Cigányterror Vácott

(forrás: 2009-08-27 15:49 barikád.hu )

A népszabadság hétvégi számában olvastam (amit amúgy nem szoktam olvasni) szalagcímként: Véget ért a rettegés. Ez a cigányokat meggyilkoló állítólagos „bűnbanda” elfogásáról szólt, amit nem hiszek, hogy úgy történt, ahogyan azt országunk „nagyjai” a „rettegő” cigány lakosság védelmére hivatkozva előadtak.

Rettegés van, de nem a cigányok rettegnek, hanem a dolgos, becsületes, adójukat befizető polgárok, akikkel a hatalmi elitként emlegetett tolvajbanda eltartatja saját magát, ugyanúgy mint az őt söpredékként példakövető jogkövető magatartást tudatosan nem folytató, főállású bűnözőként ténykedő, nagy részben családi vállalkozásként üzemelő bűnözői kisebbség.

Rettegünk mi is itt, egészen konkrétan Vácott, mert gyermekeinket, feleségeinket, anyáinkat, idős hozzátartozóinkat (tehát kizárólag azokat, akik még a genfi konvenciók alapján is fokozott védelmet élveznek) folyamatos atrocitások érik. Leírom az elmúlt egy hónap eseményeit, csak amelyekről mikrokörnyezetemben értesültem:

Feleségem augusztus 9.-én délután 3 óra körül a váci központi vasútállomáson volt. Arra lett figyelmes, hogy két 8 és 14 év forma cigánygyerek elkezdte figyelni, majd a fiatalabbik utána eredt. Az épület takarásában elkezdett futni: éppen be tudott ülni az autóba, mikorra a kisgyerek látótérbe került, futva, kezében egy 25 centi körüli bökővel, meglepődött ábrázattal, hogy hova tűnt az áldozat. Valószínűleg nem az időt akarta megkérdezni…

Szomszédnőnk idős édesanyját és élettársát heten-nyolcan (a rettegő kisebbség tagjai) megtámadták Vác-Máriaudvaron a vasútállomáson, megverték őket, oly módon, hogy a hölgy nem tudott hetekig lábra állni, tegnap élettársa elhalálozott (vérrögök képződtek az agyában, valószínű a verés következtében, eljárás indult az ügyben), ezen kívül ki is rabolták őket.

Tegnap délután fél öt körül a rettegő kisebbség egyik enyhén túlsúlyos reprezentánsa, az egyik padon békésen napozgató feleségemet kergette meg a váci Duna-parton, aki alig tudott előle kereket oldani, valószínűleg a mellette látható kocsikulcsra fájt a foga, de nem tartom kizártnak, hogy erőszakot is megkísérelt volna, ha alkalma nyílik rá. Szerencsére a feleségem rendszeresen jár futni…

Tegnap este tíz óra körül a szomszédasszonyunkat érte atrocitás, a munkahelyén, a Nektár nevű késő estig nyitva tartó boltban: mikor rá merészeltek kolléganőivel szólni a figyelő kamerák kereszttüzében polcokról italt fogyasztó, dezodort magukra fújó rettegő kisebbségiekre, még azoknak állt feljebb, megrúgták, megütötték őket. A kiérkező rendőröket bevárták, s vigyorogva közölték, hogy a bolt alkalmazottai (három nő) kezdték el őket inzultálni és még rasszista kijelentéseket is tettek rájuk. Lehet, hogy ez alapján, még a bolt dolgozóinak lesz ügyük. Az elkövető személyiségi jogait nem tartom tiszteletben: (a barikád.hu viszont kénytelen, így az elkövetőnek csak a monogrammját írjuk le - a szerk.) L. A. váci lakos.

A rendőrségen megmondták, hogy nagyjából, amíg nincs ügy, nincs intézkedés: ám ahogy a hírekben hallom, s látom a Magyar Gárda konkrét létezése is ügy, ott szükség van a megelőzésre, meg kell tőlük védeni a rettegő, bűnöző kisebbséget… Röhej.

Tehát: megelőzés nincs, ha meghal valaki, akkor talán beindulnak a végrehajtás csigalassú malmai. Összefogásra van szükség, ez közös ügy, nem szabad elzárkózni. Ha valakit látunk, hogy megtámadnak, közbe kell lépnünk: meg kell védenünk magunkat, ahogy a rettegő kisebbség mondja: „csicska magyarokat”.