Október 18.-án szombaton 21 órakkor tűzi műsorára az M2, Huszárik Zoltán talán legszebb filmjét a Szindbádot. A film Krúdy Gyula azonos című regénye alapján készült és olyan színészek játékát csodálhatjuk meg benne, mint Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva vagy éppen Dajka Margit. A film számos díjat is nyert alkotójának, többek között:
Szindbád, a halálára készülő magányos szerelmes, aki hiába kergette a szerelem ábrándját képtelen volt egyetlen nő mellett lehorgonyozni. Öregen, egyedül, megfáradtan, a halálra készülve tér vissza azokra a színhelyekre, amelyeket fiatalon az életet habzsolva bebarangolt. Halálra készülve számot vet önmagával, a múltjával és a mellette szinte észrevétlenül elsuhanó élettel. Elsárgult fényképek, megöregedett ám szépségükből mit sem vesztett s hozzá mindörökkön hű maradó magukra hagyott szerelmek, mint megannyi elhagyott kikötő tűnnek újra fel barangolási során. Olyan ember emlékei ezek aki minduntalan hiába kereste kétségbeesetten a boldogságot, mert csak aprócska szertefoszló pillanatokra lelhette meg azt. Mire megkaphatta volna, mire átélhette volna, már indult is tovább kergetve délibábját a szerelmet. Sok-sok apró, ködbe tűnő állomás egy-egy szép pillanat, ami így megöregedve, magányosan már mit sem ér. Az ifjúkori szerelmek, akinek mind hűséget fogadott már nincsenek. Belehaltak a várakozásba, a bánatba vagy csak lemondtak arról, hogy valaha is visszatér. Szindbád eszmélése keserű eszmélés. Így az élet végén, a halál árnyékában magára maradt. A régi idők, az ifjúság csodái, végérvényesen elmúltak.
- Josef von Sternberg díj, Mannheim, 1972,
- Evangélikus Filmközpont díja, Mannheim, 1972,
- Különdíj. Atlanta, 1973,
- Rendezés díja, Auckland, 1973,
- Agis kupa, Milánó, 1973
- A film 1972-ben idehaza elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját, a nagydíjat, az operatőri díjat és Dajka Margit megkapta a legjobb női alakítás díját
Szindbád, a halálára készülő magányos szerelmes, aki hiába kergette a szerelem ábrándját képtelen volt egyetlen nő mellett lehorgonyozni. Öregen, egyedül, megfáradtan, a halálra készülve tér vissza azokra a színhelyekre, amelyeket fiatalon az életet habzsolva bebarangolt. Halálra készülve számot vet önmagával, a múltjával és a mellette szinte észrevétlenül elsuhanó élettel. Elsárgult fényképek, megöregedett ám szépségükből mit sem vesztett s hozzá mindörökkön hű maradó magukra hagyott szerelmek, mint megannyi elhagyott kikötő tűnnek újra fel barangolási során. Olyan ember emlékei ezek aki minduntalan hiába kereste kétségbeesetten a boldogságot, mert csak aprócska szertefoszló pillanatokra lelhette meg azt. Mire megkaphatta volna, mire átélhette volna, már indult is tovább kergetve délibábját a szerelmet. Sok-sok apró, ködbe tűnő állomás egy-egy szép pillanat, ami így megöregedve, magányosan már mit sem ér. Az ifjúkori szerelmek, akinek mind hűséget fogadott már nincsenek. Belehaltak a várakozásba, a bánatba vagy csak lemondtak arról, hogy valaha is visszatér. Szindbád eszmélése keserű eszmélés. Így az élet végén, a halál árnyékában magára maradt. A régi idők, az ifjúság csodái, végérvényesen elmúltak.
"Nem szeretem ezt a mai világot. Azt mondják "átmeneti idők". Csakhogy én nem kívántam "átmeneti időt". Arra sem emlékszem, hogy ezt az egész életet valaha kiköveteltem volna. Protekciót biztos nem vettem igénybe."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése