Advent

Pilinszky János: Hitünk titkairól
(részlet)

Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

---

Kommentár

"Az Országos Választási Bizottság (OVB) keddi ülésén ismét elutasította azt a népszavazási kezdeményezést, amelyet azzal a céllal nyújtott be egy magánszemély, hogy június 4-ét Trianon-emléknappá nyilvánítsák."

És már nem először történik meg ez a szégyen Magyarországon. Nevezetesen az, hogy a június 4-e emléknappá nyilvánításáról szóló népszavazási kezdeményezést valamilyen mondvacsinált indokkal, elutasítja az Országos Választási Bizottság. De felteszem a költői kérdést. Csodálkozunk ezen még akár egy kicsit is? Megrökönyödünk ezen mindazok után, hogy a világra, a múltunk által ránk rótt kötelességeinkre szégyent hozva 2004 decemberében egy népszavazás során "nem"-et mondtunk a határontúli magyarok magyarságára? Mit akarunk mi még azok után? Azok után, hogy volt pofánk megkérdőjelezni azok magyar állampolgárásghoz való jogát? Mi jogon csodálkozunk? Ha mi magunk, kollektívan lemondunk testvéreinkről. Ha mi magunk intünk be nekik. Ha legyintünk és nagyívben teszünk rájuk, kétségbe vonva, sőt egyenesen letagadva, elutasítva magyarságukat. Ilyen arcátlanság után még csodálkozunk? Még csodálkozni merünk? Nem azt tette az OVB amit mi magunk is? Mennyivel gyalázatosabb az, amit ők tettek, mint amit mi.
Ettől függetlenül valóban szégyen, hogy hivatkozási alapként azt merik mondani, hogy azért nem lehet szó Trianon nemzeti gyásznappá nyilvánításáról, mert annak bevezetéséhez törvénymódosításokra és egyéb jogi hercehurcákra lenne szükség. Röhej, szégyen és szégyen és szégyen. Szégyen, hogy kifogásokat szánalmas és ostoba kifogásokat kersünk már megint. Kifogásokat és mondvacsiált indokokat arra, hogy miért nem tesszük meg a hazánk felé még a legminimálisabb kötelességünket sem!

"Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága! "

Érdekes, a Holokauszt-emléknap esetében (amely szintén országos emléknap) ez nem jelentett problémát.
Ám lehet, hogy jobb is ez így. Jobb, mert azt a szégyent megérni, hogy június 4. nemzeti gyásznappá nyilvánításáról szóló népszavazás érdektelenségbe, ne adj Isten kudarcba fullad, nem szeretném megélni. Márpedig én nem lennék olyan nagyon optimista ezzel kapcsolatban. Sem.

Advent

Juhász Gyula

Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

(1902)

Szerénység

A Le Monde című francia napilap szerda délután megjelnő száma "Négy hibát követtünk el" címmel jelentetett meg egy cikket, melyben nem kisebb személyiséggel, mint Gyurcsány Ferenccel közöl intrejút. Gyurcsány tételesen fel is sorolja azt a négy hibát, amit az elmúlt időszakban véleménye szerint elkövetett s aminek feléről természetesen az ellenzék tehet, nem hagyta a reformokat kibontakozni meg ehez hasonló okosságok. De volt annyira férfi, hogy belássa azért ők is elkövettek két hibát többek között azt, hogy belehajszolták "az emebreket a költekezésbe". Főleg ez utóbbi az, ami különösen jellemző volt az elmúlt négy évben. Csak úgy szórtuk a pénzt. Azt sem tudtuk mit csináljunk azzal a temérdek pénzzel jó dolgunkban drága miniszterelnök úr. Igaza van, ön megmondta, hogy ennek a nagy dőzsölésnek nem lesz jó vége, hogy egyszer majd véget ér ez a Kánaán itten és akkor majd leshetünk. Ön figyelmezetetett minket, intő jel volt felénk az ön puritánsága, de mi ügyet sem vetettünk önre, mértéktartó miniszterelnök úr. Mert ennek a népnek Krőzus pénze sem elég. Igaza van, jobb lett volna azt a nadrágszíjjat kicsit megszorítani. Hátha megtanulunk spórolni. De hát az a vaj szíve miniszterelnök úr, az nem engedte. Hiba volt. És ezt most belátja ön is. Az egyik hiba a négyből amit elkövetett eddig. Nem sok. Bár véleményem szerint még ennyit sem követett el, nyájas miniszterelnök úr. Mert már megint olyan szerény. Nem meri bevallani, hogy valójában csak egyetlen egy hibát követett el mindösszesen.
Azt, hogy maga a miniszterelnökünk.

Betiltott könyvek

Röck Gyula:

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET

IV. rész

Könyvkiadók és a könyvtárak. Hogy a könyvkiadókat és a könyvtári szervezéseket illetőleg mily tájékozatlanságban szenvedünk, megpróbálom az „üzletrontás keretén kívül” megvilágítani...

Kétféle könyvkiadóra osztom a könyvkiadókat, egyik a keresztény szellemű, másik a nem keresztény szellemű könyvkiadók. Az utóbbi lektorai többnyire zsidók, vagy díszgojok... Ezek óvatosan őrködnek afelett, hogy keresztény szellemű könyv ki ne jöjjön általuk… sőt... inkább egy kis éle legyen, mely a gyökérzet alá vág... mint pl. az Ismeretlen Jézus… Az ember fia... és sok más közismert Rénántól — Voltérig terjedő íróké... Ezek a könyvkiadók vigyáznak, hogy az igazi keresztény gondolat bele ne csússzon a könyvekbe s ha már semmit, legalább azt érhessék el, hogy agyonhallgassák a keresztény témákat nyújtó könyveket és felreklámozzák a világot, hol hazafiság, hol szerelem címe alatt egy-egy értéktelen könyvvel, mintha minden csak a haza és a szerelem volna s az Isten, Krisztus, Egyház, kereszténység éppenséggel csak nulla volna a világ irodalmi témái közt, avagy ha akad is hely, csak annyi, hogy: lekisebbítsék!

Hogy melyik könyvkiadó hova tartozik, azt csak kellő filozófiai és kellő teológiai ismeretekkel rendelkező egyén, nem pedig az olvasók tábora tudja megállapítani. Amint az előnyös és hátrányos eledelek szétválasztásához szaktudás kell, úgy az előnyös és hátrányos olvasmányokéhoz is és akiknek ez megvan, azoknak nincs beleszólása a könyvtárak ellenőrzésébe s akiknek nincs, azoknak van… Itt a baj!

A könyvtárak anyagát illetőleg a legtöbb könyvtár zsidó könyvkiadók anyagával van túltömve. S egyik-másik — mint pl. a keresztény városháza — nem is vesz vallásos könyveket nehogy megbántódjanak a „keresztények”... Ezért kell ide újra s újra egy magyar Hitler!!! Egy igazi keresztény, aki nem alkuszik meg se a rangért, se a pénzért, sem a szabadkőműves összeköttetésért az antikrisztianizmussal, legyen az irodalom, vagy művészet, vagy vallás!!!, vagy pénz, vagy rang, vagy szerelem!

Ilyen könyvtári beállítás, ilyen irodalmi szellem beültetés után várhatunk-e mi akár nemzett, akár krisztianista öntudatosulást? — Soha!

Ma már pedig minden katonai és polgári, minden állami és egyházi, minden gazdasági és erkölcsi újjászületésnek — nem győzöm eléggé hangoztatni ennek a mai süket kornak! — az irodalmi újjászületés, az irodalmi irányváltoztatás az egyetlen alapja!!! Mert ha a világnézet és életcél értéktelen, téves, vagy erőtlen, akkor a nemzet, a hívők, a vezetők mind értéktelenné, erőtlenné lesznek s ennek a lelki közönynek a vége züllés, állatiasulás és méltó elpusztulás a világ színéről!

Ide tehát olyan kultuszminiszter kell, aki nem csak az egyetemek és iskolák, hanem az irodalom darázsfészkébe is be mer nyúlni, mint azt Hitler tette. S ha van is valami vád eme tette ellen, az is elmosódik a nagy cél érdekében, mert hiába titkolják, Mózes Tórájától — Illés halálos ítéleteiig, az Úr korbácsától — Jeruzsálem pusztulásáig minden azt igazolja, hogy a cél szentesíti az eszközt!!!

Befejezés. Téved, aki azt hiszi, hogy a jobblét, jobb embert termel. Láthatjuk a jobb létben élőkön, hogy ez az elmélet dőreség. A bőség — azaz a jólét — lélek nélkül ledérséget, paráznaságot, léhaságot, könnyelműséget, felületes lelket, közönyt termel. — Lélekkel azonban még a szegény is félistenné nőhet! A pusztán gazdasági szervezkedés épp oly veszélyes a nemzetre, mint a családra, vagy az egyénre. Lelki is kell hozzá, mert a lélek fék és hajtóerő egyben! A nagyobb bőséggel több bűn jár, ha nem áll őrt a bőség arányában a lélek... ha hiányzik a morál...

A vallás ma már nehezen segíthet, mert soknál inkább csak ruhává vált, mely alól kihalt a lélek: a hit. Már pedig a hit és nem a vallás, a lélek és nem a test a fő! — Eme hit, illetve lelki újjáébredésnek pedig egy módja van, a megújult, illetve hivatása magaslatára ébredő irodalom és művészet! Más nincs! Semmi se! Népámító, vagy bolond, aki a rang és pénz hatásától, azaz a testi jóléttől várja a lélek újjászületését, a nemzet megújhodását.

A tömeg, — úr és paraszt, — elnevelődtek már a vallástól világi szellemmel... El se mennek a templomba és — a pap se megy utánuk, az eltévedt bárányok után. Itt tehát más valami újjáteremtő erő kell, egy összekötő szerv, a megújult irodalom és művészet! De hol ezek az új lelket hozó írók és művészek, — kérdik. A háttérben! Vannak, sokan vannak, de mert nem esnek az érdekeltség, rokonság és barátság körén belül — nem akarják meglátni őket. Pedig ott állnak a háttérben, csak kimaradva és kihagyva filmről, színházról, mert keresztény szelleműek! S a rádióban se jutnak kellő térhez.

S aztán ma nem a kiváltsághoz nevelik a közönséget, hanem a kiválókat kívánják a közönséghez alakítani, a nagyot az átlaghoz és sok — bedűl nekik —, úgy, ír a nép szájaíze szerint, mert élni kell... Ez az üzlet kívánalma s a kényszer ereje tébolyító: Még csak az kéne, hogy a Szentírást is írassák át, mint a kiválók könyvét az átlagok szájaíze szerint és be lenne fejezve a mai irodalmi cél... Orvos, vagy hóhér kell e térre, nem tudom, de könyvégetés, valami Hitler-féle ököl okvetlen kell... Jobban, mint egy külügyi jó szerződés... Kell, mert amíg nem jön a mindenféle pogány szellemű irodalom és művészet lehetetlenítése, addig hiába minden papi és egyházi akció és funkció, terjed az antikrisztianizmus és veszélyben a kereszténység, a krisztianizmus... Már pedig a kereszténység megvédése épp olyan, sőt felsőbbrendű kötelességünk, mint a haza megvédése!!! Mert a haza csak a test, de a kereszténység a hit és világnézet: a lélek érdeke is! Egyik csak a kenyeret adja, de a lelket, az ideát, az örök eszméket a vallás, a hit, a kereszténység: Jézus Krisztus egyedül!

S amíg ezt a célt nyíltan ki nem írjuk, amíg hadat nem üzenünk, addig csak kuruzslók maradunk, akik lényeg helyett a tüneteket kezelik...

S én ezért a nyílt és bátor hadüzenetért tartom elengedhetetlen és a jövő egyetlen megoldást hozó szent mozgalmának a mi Krisztianista Nemzeti Szocialista mozgalmunkat, amely bele mert nyúlni a darázsfészekbe, nem félve a rovarok csípésétől!

S ez kell, mert az utolsó idők vészharangja kongat-kongat süket füleknek... Az antikrisztus szellem árad... Marka egyre szorosabban fogja a kort... Szelleme már itt van — kísérteni... A jövőbe látók látják, hogy errefelé minden út — Róma helyett — már Moszkvába vezet...

S ne ámítsuk magunkat azzal, hogy vértanúk leszünk, mert a vértanúk előbb apostoli bátorsággal küzdöttek, nem pedig az árral megalkudva úsztak...

A békés és boldog jövő első feltétele tehát a szellemi újjászületés, mert ez a mai irodalom, melynek már könyv-film-színházi reklámjai is nagyrészben a paráznaság egy-egy kiáltványai csak lejjebb sodorják az emberiséget az állatvonalak felé...

Ha nem változunk, úgy két-három évtizeden belül úrrá lesz a tollal és karddal hódító antikrisztus egész világon! Mert az erő nem a fegyver hanem a morál, melyhez pedig egyetlen eszköz a toll.

VÉGE.

(forrás: betiltva.com)

Betiltott könyvek

Röck Gyula:

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET

III. rész

Könyvnap. A mai, tudományos — sötétségnek mondható kor legantikultúrálisabb ténye a — könyvnap. Könyvnap — kiáltják világgá üzleti érdekek és ennek címe alatt utcára dobjak a visszamaradt s el nem fogyott jó s rossz könyvek tömegét, amelyek közt mindent lát az ember csak keresztény könyvet alig... S a nép, ez a szegény írni-olvasni tudó (inkább ne tudna) szellemi analfabéta veszi-eszi és olvassa, mert azt hiszi, hogy ami írva van az jó is igaz is s pár díszgój égisze alatt áradnak, terjednek a mindent, csak hitet és erkölcsöt nem szállító könyvek s a szellemi őrségre hivatott főpapság és kultuszminiszterek jámbor türelemmel, mi krisztianisták pedig lázongó fájdalommal nézzük, mint terjed a métely az irodalom palástja alatt s nincs, aki szétütne ebben a dzsungelben S a nyáj, a szegény birkává lett bárányok elszélednek, ki ehhez, ki ahhoz a vályúhoz, ki ide, ki oda, ki ebbe, ki abba a pártba irányba, klubba, csak épp az akolba nem. Hej írástudók és Farizeusok! Itt valaki felelős!...

Ide valami megoldás kell, olyan valami, hogy a könyvnapra csak a papság által ajánlott könyv legyen kiállítható. Mert így téboly, hogy amit a vallás vet, azt az irodalom és művészet címe alatt egyszerűen bekonkolyozzák írók művészek, színészek és tudósok egyrésze és a bárányok, — mert hogy a csomagolás felirata irodalom és művészet, — legelni járnak rája… Ugyanígy kellene elbánni a könyvkirakatokkal is. Ez nagyobb közérdek, mint a mérges gombák ellenőrzése...

Épp azért meg kellene szervezni az Egyházak Irodalmi és Művészeti Tanácsát, de részben papokból, mert amint láttuk s látjuk, e célra a rendőrség és bíróság nem elég! Mert nem elég, hogy valami nem lázit, nem izgat és nem ront, hanem kell, hogy emeljen is! Nem elég a negatív eredmény, ide pozitív siker is kell: Kultúrrendőröket, egy új Assisi-rendet e térre, „mert innen árad szét az a lelki bacillus, amelytől aztán vörösödik a lélek!...

Nem elég az erkölcstelenség kiszorítása, kell az erkölcs bevezetése, a pozitív cél is! S ezt csak Egyház és Állam összefogásától lehet remélni.

A könyvnapokat tehát vagy törülni kell, vagy megszervezni, valamint az utcai könyvárusításokat és kapualatti antiquárokat, végül a kirakatokat is. Nyilvános helyekre csak ajánlott könyv engedélyeztessék, mert nem elég az engedélyezés, a megtűrés. Nem elég a bűn elleni negatív védekezés, kell az erények melletti pozitív állásfoglalás előretörés is. Ott vagyunk már, hogy — kell! Ez volna az igazi akció. Erre, meg sok más ilyen kemény dologhoz kellene egy igazi nagygyűlés... Ide kellene egy apostoli gárda, mert csak innen indulhat ki a Krisztus igazi Királysága, azaz Krisztus szellemének, nem pedig puszta nevének az uralma.

Itt kell az első megújhodás, mert tűrhetetlen, hogy a tömeg — beleértve minden rendű-rangú és képzettségű testi, azaz szimpla embert — ilyen szellemmel fertőztessék, melytől sem nemesebb, se bölcsebb sem igazabb, se keresztényibb nem lesz soha, hanem csak léhább, érzékibb és hiúbb.

A könyvégetés. A könyvégetésre épp oly nagy szükség van ma, mint ragály esetén a fertőtlenítésre. Ezzel a gondolattal épp úgy meg kell barátkozni az igazi krisztianista léleknek, mint az orvos késével, ha nincs más segítség a betegnek ....

De nem is olyan szokatlan jelenség ez... Az apostolok cselekedeteiben meg van írva, hogy a hívők összehordták a rossz könyveket és elégették. Már ők is tudták tehát, hogy a lélek újjászületése a rossz könyvek megsemmisítésével kezdődik... Hasonló céllal égettek el a mohamedánok az alexandriai könyvtárat... Ugyanígy tettek az előrelátó kommunisták is, vagonszámra hordták el a rossz könyveket a keresztény könyvkiadóktól feltüzelni. Ugyanezt tette Európa óriása, Hitler is a rossz könyvekkel, így kellene tenni minden messzelátó kormánynak is a világon, tűzbe mindennel, ami a lélek ellen vét, ami a felsőbbrendű ember kialakulásának útjában áll, mert amíg ezt a kúrát végre nem hajtjuk, addig hiába minden nagygyűlés, törvénytervezet és költségvetés, tovább tenyésznek a bacillusok!

