelyettese.

Kovács, mint londoni ékszerész, „másodállásban” magyar vezető tisztségviselők gyerekeit taníttatta a szigetországban, többek között Grósz Károly fiát. Kovács Mihály a rendszerváltáskor tért haza Magyarországra, ahol megszerezte az Agrobank részvényeinek többségét, amelyek akkor rendkívül nyomott áron voltak megvásárolhatók. A Németh-kormány utolsó hónapjaiban az akkor már a Miniszterelnöki Hivatal titkárságának vezetőjeként dolgozó Kunos Péter került az Agrobank vezérigazgatói székébe.

A rendőrség 1996 májusában – függetlenül az Agrobank-ügytől –, őrizetbe vette Kovács Mihályt. A vád: üzletszerűen, jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet, adócsalás és devizagazdálkodás megsértése volt. Kovács természetesen nem ismerte el a vádak megalapozottságát, s hamarosan szabadlábra helyezték. Az ügy előzménye, hogy Kovács Mihály 1989 és 1994 között egyszerűen eladta a Magyar Nemzeti Bank aranyfedezetének kilencven százalékát. 57 tonna aranyat adott el, illetve kikölcsönözte, külföldön finomíttatta, – az aranyrudakból ékszert készített.

Az aranyrudak eladását az MNB akkori elnöke, Surányi György tette lehetővé. E döntés miatt az ügy közgazdasági vita, nem pedig büntetőeljárás tárgya lett, függetlenül attól, hogy egy ország nemzeti valutáját aranyfedezet biztosítsa-e vagy sem, hogy az aranykészlet kiárusítása nemzeti érdeket sért-e vagy sem. Érthetetlen módon nem az szerepelt a vádban, hogy eladták Magyarország aranykészletét, hanem az, hogy a rendőrség szerint ténylegesen több arany áramlott be az országba Kovács cégén keresztül, mint amennyi a vámáru-nyilatkozatban szerepelt, illetve finomítás címén kiment az országból.

Az ügy akkor kezdett bonyolulttá válni, amikor az Agrobankos Kunos Péter is színre lépett. Kiderült, Surányi György karrierje szorosan kötődött Grósz Károlyhoz, aki abban az időben a Minisztertanács elnöke volt. Ő nevezte ki az MNB élére Bartha Ferencet, a tervhivatal élére Kemenes Ernőt, Surányi György pedig beosztottja volt Kemenesnek.

Kovács Mihály végül másfél év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Az ügylet során 57 tonna aranyrúd tűnt el a Magyar Nemzeti Bank trezorjaiból.

(Forrás: Virtus.hu)