2010. december 19., vasárnap
Advent negyedik vasárnapja
Rainer Maria Rilke: Advent
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.
2010. december 15., szerda
2010. december 14., kedd
Gyorsinterjú Vona Gáborral
R: Vona Gábor úr, ugye Ön emelte be a frakcióba azt a Pősze Lajost,
Vona Gábor: Igen.
Köszönöm az interjút!
2010. december 12., vasárnap
2010. december 9., csütörtök
Nem dolgoznak és nem tanulnak
Az "ezer euróból élők" társadalmi csoportja egyre szélesebb Európában: családi hátterük viszonylag gondtalan életet biztosít számukra, ám nem képesek a saját lábukra állni és a szüleik életszínvonalát sem érik el, nem tanulnak és nem dolgoznak, rövidtávú életvitelük miatt pedig családot sem alapítanak. Kik ők Magyarországon, és miért vannak egyre többen?
Régen az volt a szokás, hogy ha valaki nem tanult tovább, dolgozni ment. Spanyolországban, és egész Latin-Amerikában most van egy társadalmi csoport, körülbelül 18 és 34 év közötti, amelynek tagjai nem tanultak tovább vagy már befejezték tanulmányaikat, de nem dolgoznak, mivel nem kapnak vagy a végzettségüknek megfelelő vagy semmilyen munkát. Így aztán szüleiknél laknak és így tengetik napjaikat, miközben nagy valószínűséggel sosem fogják elérni azt az életszínvonalat, amit a szüleik. Őket hívják ma a spanyol világban a ni-ni generációnak ("ni estudian, ni trabajan").
A jelenség korábban is létezett, azonban a válság volt az, amely megnövelte a ni-nik számát. Első ránézésre úgy tűnhet, a probléma elsősorban Latin-Amerikát érinti, ott körülbelül a fiatalok 20 százaléka tartozik a ni-nik közé. Jegyezzük meg, a fogalom egész világra való kiterjesztésének jegyében az afrikai fiatalok 40 százalékát is a ni-ni nemzedékhez sorolják. Azonban ha megvizsgáljuk a spanyol helyzetet, rájövünk, nem csupán a "fejlődő országok" problémájáról van szó, hiszen Spanyolországban a fiatalok 34 százaléka sorolható a ni-ni nemzedékbe. Ha azt vesszük, hogy az ország lakossága 47 millió, a 15 és 29 év közöttiek aránya ebből a legutóbbi felmérés szerint 24,4 százalék (11 és fél millió), akkor kijön, hogy majdnem négymillió fiatalról beszélünk. A legfrissebb, idei OECD-adatok alapján tovább szűkítve ezt a számot a 20 és 24 évesek közt 19,4 százalék a ni-nik aránya, amivel Spanyolországban van a legtöbb sem nem tanuló, sem nem dolgozó fiatal Európában. A spanyol arány nyolc éve még 15 százalék volt. (Nagyjából ugyanezt a társadalmi csoportot takarja az Egyesült Államokban a twixter, Nagy-Britanniában és Japánban a NEET - "Not in Education, Employment or Training").
Európa nyugati felén a jelenségre a "ezer euróból élő generáció" címkét használják. Őket franciául "génération précaire"-nek, olaszul "generazione 1000 euros"-nak, németül "generation praktikum"-nak, spanyolul pedig egyszerűen "mileuristas"-nak hívják - nekik már blogjuk is van. A mileurista eredetileg azokat jelöli, akik több diplomával rendelkeznek, esetleg doktorijuk van, posztgraduális tanulmányokat és mindenféle más tanfolyamokat is végeztek, több nyelven beszélnek, és nem találnak képzettségükhöz passzoló munkát. Harmincas éveik közepéig otthon laknak (a több diploma megszerzése miatt ez nem is csoda), nem tudnak állandó állást találni, és jellemzően callcenteresként dolgoznak. Nem tudnak autót venni, nem kapnak lakáshitelt, és a bizonytalanság miatt családot sem alapítanak. Annyi pénzük viszont van, hogy élvezik a városi életet, már amíg meg nem unják. Tipikusan ők azok, akik ötösével csapatják az ezerötös mojitót a Szigeten. Félretenni viszont nem nagyon tudnak.