A könyvégetés az újjászületés első feltétlen és elengedhetetlen aktusa, enélkül hiába minden igyekezet, mert a tudatlan lélek tovább fogja szürcsölni a bódító és lélekkábító tévtanok és téveszmék moslékai, azt híve, hogy — nektár, mert a csomagolási márka olyasfélét mutat: irodalom művészet... holott belül nagyrésze rondalom és torzászat, mely inkább csak undort és felháborodást vált ki a jobbérzésűekben, mert hiányzik belőlük az ihlet, a nemes érzés és az isteni íz.

S amíg ilyen könyvégető szellemi hősök nem lépnek a küzdőtérre, szembeállni az erkölcsrontó irodalommal és művészettel — nem a karddal, ez már rég idejét múlta, hanem a tollal — addig veszélyben az ember lelke és teste egyaránt. Szellemi hősök, szókimondó, hitvalló, új irányt vágó lelkek, mert ma, itt a szellemi hősiesség világában nagy a gyávaság és árulás grafikonja! Hősök, akik ki merik mondani, hol és mi a baj, hol és mi a gyógyszer! Akik hadat mernek üzenni — nem félve néhány pogány szellemű újságíró „kritikájától” — ennek a mai fennálló pogány szellemű irodalomnak és művészetnek! Mert minden ez! Minden, csak éppen nem keresztény irodalom és művészet! Minden, csak éppen nem nemes, emelő, szép, jó, igaz és szent. Tűzre való! S ha semmi másért, ezért az egyetlen egyért is üdvözölnöm és támogatnom kell a nemzeti szocialisták táborát, hogy bele mernek nyúlni ebbe a lelki fertőbe! Ezért és sok-sok más — minden pártból és mozgalomból „okos számítással kifelejtett” sok mindenért is!!!

Új hősök, új mártírok, új keresztény vértanúk kellenek ide, akik testük helyett ma szellemükkel mernek kiállni a nehezebbik vértanúságra, a — szellemire: a gúny és a rágalom kőzáporába, hangoztatni, hogy az újjászületés és úgy keresztényi, mint nemzeti feltámadásunk egyetlen alaptétele a keresztény irodalom és művészet megújhodása és a velejáró igaz, keresztény gazdasági rendszer: a krisztianista világrend, amihez legközelebb ugyancsak a nemzeti szocialistáké áll! Csak meg ne hamisítsák, amint már-már kezdik is, a befurakodottak...

A könyvégetést illetőleg fel kell említenünk, hogy az Egyház kezdettől tiltakozott az ellen, hogy a könyveket csak úgy „kötőfék nélkül” engedjék az emberek közé. És igaza is volt, mert tudta, mily nagy veszedelem lehet az a lélekre. Sőt a mai újabb vallási alakulatok is, mint baptisták, adventisták, methodisták, milenisták mind-mind ráébredtek erre a nagy igazságra és ellenőrzik, mit olvasnak híveik s ha megengedhetetlen könyveket olvasnak, kizárják. Kizárják, mert tudják, hogy rossz könyvből rosszat hozna a — gyülekezetbe! Helyes és igazán keresztényi dolog, mert inkább egy vesszen el a népért, mint a nép romoljon egy-két törvényszegőért! Bár így tennénk mi is... Kevesebben lennénk, de — jobbak... Dehát ott a hiba, hogy ma inkább mennyiségre, mint minőségre megy a statisztika...

Ezzel a tilalommal szemben, a rövidlátó Világ politikus fejével nem hitt az Egyház bölcs védekezésének és kitárta kapuit minden író és művész, minden könyv, kép, szobor, zene és tánc előtt (régente nem volt megengedve a kettős tánc, — csak a férfi táncolt a nő előtt) és a világot elárasztotta a — konkoly, a szennyár, a bűn... a bűnhődés késik. Késik, de hála Isten — jön!

Minden tisztiorvos ellenőrzi az élelmiszereket, nehogy ez a drága, parázna és falánk bűneszköz — a test, bajba kerüljön... Így kellene tenni a szellemiek terén is, félreverni a harangokat, ha egy-egy lelki bacillus mosolyog ki az irodalom és a művészet függönye mögötti bordélyházakból, legyen annak neve bármi… akár színház, film bár, vagy kultúrelőadás. Egy új gárda, valami diakonista vagy új minorita rend kellene ide, amely minden könyvet ismerve, könyvkedvelő híveiket meglátogatva, intenék, mit olvassanak, mit ne, avagy milyen előismerettel olvassák, ha már olvasni akarják ama bizonyos zsidó vagy pogány szellemben írt könyvet, hogy mi van abból kivetni való és mi nincs benne, ami kéne, hogy benne legyen! Mi benne a meghamisított, célzatos, az antikrisztianista? Szóval, mi a mérges gombák jele, színe, íze és kik annak a kiadói? Kiadói! Mert itt az irodalom titka: minden kiadó bizonyos irodalmi irányt szolgál, s aki nem annak az iránynak ír, annak a könyveit, bármi okos goj is az, nem adják ki, sőt — elgáncsolják... Külön irodalmi ismertető prédikációkat — konferenciákat — kellene tartani a szószékről könyvkedvelőknek! Ez végtelen fontos lenne, csak persze ehhez külön gárda, külön szervezés és felkészültség kell, olyan, amely gárda mindent tud, mint a „káptalan”... Kitanítani szülőt és ifjút, hogy mi a könyv veszélye és áldása, mit egyetek, mit igyatok és mibe öltöztessétek lelketeket! ha méltók akartok lenni az istenországábani befogadásra, ha jobb kort, igazabb világot akartok, mert mindezeknek első feltétele jobb, igazabb, nemesebb ember, kit nem mocskol önzés, hiúság, testiség, haszonlesés, hanem akinek lelkét egy cél ízza át, Krisztus Urunké, az áldozatos szeretet minden és mindenki iránt!

S ezt az embert csakis irodalommal és új gazdasági renddel termelhetjük ki! Nem általános és titkos szavazási joggal, noha az is kell, hanem ha megadjuk lelkének testének az igét és a kenyeret szüksége szerint!!!

Valami nagy, új alászántásra van ma szükség itt s ennek első tétele felégetni a gazt, a dudvát, a szemetet: a rossz könyveket, kitiltani a filmeket, mind, amelyek szeretőket nevelnek az ideálnak teremtett keresztény nőből... léhűtőket az ifjakból... és zsarnokot, spekuláns üzletembert a testvérnek született keresztény férfiből...

Erre is hivatva van a főpapság, a kultuszminiszter, a tudományos akadémia és egy magyar Hitler!!! Erre a bűn bacillusainak a kipusztítására, mert így, ahogy ma van, őrjítő a kaosz!

Őrjítő és megvetni való téboly minden, mert amíg egyik oldalon erkölcsre és lelkiségre tanít a vallás, addig a másik oldalon erkölcstelenségre csábít, paráznaságra izgat, ledérségre nevel a mai kultúra név alá bújt álkultúra irodalomtól—művészetig az egész világon. Ide valami kell, mert ha kimarad a reformokból az irodalom és művészet keresztényiesítése, hiába kezdtük el, mert hiába az egészséges test, ha beteg a szellem...

(forrás: betiltva.com)

Folytatása következik

Betiltott könyvek

Röck Gyula:

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET

II. rész.

A könyv. Szerintem ami az éléskamra a testi embernek, az a könyvtár a szellemi embernek. A tudós ember diplomával, de az intelligens ember könyvtárral kezdődik és világnézettel végződik. Akinek nincs könyvigénye, az még nem egész ember... A könyvszomj a lélekébredezésnek első jele. Amilyen könyveket olvasol, olyan szellemben „fejlődsz”. Amilyen könyvekkel árasztjuk el a népet, olyan lesz a nemzet. Az ország belső egyensúlya nem a fegyvereken, hanem a tollon nyugszik. A könyv az, ami lelket szállít a lélekhez. A rossz könyv csak mulattat, nevettet, izgat — a jó könyv tanít, felemel, nemesít, gyönyörködtet. A klasszikus könyvek jele, hogy elolvasásuk után bölcsebbek és nemesebbek lettünk. A könyvtárakra többet kellene fordítani a főpapságnak és kormánynak, mint amennyit rokonságra, rendőrségre, katonaságra és sportra fordítanak. Az erőt a kenyér adja, de az energiát az irodalom. A balga kardot tartja a hatalom alapjának, pedig a toll az.

Ezekből látjuk, miért kell mindenekelőtt az irodalmi újjászületésnek nekifeküdni, ha új embert, új nemzetet, megújulást akarunk, másként, ha közönnyel nézzük a pokol szellemének kirakattól—divatig, plakáttól—képtárlatig, újságírástól—irodalomig, zsúroktól—lokálig, színpadtól—bordélyig, képeslapoktól—filmig való térhódításait, úgy ne várjunk mást, mint bűnhődést...

Irodalom és művészet. Mi, akik még nem látják a kört háromszögnek, a szépet torznak, — se a torzat szépnek — mi, akik nemcsak a művészet technikáját, hanem annak erkölcsét is nézzük, a mai irodalommal és művészettel szemben határozott ellenszenvet, sőt irtózatot és nem ritkán undort érzünk, amiért kötelességünk annak bátor és nyílt kifejezést adni és ellenakciót indítanunk az igazi irodalom és művészet megmentésére, mert ha valaha kellett, úgy ma hatványozva kell egy keresztény újjászületés az egész világon, mert a mai, pogány szellemű irodalom úgy, mint művészet, szinte sértően és gyalázóan ismerteti és ábrázolja a mi legszentebbjeinket s mindezt ama maszlag alatt nyújtva, hogy hát ez a „modern” irodalom és művészet...

Keresztényi kötelességünk eme irány és eme szellem ellen a legmesszebbmenő fegyverekkel és módokkal küzdeni s megóvni kivált templomainkat és köztereinket, valamint nyilvános könyvtárainkat és nyilvános kiállításainkat és kirakatainkat tőle. Bármi művészinek akarják is előttünk feltüntetni eme természetellenes szellemet és irányt, mi természetes érzékkel rendelkezők tiltakozunk az ellen, hogy ránk tolják a torz Krisztus- és a torz Máriaképek és szobrok műélvezetét s éppen azok, kik sohse sejtették meg őket, akik sohse emelkedtek fel Hozzájuk! Mi nem adjuk fel józanságunkat csak azért, hogy művelteknek és korralhaladóknak láttassunk, sem józan kritikánkat vagy épp érzékünket holmi akrisztianista, vagy antikrisztianista szellemet árasztó próbálkozásnak. Tiltakozunk mi, keresztény szellemű, azaz krisztianista nemzeti szocialisták és követeljük eme szellem- és formák minden szent helyrőli eltávolítását és lehetetlenítését! Követeljük, mert tudjuk, hogy nemzeti és vallási újjászületésünk első és egyedüli, elengedhetetlen feltétele — nem a gazdasági, de — a szellemi újjászületés. Tudjuk, hogy amilyen a nemzet világnézete, olyan lesz annak cselekedete... S amilyen irodalommal és művészettel telítjük lelkét, olyan lesz annak karaktere és élete. S amely korban vagy nemzetnél eme démoni szellem lett úrrá, az a kor és nemzet mind elpusztult, de amely nemzetben vagy egyénben a szerénység, egyszerűség, természetesség jut vezérszerephez, az megújul. De ehhez az agy és szív tápszerei kellenek: a nemes irodalom és művészet. S ha ezt bármely nemzet vezetősége kellő időben nem látja be, az a vezetőség átka és bűne annak a nemzetnek.

A gazdasági újjászületés előfeltétele az erkölcsi, illetve szellemi újjászületés, enélkül, ha pusztán csak testileg tömjük az embert — mint az állatot —, úgy nem tettünk semmit, (mint az üres világi akciók, jótékonykodások, melyekből épp az marad ki, ami a legfontosabb a lelki rész), mert fellép a telhetetlenség lelke, melynek az eléghez sok kell, a sokhoz több, s a többhöz — minden...

A mai mélypontra az sodorta az emberiséget, hogy Isten helyett a Rang és Pénz került a lelkek oltárára. Ez lett a cél és eszköz, sőt még a mérték is, nem pedig a krisztusi lelkület s ma azt hiszik, hogy minden ember annyit ér, amennyit a rangja, pénze, vagy diplomája, nem is tudva, hogy az igazi krisztusi mérce szerint minden ember értékét a lelke tisztasága, a szíve adja meg. S mivel eme tévideák az erkölcsi és gazdasági lecsúszás igazi okai az újjászületésnek ízt kell kezdődnie! Ebben a szellemben kell megújhodni mindennek, ebben a szellemben kell még a főtisztelendő „urakból” is főtisztelendő „testvérekké” lenni. Ez az első feltétel a Szentírásban előírt Istenországához… De ez a mai átalakulás magától sohse jön el, csak apostoli lélektől áthatott irodalmi és művészeti újjászületéssel!

Másként, — szellemi újjászületés nélkül —, hacsak a nép hasát tömjük, többet ártunk, mintha így hagyjuk a szükségben ahogy vannak, mert a lélek nélküli tömeg — ha diplomás, ha analfabéta, — kereszt alatt csak nyög, de kereszt nélkül — züllik... Ezért kell előbb lelket, igazi krisztusi szellemet adni, s ezt csak az irodalom és művészet hozhatja, avagy ha nem, akkor hamar oda jutunk, ahol már az állat kezdődik... Legalább is errefele — oda...

(forrás: betiltva.com )

Folytatása következik

Betiltott könyvek

Röck Gyula:

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET

I. rész.

MOTTÓ:
A szellem az, ami megelevenít,
A test nem használ semmit.
(Ján. Ev.)

Bevezetés. Lélektani igazság, hogy amilyent olvasol ma, olyanná leszel holnap. — Erre az egy tételre kell az egész nemzeti újjászületést felépíteni! Író és pap, irodalom és vallás az az egyetlen valami, ami a nemzeti újjászületés alapjait lerakhatja. Nem az anyagi, de a lelki, nem a gazdasági, de a szellemi erők az emberiség boldogulásának egyetlen tökéi, míg a többi már csak kamata... S ma éppen a szellemiek, — irodalom és művészet — azok a valamik, amik a vallás és erkölcs búzaföldjébe konkolyt vetnek, mert nem annyira a szép-jó-igaz- és szent, mint inkább a torz-rossz-hamis és bűn terjesztői.

Az erkölcsfilozófia nem ismer kivételt sem az irodalmi téma, sem a művészi szellem leple alatt. Aki, vagy ami nem tud felemelni, annak nincs helye a nemzetnevelésben, akár színház, akár sport az... Ezért első tétel az irodalmi és művészeti újjászületés annál inkább is, mert ma több ember jár színházba és moziba, mint templomba s mert ma több ember olvas könyvet, vagy hallgat rádiót, mint papot s éppen ezen arány miatt át kell helyezni a népnevelés irodalmi és művészeti alapjait a valláserkölcsire, hogy azt a gyógyszert, amit nem akarnak bevenni, — vagy nem tudnak beadni — labdacsokban, a vallásból, vegyék be porban az irodalomból, annál inkább is, mert papjaink ma nem nagyon mennek a hazai és modern pogányok közé s így az összekötő módot: a lelkek s egyéniség nevelésének — és nem a szórakoztatásnak! — a kulcsát csakis az irodalmi és művészeti reformoktól remélhetjük. Itt kell az első segély, mert a világválság erkölcsi és gazdasági oka a szellemiek talajából nő, és mert az írók nem megérzik, hanem előkészítik úgy a jó, mint a rossz jövőt...

(Forrás: betiltva.com)

Folytatása következik....

Kommentár

„Gyurcsány azonnal hozza nyilvánosságra az IMF-hitel részleteit”

A Fidesz követeli, hogy a kormány azonnal hozza nyilvánosságra az IMF-hitelről szóló szerződés részleteit - mondta Szijjártó Péter az ellenzéki párt keddi elnökségi ülése után. Ezt mondani kell? Elég szomorú.

Kommentár

Elkapták Farkas Péter öccsét

A hírtv.hu megírta, hogy tegnap este elfogták a kisebbik Farkas testvért a Pest megyei Vecsésen. A barcelonai olimpiai bajnok Farkas Péter és öccsének előzetes letartoztatását távollétükben rendelték el, miután hétfőn az elsőfokú ítélethirdetés előtt mindketten távoztak a bíróságról. Kettőből, egy. Alakul.

A pofátlanság netovábbja

Elfogatóparancsot bocsátott ki a bíróság hétfőn Farkas Péter olimpiai bajnok és testvére, Farkas Károly ellen, miután az elllenük indult perben az ítélethirdetés alatt fogták magukat és kisétáltak a bíróság épületéből.
Már többször írtam, hogy ami ebben az országban folyik, az józan ésszel felfoghatatlan. S azt hiszem ezúttal sem túlzok ha ezt gondolom. Már eleve az is gyomorfogató, hogy valaki (kiváltképpen ha olimpiai bajnok az illető,) "kábítószerrel való visszaélés" miatt bíróság előtt álljon de az, hogy valakiben annyi tartás ne legyen, hogy a bűnéért vállalja a büntetést, az már jócskán túlmegy minden határon. Fogni magunkat és csak úgy kisétálni a bíróságról, meg sem várva az ítéletet, nos ehhez már igencsak vastag bőr kell legyen az ember ábrázatán.
Mint ahogy ahhoz is amiképpen próbálták bűnösségüket tagadni. Első körben azt próbálták elhitetni a bírósággal, hogy ők maguk is áldozatok, hiszen kábítószerfüggők azért találhatott a rendőrség egy kisebb marihuána-ültetvényt a pincéjükben. Majd miután az addiktológus megállapította, hogy a hülyeségen kívül semmi egyéb bajuk nincsen mással próbálkoztak. Előálltak azzal a mesével, hogy a lakásukat más, időközben már jobb létre szenderült ember bérelte aki (és most idézném őket) "minisztériumi engedéllyel" végezte a kábítószer-termesztést. Természetesen mondanom sem kell, hogy nem volt ember a bíróságon aki ezt a bődületes marhaságot elhitte volna a volt olimpiai bajnoknak és testvérének. Miután kimerítették Andersen teljes kelléktárát, kénytelenek voltak alávetni magukat a felelősségrevonás kellemetlen procedúrájának. Egy darabig legalábbis. Mert a tárgyalás hosszúsága már nekik is sok volt, bizonyára a sok vegzálás kezdte ki az idegeiket, ezért nemes egyszerűséggel felálltak és faképnél hagyták az egész pereputtyot. Bíróstul, ügyvédestül mindenestül. Nem bírták már a sok egzecíroztatást, vallatást, meg azt a kocsist megszégyenítő hangnemet, amelyet megütöttek velük, tisztességes emberekkel szemben. Fogták magukat és kisétáltak a Kerületi Bíróságról. Megunták. Azóta sem tudnak felőlük semmit. Hova mentek, mit csinálnak? Semmit sem tudni a két jómadárról. Biztosan fontosabb dolguk lehetett, mint a bíróságon ücsörögni és az ítéletet várni. Nagy emberek nem érnek rá ilyen marhasággal tölteni az idejüket. Ami ugye köztudottan pénz. Pénzre meg nekik is szükségeük van. Valamiből nekik is el kell tartaniuk a családjukat. Ha már a marihuána - biznisz, egy időre, befuccsolt.
Igazuk van. Hülyék lennének végigülni a kényelmetlen fapadokon órákat csak azért, hogy utána még ki tudja hány évet csücsüljenek még annál is puritánabb (?) körülmények között. Csak az igazán balek üli végig a saját tárgyalását, a pofátlan az fogja magát és hazamegy. Mivel elősfokú tárgyalásról van szó, még következménye sincsen csupán annyi, hogy a bíróság távollétükben rendelhette el az előzetes letartóztatásukat. Amire ők már nem voltak kíváncsiak.

Halottak Napjára

Kosztolányi Dezső:
Halotti beszéd


Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.


Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.


Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, .
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nem rég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék" ,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.


Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.


Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt..."
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..."
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Új 200-as: tarolt a Lánchíd

A vártnál többen, csaknem kétszázezren vettek részt a Magyar Nemzeti Bank szavazásán, ahol a leendő 200 forintos érme képét lehetett kiválasztani. A szavazatok több mint felét a Lánchíd szerezte meg, így legrégebbi és legnépszerűbb Duna-hidunk szerepel majd legújabb érménken.

A forint történetében először fordul elő, hogy egy pénzen szereplő motívumot azok választották ki, akik nap mint nap kézbe veszik majd. A szavazáson résztvevők magas száma azt mutatja, hogy a lakosság valóban fontosnak tartotta, hogy elmondhassa véleményét és részt vehessen az új 200-as kialakításában - mutat rá a jegybank közleménye.

A két héten át tartó szavazáson a lakosság tetszését leginkább a Lánchíd (52 százalék) nyerte el, majd a fehér gólya (18 százalék) és a Megyeri-híd (13 százalék) következik. Negyedik lett a fakopáncs (8 százalék), utolsó előtti a cifra kankalin (6 százalék), a sort pedig a kövér daravirág (3 százalék) zárja.

(Forrás: vgo.hu)

Blogolók

Hogy ez a megnevezés nyelvtanilag mennyire helyes azt nem tudom de tény, hogy Gyurcsány óta tudjuk, blogot írni menő és trendi dolog politikusi körökben is. Nem csak időtöltésnek, kikapcsolódásnak hanem az "emberközeli" politikus látszatának keltésére is tökéletesen alkalmas. Feltéve, hogy ezt a meglehetősen átlátszó piárfogást van még aki "emberközelinek" gondolja és nem egyszerű önreklámozásnak, magamutogatásnak. Ez már természetesen gusztus és ész dolga. Tény azonban az, hogy Gyurcsánytól kezdve Orbánig blogol ma már minden magára valamit is adó, vagy éppen nem adó, politikusunk. Így tesz Gréczy Zsolt, a miniszterelnök kommunikációs főtanácadója is. Miért éppen ő maradna ki ebből a meglehetősen illusztris társaságból. Ráadásul pont ő ne tenné, aki íráskészségét már korábban is bizonyította.

A jó Zsolti, mielőtt Gyurcsány kommunikációs főmuftija lett (gratulálunk hozzá), meglehetősen sok helyen megfordult. Volt ő a Mai Nap "kultúrális rovatának tagja"(sic), publikált az Élet és Irodalomban és a 168 órában is. Majd átnyergelt más vizekre, sokoldalú a Zsolti fiú, és vezetett műsort a Juventus Rádióban. S ha már könnyűzene, Zsolesz házigazdája volt számos R-Go koncertnek, B.B King budapesti koncertjeinek, Presszer Gábor szólólemezeiben is közerműködött. Nem utolsó sorban pedig írt dalszöveget olyan előadóknak, mint Delhusa Gjon, Szikora Róbert vagy a Pa-Dö-Dö. Legismertebb slágere a By-By Szása.

Ebből is kitűnik, hogy ez a Zsolti gyerek bizony érti a dolgát. Ezért is lett Gyurcsány jobbkeze. S talán éppen a karizmatikus főnöke volt rá oly' nagy hatással, hogy maga is blogolni kezdett. Ezt ugyan nem tudhatjuk, de tény, hogy gondolatait főnökéhez hasonlatosan Zsoltika is megosztja velünk. Köszönjük. S ha már itt tartunk, pillantsunk is bele legújabb eszmefutatatásába, aminek központis figurája ki is lehetne más mint, Orbán Viktor. Íme egy magvas megállapítás eme kortárs íróóriástól. (A mű címe "Csendes ünnep - ünnep nélkül")

„Orbán Viktor, aki maga alá söpörte a nácizmus minden szennyét, hogy nagyobb kupacon ülhessen, úgy tesz, mint aki nem érti: világválság idején az ország vezető erőinek össze kell zárniuk.”

Ezt az epés megállíptást böfögte ki magából blogjába a jó Zsoltika, a szintén nagyívű miniszterelnökünk kommunikációs agytrösztje. Mit is fűzhetnénk ehhez hozzá? Madarat tolláról... Azért kíváncsi lennék mi lenne akkor, ha történetesen Orbán Viktor nevét kicserélnénk mondjuk Gyurcsányra a "nácizmust" meg "kommunizmusra".

Tollas Tibor:
Bebádogoznak minden ablakot

Az életből csak ennyi fény maradt,
Csillagos ég, tenyérnyi napsugár.
Ezt vártuk nap-nap, homályos falak
Üregéből esténként-délután.
S elvették ezt is, a tenyérnyi napot:
Bebádogoztak minden ablakot.

Tágult szemekkel kék tengerét látom
Nápolynak, s fénylő partjai felett
Még vár a Vezúv, pipál és a tájon
Barnára lesült boldog emberek.
Látjátok? Éjben élünk, mint vakok,
Bebádogoztak minden ablakot.

Tízen fekszünk egy fullasztó szűk lyukba',
A szánk kapkodja be a levegőt,
Mint partra vetett halak kopoltyúja
Tátogunk némán – s érzed, nincs erőd
Szívni az étel s ürülék szagot:
Bebádogoztak minden ablakot.

Az Alpeseknek fenyves illatából
Míg csokrot küld a hűs nyugati szél
És lelket öblít fenn a tiszta távol
S mosolygó hegyek hószaga kísér,
Itt tegnap társam tüdőbajt kapott,
Bebádogoztak minden ablakot.

Csendet hasít a sétahajó kürtje.
A falon sikló leánykacagás
Nem visszhangzik már zengőn a fülünkbe
S az ezersípú nyár nem orgonáz.
Süket a cellánk, minden hang halott,
Bebádogoztak minden ablakot.

Túl Barcelona kertjein szitálva
Egy barna asszony meleg hangja búg
És alkonyatba pendül a gitárja.
Hol táncolóktól tarka még az út;
S fülünkbe folynak az ólmos napok...
Bebádogoznak minden ablakot.

Tapintanánk a bársonyos egekbe,
Ujjunk hegyéből kiserken a vér.
Mint koporsóba, be vagyunk szegezve,
Csak daróc szúr, vagy poloska ha ér.
Simogatnánk a sugaras napot –
S bebádogoztak minden ablakot.

Londonban bál van, sima termén siklik
A sok selyembe öltözött leány.
Puha hajuknak hamvassága izzik
Lágy bútoroknak tükrös hajnalán.
Nyugat táncol – tán végképp eladott?! ...
S bebádogoztak minden ablakot.

Nyelvünket mosta friss tavasz zamatja
Most nyögve nyeljük nyirkos kortyait
Az alvadt bűznek, hol minden falatra
Émelygő gyomrod felfordulna itt.
De lenyeljük e végső falatot:
Bebádogoztak minden ablakot.

Az éhség marta testünket telt álom
Lakatja jól – és ínyenc ételek
Ízét kínálja Párizs – szinte látom,
Hogy kúszik el a neonfény felett
A Néma Rém – s nem lesz több hajnalod ...
Bebádogoznak minden ablakot!

A rádiók csak üvöltsék rekedten
A szabadságot s az ember jogát.
Itt érzi csak befalazott testem
A milliókkal Moszkva ostorát.
S Váctól Pekingig zúgják a rabok:
– Ha nem vigyáztok, az egész világon
Bebádogoznak minden ablakot!

Önriport, avagy kapjátok be...

Önriport. A műfaj gondolom ismerős a „Magyar Mérce” olvasóinak. Ott olvashattuk a rengeteg remittenda lapban (ez azt jelenti, hogy a kutyának sem kell) ilyesféle öntömjénezős baromságot. Így magam is erre fanyalodom, már csak azért is, hogy végre megjelenjen a véleményem kendőzetlenül, bár megmondom a frankót, eléggé magam alá fogok kérdezni, mint a „Napkelte” – című műsorban a csicskák, vagy, mint Novák Előd az említett sajtpapíron. Tehát:

- Üdvözöllek blogomban, kedves Csabex! Vagy szólíthatlak „Megváltónak”?

- Nem. Szerénységem nem engedi.

- És Cassandrának?

- Jajj, cukifiú, nem kéne… Ja,,, hogy jóstehetség? Ne szólíts így sem, mert az én jóslataim sajnos bejönnek, ámde utólag még senki sem tisztelt meg azzal, hogy BAZMEG igazad volt. Jajj, illetve két embert azért megemlítenék: egyik be akart lépni a Gagyar Márdába (így írjad, he!) de lebeszéltem róla, hogy várja meg, hogy mi sül ki az egészből, nos ő utólag megköszönte, hogy visszatartottam. A másik sajnos volt oly botor, hogy intésem ellenére belépett a Jobbik-ba, aztán egy év múlva beismerte, (miután kilépett-kiutálták) hogy igazam volt, egy röhej az egész, persze miután kilépett, rögvest lezsidózták a feleségét. De ez természetes. Így megy ez.

- Most egy pillanatra időzzünk el a múltadnál. Milyen alapon osztod az észt te mindenféle ifjú és lánglelkű szellemóriásnak és törpének?

- Nos, meg kell, hogy mondjam: 30 éves vagyok. Több mint tíz éve foglalkozom a politikával, magyarsággal, zsidósággal és eme témákkal. Ó, és hadd mondjam el, hogy nem valami rockzenekar ébresztett önnön identitásomra, hanem a rengeteg olvasás. Tudom, ez a mai nemzetieknek arculcsapás, hogy nem a szentháromság irányított: a Kárpátia, Wass Albert és a Sokkoló… Bár egy időre ugyan magához vonzott a Kárpátia nevezetű rockzenekar, de idejében felismertem, mekkora pénzhajhász brigád. Wass Albert összes könyvét olvastam, gyönyörű művek, viszont rengeteg más könyv is van, amely nem kíván távol tartani a megélhetés miatt a szélsőségektől…

- Ezzel mire célzol?

- Csak röviden: az emigrációba kényszerült író persze, hogy baszogatta a nyilasokat is, másként ki sem adták volna egy kötetét sem.

- Aha. A „Sokkolót” már nem is kérdezem.

- Ne is…- Akkor mit ajánlasz olvasnivalónak?- A mai „újradikálisoknak” mindenképpen David Duke könyveit, továbbá Marschalkó Lajos és Bosnyák Zoltán műveit. Újság pedig mindenképpen a „Szittyakürt”, még ha nem is osztogatnak mellé „Wellness-papucsot”.

- Ha jól tudom, politikai credod-ba tartozik néhány szentként tisztelt nagy magyar visszautasítása is…- Igen, beszélhetnénk hosszasan István királyról is, aki a magyarságot megfojtotta, és ősi emlékeinket elpusztíttatta, de szóba jöhet Horthy is, akitől minden „újradikális” elélvez, holott az országot elárulta, alkusz volt, és a Kornfeld-brigáddal kártyázgatott. Manapság sajnos nagy kultusza van ennek a politikusnak, aki a Nemzetvezetőt börtönbe záratta.

- Oké, térjünk vissza napjainkra..

- Mire vagy kíváncsi?

- Honnan indultál?

- Nahát, megmondom őszintén, vártam ezt a kérdést. Én a MIÉP-től indultam. Azok azért valamennyire politikai pártnak néztek ki, volt köztük mindenféle szakértő, meg zsidóztak rendesen is…:) Mi kellett egy magamfajta nemzetmentő tinédzsernek? Ez. És míg mások kannásbortól hánytak fekve a punkkoncerteken, addig én a nemzeti koncerteken hánytam fekve a sörtől… Aztán jött a válság, amelynek következményeképpen szakítottam a MIÉP-pel…

- Miért is?

- Hosszú történet, hagyjuk inkább, csalódtam bennük, pénzhajhászat volt az is… No meg persze segített az éppen kialakuló pártocska aknamunkája is, gondolom velem együtt sokaknak, akik elhitték, hogy a MIÉP nem létezik, meg, hogy minden pénzt zsebre vágnak… Gizi meg ilyesmi… Mondják ezt azok, akik összeálltak egy bősz judeobolsevik feleségével…

- A Jobbikra célzol?

- Hát persze, haver, ne felejtsd el, ha bármi rosszat mondok, az csakis ezekről szólhat… No meg Budaházy és Toroczkai…. Őket se felejtsük ki…

- És Tomcat?

- Na bazz… Mit is mondhatnék róla? Liberálisból radikális, fából-vaskarika. Mindenesetre tetszik a kommunikációja. Torkig vagyok a karótnyelt barmokkal, akik nem látnak tovább a „vesszentrianon”-nál. Hogy keresztény módjára lenyelünk mindent, és nem dobjuk vissza a szart. Régóta hiányoltam egy olyan hangot, amely a saját hangnemében ossza ellenségeinket, és Tomcat így tett. Sokkal több fricskát nyomott a szemetek orra alá, mint bármelyik politikus, aki naggyűléseken fossa a szavait, és kurva okosakat mond, amitől hívei benedvesednek, és erekciójuk támad. Ja, hogy ez jó néhány ezer embernek, az biztos fasza, de a magyarság mégiscsak az ilyesfajta kommunikációra kapja fel a fejét… És Tomcat ebben az irányban elég sokat tett le az asztalra…

- És Te?

- Nos, jómagam megpróbáltam, volt egy „Egység” című lapom, amely valami húsz hónapot megélt, és eljutott szerencsére még a Felvidékre is és egyéb helyekre, de befejeztem. Egyébként néhány radikális is onnan tanulta az abc-t, aztán azóta ők hiszik magukat a spanyolviasz felfedezőjének.

- Mintha személyes sértettséget éreznék benned…

- Nem, félreértés ne essék, nem vagyok ilyen kicsinyes szar, mint egyesek, akik magukból indulnak ki. Mindenféle személyes sértettséget és egyéb baromságokat képzelnek, holott egyszerű, mindig is rühelltem a hülyéket, meg a pózereket. Mindegy, hagyjuk.

- Voltál MIÉP-tag, vagy bármelyik párt tagja?

- Soha. Nekem ne mondja meg senki, hogy éppen aktuálisan mit gondoljak. Nem várom meg a sajtótájékoztatót, hogy megtudjam, mit is kell szajkóznom, önálló gondolatokkal rendelkezem. Ezt néha a debilek „liberalizmusnak” is mondják, de hát ők nagyrészt a világba vak birkaként néznek, és nincsenek abszolúte tisztában a fogalmakkal… Még a liberalizmus szóval sem. Vagy pedig teljes mértékben a saját gerendájukkal sem néznek szembe, miközben mások szálkáit baszkodják.

- Néha furcsán olyan, mintha inkább a nemzetieket zargatnád, nem is az igazi ellenségeket, MSZPSZDSZZSIDÓKCIGÁNYOK..stb- Nos, ez az érted haragszom, nem ellened kategória. Sajnos soraink telitöltődtek idiótákkal, akik tudatlan tuskók, nagyon szégyellem, amikor egy ilyen embert megnyilatkozni látok: szégyen. Buta, ostoba emberek többet árthatnak nekünk, mint az ellenfél. Ez tény. Persze addig, amíg kutyát-macskát köreinkbe veszünk, mert a mennyiség a fontos, nem is lesz változás. De ez van. Minőségi emberek meg nem lesznek párt tagjai, ahol a kötelező haladási irányt folyton a szájukba rágják. Ördögi kör ez.

- Aha. De most akkor egy sarkalatos pont: Mi bajod a Jobbikkal?

- Pont a fentebb említett ostoba öntudatlanság, a kritikátlan odaadás. Mintha egy rockzenekar lenne. Nem is vagy magyar, ha felböfögsz néhány kritikát. Jobb esetben internetnáci vagy, fotelforradalmár, rosszabb esetben áruló, bomlasztó, liberálanarchista provokátor. Teszem hozzá, mondják ezeket a jelzőket olyanok, akik 1-2 éve fedezték fel nemzeti érzelmüket, most pedig bőszen fújják az orrukat a retkes nyakukba kötött Szent Árpád-sávos zászlóba, mint valami csöves cowboy-ok. De visszatérve a lényegre: aki tisztességtelenül játszik egy bizonyos cél érdekében, az számomra elveszett. Gerinctelen, és akkor beszélhetünk a kamuközvéleménykutatásokról, vagy a kuruc.info-ról, amely a Jobbik kezében van, de úgy tesznek, mintha tisztán a nemzet lenne számukra a legfontosabb. Nem csoda, hogy folyamatos műbalhék sora pattan ki abból a műhelyből. Nohát, ilyenkor elég Vona egy mondata is, ami elítéli ezt, onnantól övé az utcai harcosok szavazata is. De folytathatom a Magyar Gárdával is, ami a Jobbik legjobb húzása is volt, ingyen propaganda, csak az a szomorú, hogy annyian be is vették. Dósát nem tartottam sokra eddig, de legalább felismerte, hogy egy lankadt faszt tömködnek folyton a szájába…

- Ha ennyire fikázol mindent, milyen alternatívát tudsz nyújtani?

- Én lófaszt sem. Nem vagyok politikus, mivel elég egyenes a gerincem. Ami megoldás lenne számomra, ha a kiskirályok befejeznék a saját kis birodalomépítésüket, és összefogna a nemzeti oldal. Tudom, ez utópia, nem lehet soha egy platformot építgetni, amíg vannak olyanok, akik a saját kurva zsebükre játszanak. Lásd MIÉP és Jobbik. És addig sem, amíg a saját szar egójukat építik, mint Toroczkai és az IQ-deficites Budaházy. Nem ügynöközök, mert már ez is unalmas. Szóval egyelőre nincs alternatíva, de mi a faszt vársz, ha nem ízlik a kaja az étteremben, akkor téged állítanak a gáztűzhely mellé, hogy főzz mást? Nem. Ha valami szar, arról beszélni kell. Ha valami rohad, azt ki kell dobni a többi közül, mielőtt megrontja azokat is. Mondjuk ezen az oldalon réges-régen rohad minden. Kuruc.info balhézik a MÖM-mel, a Jobbik balhézik Tomcat-tel, a Nemzeti motorosok balhéznek a tuggyistenkivel… Olyan kurva sok ember és vezetőnek alkalmatlan, totális káosz minden irányból. Szóval baszod, nem látok alternatívát, de az biztos, hogy jelenlegi állás szerint egyik párt sem kapja meg a szavazatomat. Sőt igyekszem lebeszélni mindenkit a birkaságról.

- Szóval tényleg anarchista vagy?

- Anyád. Ha lenne egy nyilaskeresztes párt, egy olyan vezetővel, mint Szálasi Ferenc, azonnal belépnék. De manapság nincs ilyen, csak hazug politikusok, akik valóban „politikusok”, nagyot ígérő senkik… A történelem nem fog rájuk emlékezni soha, és nem is érdemlik meg. Sem Orbán, sem Vona, sem Csurka. Csak a mi kis rövid életünkben döntőek, de ezek az égegyadta világon soha nem lesznek történelmi tényezők. Mert nincs gerincük. Mert folyton a népszerűséget keresik, megfelelni vágynak, és demagógok. Nullák. Bár Csurka a többi említetthez képest még gericoszlop, mert Vona már most úgy beszél, mint Orbán. Híveit persze ez kurvára nem érdekli, mert első a PÁRT, meg a KÖZÖSSÉGI érzés, egy az akol egy a zászló, a nemzet meg le van szarva. Vagy lenézve, mert kurva MSZP – szavazó. Hát, barátom, az sem rossz ember, az is magyar, de senki nem mondja el neki, hogy rosszat tesz. Dsida Jenő szavaival élve:

„Sok tévelygés és sok kanyar után

jutottam el ide:ha bűnös is, magyar

ha tolvaj is, magyar,

ha gyilkos is, magyar,i

tt nincsen alku, nincsen semmi - de.

Gyűlöletes, ki ünneplő ruháját

virágos lelkét fitogtatva henceg,

mi elesettek, páriák vagyunk,testvérek

a nyomorban és a bűnben,

sápadtak, torzak, bélyeges fegyencek.”

- De hát mégis növekszik a Jobbik-tábora…

- Hát persze, a falu bolondját is beveszik, csak legyen szervezet… Nem csoda, hogy minden héten újabb „alapszervezet” alakul… Van egy elnök, alelnök, meg pénztáros, és beosztott. És lehet hirdetni: újabb szervezet alakult. Aztán kocsmában ücsörögve szavazgatunk, hogy úgy nézzünk ki, mint egy párt. Szerencsére az elnökök hamar ráéreznek a politikusi lét ízére, és parádéznak öltönyben, mintha valakik lennének. Kivétel ez alól természetesen, akinek ez fizetett meló. Úgy már én is hajlandó lennék hülyíteni a sok faszt. Ilyen is van.

- És Morvai Krisztina?

- Na ne bassz. Ő aztán tényleg a fából-vaskarika. Egyébként következetesen Balónénak hívom. Ez is a szokásos agyrém: előveszünk egy Balónét, és a nemzetinek nevezett töketlen barmok rögvest rácuppannak… Ha 3 éve mondod valamelyik húgyagyúnak, habzó szájjal tiltakozott volna… Mert nincs következetesség. Ha holnap azt mondják, hogy Jézus magyarellenes volt, akkor őt is gyűlölni kell, egyik napról a másikra. Hát a faszt. Itt is látszik, hogy mekkora hiszékeny faszkalapokkal vagyunk felhígítva. Persze ezt nem a Jobbik vezetőire értettem. Nekik mindegy, csak folyjon a lé. Arra már nem is merek gondolni, hogy csak időhúzásnak vannak, hogy újabb 4 év teljen el majd tétlenül, várakozással, miközben a talajt is kilopják a talpunk alól. Ez már nem is a megélhetési kategória, hanem a hazaárulás. És meglehetősen zavar, amikor a kedves Krisztina „magunkfajtáknak” nevez bennünket, nemzetieket. Az én anyám nem volt a Rotschild-ház modellje, és nem házasodtunk egy visszataszító zsidóbolsevikkal, és ezáltal gyermekünk sem fajilag érintett. Szóval kérném a szánalmas repertoárból kihagyni ezt a jelzőt. Majd otthon a családnak, ha lehet.- Nekem úgy tűnik, rengeteg gyűlölet van benned…

- Igen, sajnos ez tény. Elmúltak a nagyszerű „szeresd az embereket” ideje. Aminek ideje van: tenni, odavágni, gyomlálni. De magam egyedül nem tehetem ezt meg. Mint mondottam: ostobákkal vagyunk felhígítva, akik a saját anyjukat is elárulnák, ha a pártvezető azt tanácsolja. Jó ég, az ilyen szarembereket megfojtanám. Légy önálló, légy gondolkodó ember. És ne papolj olyanról, amit csak messziről ismersz, lásd erkölcs, kereszténység és etika. Én legalább nem hazudok ilyenekről.
És beszélhetünk arról: egy jobbikos lételeme a siránkozás: nincs pénzünk, mártírok vagyunk, alulreprezentáltak vagyunk a médiában. Holott a faszt. Bármelyik nemzeti hírportált nyitod meg: a Jobbik megemlékezik cselőtepusztán...stb... Ömlik a PR, és meg is van az eredménye. Mondjuk azt, hogy hogyan sikerül tálib fanatikusokat nevelniük, azt nem értem... No persze valójában értem: ostoba embert nem nehéz "helyzetbe hozni"... Ja és lenne egy kérdésem: Bíber, az egyetlen igazi radikális a vezetőségben miért mondott le? És azután vajon kapott-e egy pár milliót a szegény éhező párt? És vajon Vona hová tartozik, amellett, hogy az első polgári kört ő alapította Orbánnal???
- Említetted Toroczkait és Budaházyt is…- Na persze, ők aztán a marha nagy ellenállók. Ez az amikor a saját egód rabjává válsz. Mert nem tudsz már egy ünnepi beszéd után hazamenni, mert akkor a kuruc azt írja, hogy gyáva szar vagy. Mintha számítana a jobbikos Novák véleménye. Mindegy. Szóval kötelező a balhé. Toroczkait nem értem, mert nem indult faszfejnek, bár a felmenői között van olyan, akit nem kívánnék a rokonságomba, de hát ugye következetesség, itt minden vezetőnk furcsa helyről jött, szóval egy ideje mintha elgurult volna a tablettája. Budaházy-t meg hagyjuk, egy utolsó ostoba fasz, épkézláb mondatot nem képes kiköhögni, azon kívül, hogy „gyerekek, a tegnapi verés, amit kaptunk, az győzelem tulajdonképpen”. Hát az apád fasza, te szerencsétlen márkaboltos.

