Mire van szüksége Magyarországnak?
Nagy az öröm az MDF háza táján mostanság. Nem sokon múlt ugyanis, hogy megszűnik a parlamenti frakciójuk, miután először a Dávid Ibolyával szemben az elnökjelölti pozícióért egyedüliként elindulni merészelő Almássy Kornélt zárták ki a párból, majd pénteken önként kilépett Vas János is. Ezzel az MDF parlamenti képviselőcsoportja az előírt minimum tíz fő helyett, kilencre csökkent vagyis a feloszlatás szélére került, amennyiben ma éjfélig nem talált volna bárkit aki hajlandó beülni e díszes társaság közé. Almássy Kornél "elintézése" és legfőképpen annak módszere után, ez meglehetősen reménytelennek tűnt. Már-már a megszűnés fenyegette ezt a talpig becsületes, és konzekvensen ellenzéki pártot amikor ha nagy nehezen is, de rátaláltak emberükre. Nevezetesen Lengyel Zontán "független" képviselőre. "Egy, csak egy legény van talpon a vidéken."
Zoltán csatlakozását meg is indokolva eképpen szólott: "Magyarországnak erre van szüksége!" Nagyívű gondolatok ezek a "független" képviselő szájából. Petőfi vagy Deák sem mondhatta volna volna szebben. Ámbár, hogy e nagytudású haza bölcse ez esetben mire vagy esetleg kire gondolt, nos azt nem fejtette ki. Kár. Szívesen hallgattuk, sőt ittuk volna szavait. Ha lettek volna. De Zoltán nem csak rendkívül bölcs és szerény, hanem módfelett szűkszavú is. "Sok beszédnek sok az alja." tartja Zoltán képviselő úr. Kicsit talán még lámpalázas a szentem. Szoknia kell még a közszereplést. Majd belejön. Ám nem árt összekapnia magát e téren, mert ki tudja két év múlva is benn lesz-e a Parlamentben Lengyel úr és frissen választott pártja. Azt azonban, hogy valóban erre volt-e szüksége az országnak nevezetesen, hogy egy megélhetési politikusnak köszönhetően az MDF továbbra is a Parlamentben koptassa a padsorokat, véleményem szerint igencsak fenntartásokkal kell kezelni. Egy-egy ilyen nagyívű, a Haza nevében tett, kijelentés előtt nem ártana megkérdezni magát az országot. ha már a nevében nyilatkozunk. Mert, hogy sokmindenre szüksége van az tény. Egy, a haza felemelkedéséért tenni akaró és tudó politikusra mindenképpen. S, hogy ez Lengyel Zoltán szerint nem lehet más mint ő maga? Nos ezt rajta kívül nem sokan hiszik. Mint ahogy azt sem, hogy erre a régi fényétől igencsak megkopott MDF-re lenne szüksége.
Zoltán csatlakozását meg is indokolva eképpen szólott: "Magyarországnak erre van szüksége!" Nagyívű gondolatok ezek a "független" képviselő szájából. Petőfi vagy Deák sem mondhatta volna volna szebben. Ámbár, hogy e nagytudású haza bölcse ez esetben mire vagy esetleg kire gondolt, nos azt nem fejtette ki. Kár. Szívesen hallgattuk, sőt ittuk volna szavait. Ha lettek volna. De Zoltán nem csak rendkívül bölcs és szerény, hanem módfelett szűkszavú is. "Sok beszédnek sok az alja." tartja Zoltán képviselő úr. Kicsit talán még lámpalázas a szentem. Szoknia kell még a közszereplést. Majd belejön. Ám nem árt összekapnia magát e téren, mert ki tudja két év múlva is benn lesz-e a Parlamentben Lengyel úr és frissen választott pártja. Azt azonban, hogy valóban erre volt-e szüksége az országnak nevezetesen, hogy egy megélhetési politikusnak köszönhetően az MDF továbbra is a Parlamentben koptassa a padsorokat, véleményem szerint igencsak fenntartásokkal kell kezelni. Egy-egy ilyen nagyívű, a Haza nevében tett, kijelentés előtt nem ártana megkérdezni magát az országot. ha már a nevében nyilatkozunk. Mert, hogy sokmindenre szüksége van az tény. Egy, a haza felemelkedéséért tenni akaró és tudó politikusra mindenképpen. S, hogy ez Lengyel Zoltán szerint nem lehet más mint ő maga? Nos ezt rajta kívül nem sokan hiszik. Mint ahogy azt sem, hogy erre a régi fényétől igencsak megkopott MDF-re lenne szüksége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése