Az egyik kedvenc kérdésem, amit vita során hülye tinédzserek tesznek fel: „TE MIT TETTÉL LE AZ ASZTALRA?”, „MIT TETTÉL A MAGYARSÁGÉRT?”. Ez valami hátborzongató. Olyanok böfögik eme kérdést, akik azt hiszik, hogy a nemzet az ő zászlólengetésük és plakátragasztgatásuk során emelkedik majd fel. Hogy a hazáért való tett az mindenképpen az, amit ők tesznek, vagy az általuk favorizált állatorvosi ló, valamelyik párt.
Tudom, hogy előjoga ez az ifjaknak, hogy azt hiszik, hogy a passzát-szél az ő seggükből fúj, de mégis zavaró ez a dolog. Selejtes fiatalkáink nagy része erre az egészre úgy tekint, mint valami jó kis popzenekarra, hajrá ez, éljen az, most nem Backstreet Boys, hanem Kárpátia. Jut eszembe, némi kritikára annó Petrás Jancsi is feltette a kérdést: mit tettem én a magyarságért?. Annyit válaszoltam, hogy amennyit az itt fórumozók. Erre már visszavett. Pedig ő tett le valamit az asztalra, tényleg. Igaz, hogy szart, de akkor is.
Értsd meg: ha valami nem jó, azt megmondhatom. Mert (ezerszer leírt példa) az étteremben sem jön ki tombolva nyálas szájjal a szakács, ha azt mondom, hogy a kaja nem jó, és nem makogja őrjöngve, hogy főzz magadnak másikat. Bármit bárki megkritizálhat, nincs tabu, és ha ennek helye van, akkor el is kell viselni ezt. Mert semmi sem hibátlan.
A fanatikusok, a mániákusok, azok, akik szexuális életük hiányosságai miatt más megváltást keresnek maguknak, közveszélyesek. Ilyenek az SZDSZ-esek, akik szerint mindenki náci, aki a beteg kis pártjukra köp. És sajnos ilyen a Jobbikosok egy része is, mindenki liberális, aki nem szalutál nekik, mert ők aztán tettek arra a virtuális asztalra. Ja. Meg senki sem magyar, csak aki Jobbikos.
A félművelt, Kárpátiától nemzetreizgult, egy darab Wass Albert (jobb esetben!) könyvet elolvasgató kamaszkoruk lázadását nem emoban és discoban látó hülyegyerekek meg vannak győződve arról, hogy beszélgetőpartnereik mindenképpen olyan kisszerű szargyúrók, mint ők. Ilyenkor én is megnémulok, mert mit lehet erre válaszolni?
Dicsekedjen az ember? Igen, volt az Egység című lapom, amely eljutott még külföldre is, hogy helyileg kirándulásokat előadásokat szervezünk, hogy több, mint tíz éve vagyok a dologban, hogy a környékbeli emberkék a lapom hatására lettek nemzeti érzelműek (bizony, még egy-két Jobbikos is) , hogy a csángó keresztapa programban veszek részt, hogy több embert megtérítettem az ügyünkhöz, mint a habzószájú pártfaszoncsüngők valaha is fognak? De minek? Ez az ő szemükben semmi, mert ŐK a kibaszott nemzetmentők, vagy, ha még ehhez is csicskának érzik magukat, akkor a kedvenc popsztár: Balóné, vagy Zazrivec, esetleg Szögedi Család. Netán Butaházy.
Ideje felnőni. ÉS nem kérkedni való dolog, ha a Hazáért teszel. Amit leírtam, csak azért tettem, hogy a hülye kölkök békén hagyjanak ezzel a szerencsétlen aduásznak tartott kérdéssel. Megszívlelendő:
"Legyünk hősök és maradjunk névtelenek a Hazáért és Nemzetért. A cselekvés hősiessége és a cselekvő névtelensége mindenkor zálog arra, hogy amit cselekszünk, azt a Hazáért, a Nemzetünk erkölcsi, szellemi és anyagi dicsőségének, nagyságának és boldogságának szolgálatában cseleksszük."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése