Előemberek

Hogy hova vezet a jelelegi oktatási rendszer, a társadalom értelmi képességeit szinte az egysejtűek szintjére züllesztő tömegkultúra, azt a tegnapi híradásokból is tudhatjuk. Ha eddig nem vettük volna észre, a lassan már (képletesen és szó szerint is) mindent ellepő szemétáradatot. Grafitik lepik el műemlékeinket, megrongált vonatok, betört épületablakok, leszakított szemetesek, eldobált hulladéktól és emberi ürüléktől mocskos utcák, aluljárók és terek. És még hosszasan sorolhatnám korunk szellemi hanyatlásának kézzelfogható jeleit. De természetesen e materiális jelenségek mögött ott húzódik a morál, az erkölcs agóniája is. Hosszantartó haldoklása korunkra - ha csak valami hatalmas változás nem történik - immár a végifáradás stádiumába ért. "Csoda, hogy eddig húzta." - mondhatnánk. Jelen korunkra az egyén erkölcsi érzéke soha nem tapasztalt válságba került. Értékválságba. Az értékek átértékelődésének korában élünk. Az individualizmus, az énközpontúság korában ahol az egyén, mint önmaga istene és kizárólagos bírája létezik. Abban a korban ahol az erkölcs, mint tetteinknek gátat szabó vagy legalábbis azokat egy éppeszű keretek közé szorítani képes törvény megszűnt. Az erkölcs és szinte bármilyen viselkedési forma, mint korlát átszakadt s mint a folyó ha megárad, úgy törte át korunkra a jóízlés minden megmaradt gátját a szellemi végtermék. Elöntve szinte mindent, ami érték még megmaradt.
Az értékek új értelmet nyertek. Az érték értéktelen az értéktelen érték, norma és követendő példa lett. Eljött a közönséges ember ideje. Eljött a posztmodern felvilágosodás vészjósló korszaka. A mindent elsöprő szellemi és fizikai hulladék feldicsőülése, trónra ültetése. A hagymoány, a múlt, a kultúra és minden ezeréves érték a sárba az ürülékbe taposva, hogy rajta boldogan üljön tort a KÖZÖNSÉGES EMBER!

Ennek a válságnak az egyenes következménye az is, hogy egy tegnapi hír szerint egy tizenéves lány - hasonló korú társaival - betört a vértesszőlősi előember lelőhelyéből kialakított bemutatóhelyiségbe és a lelőhelyet összejárkálták, több leletet összetapostak, sörösüvegeket dobáltak szét, a bemutatóhépület falait és üvegablakait pedig kedvenc zenekaraik nevével karcolták és firkálták össze. Úgy látszik mindig van lejjebb. Ezek a valódi Előemberek természetesen csak egy jó bulinak tartották az egészet. Szellemi képességükből kifolyólag, feltehetőleg halvány fogalmuk sem volt arról, hogy mit is csináltak valójában.
Nem mintha ez mentené őket.
Ők, korunk (elő) emberének tipikus egyedei. Sajnos.
Ecce Homo!