A mileuristas szüleinek generációja 20-25 évesen alapozta meg életét, lett munkája, önálló otthona, kocsija, családja, és minden nyáron van szabadsága. Azonban gyermekeik már nem ilyen szerencsések. A nyolcvanas években egy diplomás két évet töltött egy állandó, biztos munkahely megszerzésével, ma tízzel. A mileuristák várhatóan nem vállalnak átlagosan 1,1 gyereknél többet, amikor tudjuk, hogy 2,1-es átlag kell, hogy egy társadalom fenntartsa magát - ezt jelenleg csak a franciák érik majdnem el, 2,0-es átlagukkal. Nem azért, mert a nini-nemzedék tagjai és a mileuristák nem akarnak családot alapítani: akarnak, csakhogy ehhez szeretnének általuk megfelelőnek tartott életszínvonalat is biztosítani gyermekeiknek. A szerényebb körülmények még hagyján, ám a bizonytalanság már nagyobb úr.
Vajon miért nem kapnak olyan munkát, amilyen a végzettségük? Luis Garrido spanyol szociológus ezt azzal magyarázza, hogy amikor ő megszületett, 1956-ban, akkor még csak a fiatalok 10 százaléka ment egyetemre. Ha ők végeztek, bekerültek az elitbe, és ennek megfelelő életmódot élhettek. Volt rájuk kereslet a piacon, meg is fizették őket. Mindezt azonban lerombolta '68. A nyolcvanas években pedig már a fiatalok 30 százaléka ment egyetemre. Az ABC spanyol napilap adatai szerint a 25-29 éves spanyol fiatalok 44 százaléka kap végzettségénél alacsonyabb képzettséget igénylő munkát, szemben az OECD-átlag 23 százalékkal.
Azt hiszem, sokak számára ismerős mindez, mert ha talán a ni-ni nemzedékhez hasonló itthon még nem is tűnt fel, a mileuristáknak van hazai megfelelője is, természetesen a hazai pénzügyi viszonyoknak megfelelően. Nincs ugyanis felvevőpiac annyi főiskolai és egyetemi végzettségű fiatalra, amennyien végeznek évente. Legalábbis nem a tanulmányaiknak megfelelő munkakörben. Vázoljuk fel: 25-35 éves, otthon lakik, esetleg albérletben, telefonos operátor, jegyszedő, és nincs nagy fizetése - rengeteg frissen végzett egyetemista találja magát ilyen helyzetben. Emlékszem, egyszer egy bölcsészkari egyetemi lapban megjelent pár karikatúra, azt ábrázolván, milyen végzettséggel mire számíthatunk. A görög szakosoknak például gyrosos melót jósolt a karikaturista, a középkorászoknak a Lancelot étterem szórólapos állását ajánlotta, a svéd szakosoknak pedig szextelefonos munkát.
Azt hiszem, meg kell szoknunk, hogy a diploma most már nem egyenlő az anyagi biztonsággal, és ugyan szép dolog sokat tanulni, kiművelt embernek lenni, de a munkával kapcsolatos várakozásainkat lejjebb kell adni. Mert miközben rengeteg fiatal munka nélkül van, vagy végzettségének nem felel meg a munkája, például a németországi törökök szívesen elvégeznek minden "piszkos" melót, ami a németeknek derogál. Úgy tűnik, hanyatlásnak indultak öröknek hitt, a háború után megteremtett jóléti államok (ami nálunk sokak szerint koraszülött, hacsaknem egyenesen halva született). Lejjebb kell adnunk az igényeket, mind az életszínvonalat, mind az iskolázottságot illetően, az ugyanis nem állapot többé, hogy "körbeszolgáltatjuk" egymást a túlburjánzott szolgáltatói szektorban. Képtelenség nemzedékről nemzedékre növelni a jólétet a végtelenségig, de még tartani sem könnyű. Mindeközben Európában folyamatosan növelni akarják a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számát. Így nem csoda, hogy nem fog mindenki azzal foglalkozni, amit az egyetemen tanult. El kell tudnunk fogadni, hogy alkalmasint egyetemi tanulmányaink tárgyának hobbi gyanánt vagy másodállásban, kiegészítő keresetért hódolhatunk. És valószínűleg meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a régi időkhöz hasonlóan a család több generációnak kell majd együtt élnie legalábbis a mostaninál huzamosabb ideig, ennek minden előnyével - gyerekek felvigyázása, idősek gondozása - és hátrányával.
A "mileuristas" fogalmát Carolina Alguacil, egy akkor huszonhét éves lány találta ki 2005-ben. Albérletben lakott három barátjával Barcelonában, fejenként 360 eurót fizettek az albérletért, ami százezer forint, és teljesen átlagos ár Spanyolországban. Ő maga környezetmérnök, albérlőtársai közt van három nyelven beszélő építész is. Carolina úgy fogalmazott: a pillanatnak élnek, szabadon, mivel semmi biztos nincs az életükben. "Olyan ez, mintha örökké egyetemisták lennénk, ami pedig a rossz benne, hogy már nem vagyunk egyetemisták."2010. december 6., hétfő
Néhány gondolat a szittya bizniszről – 1. rész
Az önmagát regős-kobzos ősszittya lófőtáltosnak kikiáltó kis fura kecskeszakállas fiatalember ájtatosan lehunyta a szemét, majd harsányan dalra fakadt. Felsőtestén az előírás szerinti fehér gyolcsing feszült, rajta egy avar-turáni pitykével díszített csángó mellény, oldalán szkíta motívumokkal felruházott veretes tarsolylemez, méretes kitűzőjén a „Vesszen Trianon!" felirat, nyakában pedig egy Atilla király arcképét ábrázoló, rovásírással ékesített bőrmedál virított. Az összeállítást egy kissé viseltes, kuruc korabelinek szánt poros csizma, egy hetykén az övbe tűzött fából faragott fokos, egy első világháborús lovassági szablya valamint egy köpenyszerűen hátravetett, hatalmas nemzetiszínű zászló tette teljessé.
Mindenki gyönyörködve nézte.
A siralmas ének büszkén szállott a magos ég felé. Az emberek meg csak ültek a szűk padsorokban s csillogó szemmel bámulták a dalnokot. A dalnokot, aki hatalmas és fájó igazságok garmadáját foglalta valami különös és bizarr tákolmányba, melyben sem a szótagszám nem jött ki tisztességesen, sem a ritmus nem passzolt, a bravúros kínrímek hallatán pedig bármelyik középiskolai érettségibiztos sikoltva szaladt volna egyszerre a négy világtáj felé.
A siker ennek ellenére óriási volt.
A nóta ugyanis a múltról és a magyar dicsőségről szólt. Erre pedig – érthető okokból – roppant nagy manapság a kereslet. A témakörök felölelték az egész pletykaszinten birtokolt történelmi tudást, a szentimentális operett-sírvavigadás és pátosz-ökölrázás minden ízléstelenségét, s a nemzeti közhelygyűjtemény összes klasszikusát Kossuth Lajos kalapjától az Erdélyi indulón át egészen a székely himnuszig.
Vizsgáljuk meg kissé ezt az embert, pontosabban ezt a különös embertípust.
Elemér – a regős-kobzos ősszittya táltos – már kora ifjúságában roppant tehetségtelen ember volt, s ez az állapot később sem változott egy fikarcnyit sem. Azonban a kellő képesség hiányában – mint mikor a vakoknál döbbenetes szintre fejlődik ki a tapintás – bámulatos szintre fejlesztette magában az idomulás képességét. Észrevette ugyanis, hogy ha ugyanazt és ugyanúgy szajkózza, mint a többség, ha „csatlakozik az előtte szólóhoz", idomul a nagy szürke átlaghoz, ha megfelel az elvárásoknak, s mindezt minél szájbarágósabb szinten teszi, a kutya sem firtatja a tehetség hiányát. Ráadásul – ismerte fel egy derűs délelőttön – ebből számára nem csekély anyagi előny származik. Magyarul ebből a marhaságból meg is lehet élni.
Helyezzük most kissé nagyító alá a megélhetési szittyák egyéb alfajait is.
A másik jól ismert típus a költő. Ő könyvet ad ki. Évente, kétévente egyet. Ezekben a kiadványokban lángoló, hazafias „költeményeit" gyűjti csokorba, melyek Emese álmáról, Csaba királyfiról, Hunorról, Magorról, esetleg Igazságos Mátyás királyról szólnak. A „költemények" hangneme rendszerint igen emelkedett, s nemritkán ezzel a sajátos kitétellel kezdődnek: „Elbeszélő költemény, első ének".
Vannak, akik a tehetségtelenséget inkább csoportosan szeretik elkövetni. Az ilyenek aztán együttest alakítanak, és a végeredményt elnevezik „nemzeti rocknak". Meg vannak róla győződve, hogy egyetlen árva témakör – pl. Trianon – bőven elegendő arra, hogy az ember egy tucat album anyagát megtöltse, s aki jó hazafias művész, annak már haláláig bármi mással foglalkoznia szinte felesleges. Hittel vallják, hogy aki épkézláb dalszöveget tud összeeszkábálni, az áruló, s a bonyolultabb, áttételesebb dallam, szövegvilág és ábrázolásmód a szabadkőművesség legbiztosabb jele. Valami érthetetlen okból kifolyólag arról is meg vannak győződve, hogy a magyar nemzet egyedül és kizárólag a skinheadmozgalomból áll, s ha valaki netán emlékeztetné őket arra a sajnálatos tényre, miszerint sem Atilla király, sem Hunyadi János, sem vitéz Nagybányai Horthy Miklós, sem pediglen gróf czegei Wass Albert nem volt tagja az úgynevezett nemzetirock-együttesek közönségének, az illető minden bizonnyal komoly dilemma elé kerülne, ugyanis választania kellene a zsidó és a kommunista címkék felvállalása közt.
Sajátságos egy figura még a szittyatermék-előállító. Sumér motívumos kulcstartó ezerötszáz, Nagy-Magyarország-poszter háromezer, árpádsávos egérpad ezernyolcszáz, Szent István királyos golyóstoll kilencszázötven.
2010. december 5., vasárnap
2010. november 22., hétfő
Antifasiszták demonstráltak a Károlyi-szobornál
Vasárnap délután az ANTIFA (Magyar Antifasiszták és Ellenállók Szövetsége) tüntetést szervezett Budapesten a Károlyi-szobornál, "az első magyar köztársaság elnöke szobrának védelmében". Ezen a néhány száz főt összecsődítő rendezvényen szónoklatot tartott többek között: Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, Márton László író és Tamás Gáspár Miklós filozófus. Szép kis lista és meglehetősen beszédes. Természetesen mindegyikük másként fogta fel a Károlyi Mihály személyét mélyen elítélő és a Parlamanet előtt álló szobrának mihamarabbi eltávolítását követelők indítékát, ám Károlyi valódi bűneit természetesen egyikük sem említette meg. Feldmájer, magától értetődően, az ilyenkor szokásos antiszemita lemezt pörgette mondván, hogy aki Károlyi szobrát el akarja távolítani az Országház elől és egyáltalán akinek bármi baja van Károlyival az antiszemita és zsidógyűlölő, továbbá, hogy az első miniszterelnököt ért támadás nem más, mint "nyílt és világos támadás a zsidóság és az egyenlőség eszméje ellen." Aztán színre lépett a Magyar Tudományos Akadémia épületéből eltanácsolt Tamás Gáspár Miklós "filozófus", aki pedig kijelentette hogy "Károlyi valóban "áruló" volt, elárulta azt a történelmi osztályt, amihez tartozott és a parasztság oldalára állt, ezért üldözik ma is. Elutasítjuk azoknak az "intellektuális gyávaságát", akik nem tudnak mást kitalálni, mint a több száz éves sérelmek felhánytorgatása, és a bűnbakok újbóli sárba tiprása."
2010. november 20., szombat
"Nagy "emberek mondták XIII.
2010. november 12., péntek
Nyugdíjjazzák TGM-et?
Gyászba borult a Népszabadság, miután megtudták, hogy négy kutató után ötödikként feltehetőleg Tamás Gáspár Miklóst is száműzik a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetének tagjai közül. Természetesen mindezt "nyugdíjazás" címszó alatt, hiszen a jó öreg TGM idén novemberben tölti be a 62. életévét, így törvényesen ki lehet ebrudalni az Akadémiáról. Hála az égnek, mondhatnánk, de ebben a véleményünkben nem osztozik a Népszabadság és mindenféle politikai és világnézeti különbségekkel magyarázza a baloldal udvari filozófusának vesszőfutását. Akár így van, akár nem véleményem szerint nem az a fő probléma, hogy az anarchista, marxista, szélsőbaloldali "filozófus", aki előszeretettel ír telefonkönyv vastagságú gondolatokat, amiket aztán valamelyik másik nagyokos ki is ad, hanem az, hogy ki engedte be egyáltalán ezt az embert a magyar Tudományos Akadémiára? A fő kérdés azt hiszem nem az, hogy most politikai okokból akarják lapátra tenni, vagy valóban öreg ő már ehhez és csak a javát akarják, hogy 62 évesen ne kelljen már állandóan bemászkálnia az Akadémiára, hanem az, hogy ki volt az aki beengedte oda. Egy közepesen művelt portás még a kapun sem engedné be ezt az alakot nemhogy a Filozófiai Kutatóintézetbe. Ha annak idején lett volna ott legalább egy értelmes ember, akkor most nem menne a cirkusz és nem lehetne TGM-ből mártírt csinálni. Kíváncsi leszek mindenesetre, hogy tiltakozásul lesz-e valamilyen megmozdulás. Mondjuk a Magyar Tudományos Akadémia épületét nehéz lesz felborítani még TGM-nek is.
2010. november 10., szerda
Tűrhetetlen
2010. november 8., hétfő
Fogadjon örökbe tíz perc Bolgár Gyurit!
Ezt is megéltük. Valamelyik nap a Klub Rádióban érdekes felhívásra lettem figyelmes. Az egykori SZDSZ-es Kuncze Gábor szokásos dörmögő hangján felhívást intézett a néphez, nemzeti összefogást sürgetve egy szerinte tarthatatlan helyzet megváltoztatásához. Bevallom őszintén, először a naivitás azt mondatta velem, hogy na végre a nemzetnek oly' sokszor készakarva ártó vén liberálisnak talán öregségére megjött az esze és a jobboldali elfogultsággal és kormánypártisággal egyáltalán nem vádolható rádió e meghatározó alakja a hasonló világnézetű hallgatóit talán egyszer az életben valami valóban nemes ügyben összefogásra buzdítja. De nem csak buzdítja, hanem egyenesen adakozásra szólítja fel. naivitásom már-már odáig terjedt, hogy egyenesen azt képzeltem, hogy talán a kolontári vagy a devecseri vörösiszap áradás károsultjainak a javára szervez gyűjtést a már említett jóember, akár azért mert megszólalt benne és a rádió vezetőségében az együttérzés a fedél nélkül maradt ezrekkel , akár csupán önmaguk reklámozásának céljából, de megmozdult bennük valami. Nos, mint annyiszor ezúttal sem erről volt szó hanem pusztán arról, hogy a Klub Rádió került olyan helyzetbe, hogy kalapozni kénytelen. Jaj szegények. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer ezt is megélem. Annyi jobboldali médium után, aminek a segítségére a kutya sem sietett, most egy baloldali is az ellehetetlenülés szélére került és arra kényszerült, hogy hallgatóitól kénytelen adományokat kérni. Vagy ahogyan ők fogalmazták "örökbe fogadni" néhány percnyi Klub Rádiót. Egészen pontosan arról van szó, hogy "jelképes" évi potom tizenkétezer forintért a hallgató szintén jelképesen tizenkét percet fogadhat örökbe. Micsoda élmény lehet,. Azt ugyan nem közölték, hogy ez mit takar valójában, hogy ezzel a tizenkét percnyi Klub Rádióval mi a fenét lehet kezdeni. Nagy valószínűség szerint az égvilágon semmit, pedig már elképzeltem, hogy évente tizenkét percre csak hozzám szólna a selymes hangú Bolgár Gyuri vagy a mindig naprakész Dési János ne adj isten a humor nagyágyúja Gálvölgyi Jancsi. Mindenesetre a magam részéről örülök, hogy ez a rádió a megszűnés szélére került és megélhettem azt, hogy egy valódi baloldali médium adományokért könyörög és akár az Fővárosi Növény és Állatkert, jelképes örökbefogadási akcióba kezd.
2010. november 5., péntek
2010. november 3., szerda
"Nagy "emberek mondták XI.
(Ungváry Rudolf, Demokratikus Charta tüntetése, 2010. 11. 02.)
Kommentár:
Csőcselék (A Demokratikus Charta tüntetése 2010. 11. 02.)
2010. október 23., szombat
2010. október 22., péntek
no comment
Én vizsgázom, Te vizsgázol, ő nem buktatható,
Én dolgozom, Te dolgozol, ő hátrányos,
Én spórolok, Te spórolsz, ő segélyt kér,
Én építek, Te építesz, ő igényel (és kap is),
Én gyereket szülök, Te gyereket nemzel (annyit , amennyit el tudunk tartani), ő Világra potyogtatja tucatjával, és eltartatja velünk,
Én nevelem a gyerekemet, Te neveled a gyerekedet, ő megveri a gyerekeinket,
Én megvásárolom, Te megvásárolod, ő kirabol,
Én kertészkedem, Te kertészkedsz, ő ellopja,
Én állatot tenyésztek, Te állatot tenyésztesz, ő elhajtja,
Én továbbképzem magam, Te továbbképzed magad, ő segélyt kap,
Én adót fizetek, Te adót fizetsz, ő visszaigényel,
Én nyugdíjjárulékot fizetek, Te nyugdíjjárulékot fizetsz,ő méltányossági nyugdíjat kap
Én korán meghalok, Te korán meghalsz, ő a társadalom áldozata
2010. október 13., szerda
2010. október 10., vasárnap
2010. május 21., péntek
2010. május 1., szombat
„Az MSZP 2013-ig bevezetné a díjmentes közösségi közlekedést Budapesten” - mondta el Horváth Csaba az MSZP majálisán. Kifejtette: „Az ingyenes közösségi közlekedést azok vehetnék igénybe, akik legalább négy éve állandó budapesti lakosok, vagy a diákként a fővárosban tanulnak”.
2010. április 26., hétfő
Kommentár
Ez aztán a megújulás.
263 képviselővel megvan a Fidesz-KDNP kényelmes kétharmados többsége
2010. április 22., csütörtök
2010. április 19., hétfő
2010. április 18., vasárnap
MSZP: nem engedték áldozni egy képviselőjelöltünket
Felidézték: a párt jelöltje a lakóhelyéhez legközelebbi templomban korábban áldozhatott.
"Azonban alig egy hónapja a káplán telefonon közölte vele: személye nem kívánatos Isten házában, a mai misén Repcsik káplán ezt sajnos tettben is kifejezte" - tették hozzá.
Az MSZP közleményében szomorúnak nevezte, hogy "a politikai megosztás a templomokba is beférkőzött, és akiknek pont az egyenlőségről kellene tanítaniuk, pártállástól teszik függővé az áldást".
Remélik - írták -, a jövőben ilyen nem fordul elő sem kampányidőszakban, sem azon túl, és a vallásos embereket "a politikai hovatartozástól függetlenül szívesen látják az egyházak".
Az MTI elérte telefonon Repcsik Gyulát, aki azt közölte: az ügyben az érsekség (az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye) fog tájékoztatást adni.
forrás: Hírszerző
(Lendvai Ildikó, 2010. április 16.)
2010. április 15., csütörtök
A Jobbiknak is vannak zsidó tagjai
2010. április 14., szerda
Az LMP igazi arca
- Az LMP alapítója, listavezetője, Schiffer András (1971). 1989-ben egyik tagja volt a Gyurcsány Ferenc által vezetett rövid életű Új Nemzedék Mozgalomnak. 1990-ben egyik alapítója és 1992-ig ügyvivője az Ifjú Szocialisták mozgalmának. 1996-ban lett a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa, valamint 2004 és 2008 között ügyvivője volt. Édesapja Schiffer Péter szociológus, bankszakember, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) Hivatalának volt főigazgató-helyettese. Nagybátyja Schiffer János 1994-2006 közötti MSZP-s főpolgármester-helyettes. Dédapja Szakasits Árpád újságíró, politikus, köztársasági elnök, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának első elnöke.
