Magyar méltóság...

Elszomorító olvasni, hogy Robert Fico, a szlovák kormányfő, már megint milyen arrogánsan, milyen lekezelő módon beszélt Sólyom Lászlóról. Nem elég, hogy azt mondja a Magyar Köztársaság elnökének, hogy "ön nem kívánatos személy Szlovákiában". Nem elég, hogy van pofája arra, hogy Magyarország első emberét feltartóztassa a határon és egyszerűen azt mondja neki, hogy "eddig és ne tovább". Már önmagában véve ez is elképesztő arcátlanság és nagyfokú neveletlenség. Hogy jön ő - vagy bárki más - ahhoz, hogy eldöntse ki jön be a Szlovákiába és ki nem. Ha mégis megteszi, ahhoz, hogy egy másik ország első emberét először beengedje, majd közvetlenül a határon megállítsa és hazaküldje, már sem erkölcsi, sem emberi, sem semmiféle jogalapja nincsen! Ez nem csak a protokollal - tudja is ő mi az - ellenkezik, hanem a legelemibb emberi viselkedési normákkal is. Ez normális helyzetben felérne egy hadüzenettel. Na de ettől, mármint a normális helyzettől, nagyon de nagyon messze vagyunk. Ugyanis normális esetben a magyar állam ezt kikérné magának. Normális esetben kiállna a köztársasági elnök mellett, teljesen jogosan visszahívná a nagykövetét és elégtételt követelne. Hangsúlyozom egy normális esetben. Bezzeg a homokosok jogaiért tudnak aggódni. És itt jön a hatalmas ellentét, amely csak nálunk fordulhat elő. Egy olyan országban, amely ország kormánya semmiféle felelősséget nem érez állampolgáraiért. A határon túl rekedt magyarokról már nem is beszélve. A homokos kisebbség magamutogató, perverz felvonulására, a nem létező kirekesztettségüket a többség orra alá dörgölésére képes az állam milliókat kidobni, miközben az égvilágon semmiféle hátrány nem éri őket. Ellentétben a például a felvidéki magyarokkal. Hiszen éppen a meleg-felvonulás idején lépett életbe a törvény, ami még a saját anyanyelvük használatától is megfosztja őket. De számít ez valamit is a magyar kormánynak? Ám felelősség nem csak őket terheli. Ugyanígy felel ezért minden nemzet amely annak idején ezt a helyzetet előidézte. Egyaránt felel ezért minden állam, amely részt vett a trianoni szégyenben, hiszen kutya kötelességük garantálni a magyar kisebbség jogainak sérthetetlenségét. Igenis kötelességük, hiszen ők hozták létre ezt a borzalmas helyzetet.

A nyugat azonban elképesztően képmutató és arcátlan módon, Whoopy Goldberg amerikai színésznő videoüzenetében közli Magyarországgal, pontosabban a magyar homokos diaszpórával, hogy régóta figyeli a küzdelmeiket és további sok sikert kíván a törekvéseikhez és támogatásában biztosította őket. Ezt követték a magyar hírességek is, akik szintén kivették a részüket a kirekesztés elleni küzdelemben és Lilly Allen angol énekesnő dalára - amelyben arról énekel a művésznő, hogy bassza meg magát mindenki, akinek nem tetszenek a homokosok, - rátátogtak, majd videomegosztókon keresztül szétküldték a világba. Fontos dolog kiállni olyan honfitársaink jogaiért, akiknek erre nincsen lehetőségük ám azt hiszem ez nem a magyarországi homokosokra vonatkozik. Nemrég engedélyezték számukra az élettársi kapcsolatot bejegyzését és még sorolhatnánk hosszasan a számukra kedvező döntéseket. Saját nemükhöz vonzódó kisebbségünknek tehát semmiféle oka nem lehet a panaszra, éppen ezért szégyen a részükről ez az egész felhajtás. Ám sokkal nagyobb szégyen az, hogy mekkora közönnyel és lemondással, milyen flegma vállrándítással intézik el a felvidéki magyarok jogainak korlátozását. Mekkora apátia és rezignáltság kíséri azt, hogy szeptembertől már a saját nyelvükön való megszólaláshoz sincsen joguk, s ha ezt netán hivatalos helyen véletlenül megteszik pénzbüntetést kapnak. Szégyen és vérlázító, hogy a néhai Magyarország, jelenleg Szlovákia, területén élő honfitársaink számára, még az anyanyelv használatához való alapvető emberi joguk sincsen biztosítva.

Felháborító, hogy ezért, a világ szégyenéért, nem fognak össze a művészek, nem küld videoüzenetet az amerikai színésznő és egyáltalán szégyen, hogy ez megtörténhet büntetlenül, bármiféle következmény nélkül. Beszélhetünk itt jogtiprásról, kirekesztettségről és bármennyire paradox módon is hasson "meleg méltóságról" és hasonlókról, de hol marad itt a magyarok méltósága...