- Szabó Tímea (Budapest, 1976) magyar politikus, a Lehet Más a Politika és a Humanista Párt közös listájának vezetője. A Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán végzett, majd később a Harvard Egyetem jogi karán tanult. 2004 elején csatlakozott a Magyar Helsinki Bizottsághoz, ahol közel négy évig koordinálta a Menekült Programot. A Magyar Helsinki Bizottság adta ki minden évben a hazai menekültek sanyarú helyzetéről és a Magyarországon évről-évre fokozódó idegenellenességről, rasszizmusról és antiszemitizmusról készült jelentéseit, amin a nemzetközi sajtó aztán csámcsoghatott... (ha jól tudom, Kőszeg Ferenc, volt szdsz-ers politikus által irányítva, Kovács István)
- Az EP lista harmadik helyén levő Várady Tibor, a Humanista Párt elnöke, a mindannyiunk számára szép emlékeket idéző Tarka magyar felvonulás és számos más erőszak- és megkülönböztetés-ellenes megmozdulás főszervezője, és az Amnesty International munkatársa...
- a lista 5. helyén Rauschenberger Péter van, (Schiffer Andrással együtt) a Védegylet munkatársa, 1994-től 10 éven át az egykori nagykanizsai szdsz tagja.
- Szintén az LMP EP listáján szereplő Lovasi Andrást, Schiffer András barátját, a Kispál és a borz együttes frontemberét idén március 15-én Kossuth-díjjal tüntette ki a kormány.
- Richard Field amerikai üzletember, ingatlanvállalkozó (Park city project) volt az egyik (nyilvánosságra hozott) főtámogatója az LMP kampányának.
- Az LMP kampányarcai között ismert ex-SZDSZ-esek is feltűntek: Spitzer Gyöngyi Soma, Para-Kovács Imre, vagy Hajós András. Az ő nevük is fémjelezte annakidején a "Budapestnek Demszky kell" kampányt pl. ...
- Az LMP kampányfőnöke, Karácsony Gergely korábban a szabad demokrata Horn Gábor kampánystábjában dolgozott.
- Etikai vizsgálatot indított az SZDSZ Kóka János ellen, mert a párt közleménye szerint a frakcióvezető az ajánlószelvények gyűjtésével és a párt rendezvényeinek támogatásával segítette a Lehet Más a Politika (LMP) kampányát. Az SZDSZ frakciójának munkatársai, "Balogh Erika és Kátai Gábor voltak az összekötők az LMP és Kóka között".
Az LMP-hez legyen szabad még hozzátennem, hogy a 228-as választási programját átböngészve azt találtam, hogy egyház és a nemzet szavak 0-szor fordultak elő benne, míg a közösség és a család szavak 6-szor illetve 4-szer, de nem, mint a társadalom értékhordozó alapsejtjei, hanem mint költséghelyek, a személy pedig 2-szer, de csak mint a liberális demokrácia vívmányainak jogosultja.
A fenntarthatóságra és a környezettudatos életvitelre alapuló mondanivalója tehát a legsajátosabban emberi értékek tekintetében megalapozatlan és ebben az értelemben – igazi baloldali programként - sok hasonlóságot mutat a marxista világképpel, amely a maga korában ugyancsak sok szempontból ésszerű kritikáját adta (a már akkor is válságba került) kapitalizmusnak, de a megoldási javaslatából azt is kifelejtette, hogy az emberi társadalom nem kívülről, külső eszmék mentén reformálható meg, hanem az ember bensőjéből kiindulva, a benne rejlő értékekre alapozva.
Ezek pedig éppen az Isten képére teremtett emberi személy és a személyek szeretetkapcsolatán alapuló közösségek (család, egyház, nemzet).
Ennek fényében tehát törvényszerű az erkölcsi relativizmusuk, amely sajnálatosan az egyébként jobb sorsra érdemes társadalmi programjuk sírásója lesz.
Emlékszünk, hogy hányan, de hányan dőltünk be a mázas, alattomos szólamoknak, amikor elkezdte működését az szdsz? Hát bizony a jelenlegi LMP is az ő emlőjüket szopogatta, eredményesen… Kovács István
Fontos érdekessége a választásoknak, hogy az amerikai egyesült államok nem éppen demokratikus körülmények között, de beavatkozott a magyar választásokba, azaz vélhetően befolyásolhatta a választásokat. nem az a fő baj, hogy Washington nagykövete a LMP-nél járt, hanem az, hogy az, eredmények nyilvánosságra hozatala ELŐTT járt ott!
2010. április 13., kedd
4 helyen lép vissza az LMP javára az MSZP
A nap idézete
2010. április 12., hétfő
Választások 2010.
2. MSZP 975 292 szavazat, 19,30 százalék,
3. Jobbik 844 169 szavazat, 16,70 százalék,
4. LMP 375 310 szavazat, 7,43 százalék,
2010. március 29., hétfő
Egymilliót kapott munkájáért az MSZP-s hivataltól Morvai Krisztina
A Medgyessy-kormány egyik hivatalának adott tanácsokat 2003-ban Morvai Krisztina, a Jobbik államfőjelöltje, amiért majdnem egymillió forintot kapott. Morvai rendszeresen támadja a szocialista kormányok tevékenységét.
(forrás:http://www.origo.hu/itthon/valasztas2010/kampanynaplo/20100329-2003ban-meg-az-mszps-kormanynak-dolgozott-morvai-krisztina.html)
2010. március 28., vasárnap
A JOBBIK VOLT MSZMP-SEKBŐL CSINÁLNA MINISZTERT, KÉPVISELŐT
MSZMP-tag volt a Jobbik Pest megyei elnöke, ceglédi képviselőjelöltje.Korondi Miklós alapszervezeti titkár volt az egykori állampártban a MÁV-nál.
2010. március 24., szerda
2010. március 19., péntek
Ez van. Be kéne látni, hogy nem megy fiúk. Hogy ez az egész nemzeti, keresztény duma csak maszlag csak parasztvakítás. Ami nem megy, azt pedig kár erőltetni. Csak erőlködés és borzasztó izzadságszag lesz az eredménye. Egyre másra derül ki az igazság. Most csak a szóvivőről derül ki, hogy vadabb liberális, mint Fodor Gábor fénykorában, hogy vad elvtelensége talán még az SZDSZ-nek is vállalhatatlan lett volna, amikor még mint párt is létezett a liberál-galeri. Most még csak egy-egy pártkatona bukik meg a konzervatív értékekből, egy-egy kis nímandról derül ki, hogy semmi köze a fennen hangoztatott konzervatív-keresztény értékrendhez, de mi lesz ha már nem lehet takargatni a kilógó lólábat? Mi lesz akkor, ha a ma még konzervatív, árpádsávos pórázon vezetett tömegnek is feltűnő lesz a gárdasapka mögül kikandikáló pajesz?
2010. március 15., hétfő
2010. március 4., csütörtök
Lényeg, hogy a FIDESZ szerint ennek a magyarbálinti lébecolásnak vége lesz és aki hülye az bizony ha tetszik ha nem, ha akarja Magyar Bálint ha nem, megbukik és osztályt ismétel. Na erre már a volt oktatási miniszter is felkapta a fejét és magából kikelve szidalmazta az atyaúristent is amiért szétverik az ő reformjait, mert mint mondta szerinte a "buktatás ártalmas, mert megszégyeníti a gyereket és az egész hátralévő életét tönkreteheti. Különben is a tanár a hibás azért, amiért a gyerek képtelen buktatás nélkül megtanítani a gyereknek a tananyagot."
Drága hirtelen haragú Magyar Bálint, epeömlés helyett miért nem hallgat legalább ön a nagy elődre Leninre, aki már annak idején is megmondta, hogy nem a buktatást kell megszüntetni hanem: "Tanulni! Tanulni! Tanulni!"