- Jut eszembe Szegedi Csanád…

- Ja, igen, a srác, aki miskolci, de szegedi is és Ferencvárosban indul… Mik vannak. Mintha ismert név lenne a Jobbikos berkeken kívül… Ha lesz még időközi választás, akkor a nagy vezetőkön kívül lesz még kit indítani? Röhej.

- Van valami pozitívum is, vagy csak ugatni tudsz?

- Nincs semmi. Ezáltal nihilista liberális anarchista vagyok, aki már régóta gyanús a nagy orra miatt. Sajnálom.

- Van valami üzeneted az emberek felé?

- Persze. Legyen összefogás magyar és magyar között. Nem PÁRT és PÁRT között. Biztos gecire nehéz ezt felfogni, meg rohadt sértő, mert a nemzet csak a pártokból áll egyes ostoba faszoknak. A többire támaszkodom. És szeretnék bennük hinni. Ja, és a legfontosabb a gyermekem mosolya. Tiszta. Hol vagytok ehhez képest ti, nemzetiek? És hol vagyok ehhez képest ÉN? Sehol. Aki szart gyúr, annak szaros lesz a keze.

- Köszönjük ezt a riportot. Remélem sokaknak felnyitja a szemét.

- Nehogy azt hidd. Ez csak arra jó, hogy majd hétvégén lehessen miről tanácskozni a gyűléseken, és egységesen elítélni. Tényleg nagy szarban vagyunk.

Műsorajánló

Október 18.-án szombaton 21 órakkor tűzi műsorára az M2, Huszárik Zoltán talán legszebb filmjét a Szindbádot. A film Krúdy Gyula azonos című regénye alapján készült és olyan színészek játékát csodálhatjuk meg benne, mint Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva vagy éppen Dajka Margit. A film számos díjat is nyert alkotójának, többek között:

• Josef von Sternberg díj, Mannheim, 1972,
• Evangélikus Filmközpont díja, Mannheim, 1972,
• Különdíj. Atlanta, 1973,
• Rendezés díja, Auckland, 1973,
• Agis kupa, Milánó, 1973
• A film 1972-ben idehaza elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját, a nagydíjat, az operatőri díjat és Dajka Margit megkapta a legjobb női alakítás díját

Huszárik Zoltán Szindbádja vitathatatlanul a magyar filmtörténet egyik legcsodálatosabb alkotása. Olyan csoda, amit mindenkinek látnia kell. Kiválképpen ebben az értékvesztett világban amelyben élünk.
Szindbád, a halálára készülő magányos szerelmes, aki hiába kergette a szerelem ábrándját képtelen volt egyetlen nő mellett lehorgonyozni. Öregen, egyedül, megfáradtan, a halálra készülve tér vissza azokra a színhelyekre, amelyeket fiatalon az életet habzsolva bebarangolt. Halálra készülve számot vet önmagával, a múltjával és a mellette szinte észrevétlenül elsuhanó élettel. Elsárgult fényképek, megöregedett ám szépségükből mit sem vesztett s hozzá mindörökkön hű maradó magukra hagyott szerelmek, mint megannyi elhagyott kikötő tűnnek újra fel barangolási során. Olyan ember emlékei ezek aki minduntalan hiába kereste kétségbeesetten a boldogságot, mert csak aprócska szertefoszló pillanatokra lelhette meg azt. Mire megkaphatta volna, mire átélhette volna, már indult is tovább kergetve délibábját a szerelmet. Sok-sok apró, ködbe tűnő állomás egy-egy szép pillanat, ami így megöregedve, magányosan már mit sem ér. Az ifjúkori szerelmek, akinek mind hűséget fogadott már nincsenek. Belehaltak a várakozásba, a bánatba vagy csak lemondtak arról, hogy valaha is visszatér. Szindbád eszmélése keserű eszmélés. Így az élet végén, a halál árnyékában magára maradt. A régi idők, az ifjúság csodái, végérvényesen elmúltak.

"Nem szeretem ezt a mai világot. Azt mondják "átmeneti idők". Csakhogy én nem kívántam "átmeneti időt". Arra sem emlékszem, hogy ezt az egész életet valaha kiköveteltem volna. Protekciót biztos nem vettem igénybe."

In memoriam Huszárik Zoltán

( 1931 május 14. Domony - 1981. október 14. Budapest)

Munkái:

1959. Játék (vizsgafilm - rendező) -megtekinthető itt!
1963. Groteszk (vizsgafilm - rendező) -megtekinthető itt!
1965. Elégia (rövidfilm - rendező - forgatókönyvíró)
1967. Egy mentőorvos naplójából (rövidfilm - rendező)
1968. Ugye te is akarod? (rövidfilm - rendező)
1968. A dolgok eredete - művészet és mágia (TV. film - rendező)
1969. Capriccio (rövidfilm - rendező) -megtekinthető itt!
1969. Amerigo Tot (TV film - rendező)
1971. Tisztelet az öregasszonyoknak (rövidfilm - rendező - forgatókönyvíró)
1971. Szindbád (játékfilm - rendező -forgatókönyvíró - vágó)
1974. Zelk Zoltán műsora - Törvényt teremtő mesterek (TV film rendező)

1974. Holnap lesz fácán (játékfilm -szereplő)
1975. Koplalóművész (kisjátékfilm -szereplő)

1976. A piacere (rövid játékfilm - rendező)
1977. Lírai riport Kormos Istvánnal (TV. film -rendező)
1980. Csontváry (játékfilm- rendező)

Döntse el ön, milyen legyen az új kétszázas!

Vegyen részt Ön is az új kétszázas érme kialakításában! Azért, hogy mindenki által jól használható és természetesen kedvelt fémpénzünk legyen, a jegybank a jelenlegi forgalmi érméktől könnyen megkülönböztethető érmeterveket készített. Először fordul elő Magyarországon, hogy egy fémpénz képét azok választják ki, akik nap mint nap kézbe veszik: a legtöbb szavazatot elnyerő érmekép lesz az, amelyet 2009-ben a kétszázas érmén láthatunk majd.

Kérjük, jelölje meg az Önnek legjobban tetsző érmeterv sorszámát, majd kattintson a Szavazás gombra. Szavazni 2008. október 26-ig lehet.

Szavazni itt lehet!

(Forrás: Forint.hu)

Mire van szüksége Magyarországnak?

Nagy az öröm az MDF háza táján mostanság. Nem sokon múlt ugyanis, hogy megszűnik a parlamenti frakciójuk, miután először a Dávid Ibolyával szemben az elnökjelölti pozícióért egyedüliként elindulni merészelő Almássy Kornélt zárták ki a párból, majd pénteken önként kilépett Vas János is. Ezzel az MDF parlamenti képviselőcsoportja az előírt minimum tíz fő helyett, kilencre csökkent vagyis a feloszlatás szélére került, amennyiben ma éjfélig nem talált volna bárkit aki hajlandó beülni e díszes társaság közé. Almássy Kornél "elintézése" és legfőképpen annak módszere után, ez meglehetősen reménytelennek tűnt. Már-már a megszűnés fenyegette ezt a talpig becsületes, és konzekvensen ellenzéki pártot amikor ha nagy nehezen is, de rátaláltak emberükre. Nevezetesen Lengyel Zontán "független" képviselőre. "Egy, csak egy legény van talpon a vidéken."
Zoltán csatlakozását meg is indokolva eképpen szólott: "Magyarországnak erre van szüksége!" Nagyívű gondolatok ezek a "független" képviselő szájából. Petőfi vagy Deák sem mondhatta volna volna szebben. Ámbár, hogy e nagytudású haza bölcse ez esetben mire vagy esetleg kire gondolt, nos azt nem fejtette ki. Kár. Szívesen hallgattuk, sőt ittuk volna szavait. Ha lettek volna. De Zoltán nem csak rendkívül bölcs és szerény, hanem módfelett szűkszavú is. "Sok beszédnek sok az alja." tartja Zoltán képviselő úr. Kicsit talán még lámpalázas a szentem. Szoknia kell még a közszereplést. Majd belejön. Ám nem árt összekapnia magát e téren, mert ki tudja két év múlva is benn lesz-e a Parlamentben Lengyel úr és frissen választott pártja. Azt azonban, hogy valóban erre volt-e szüksége az országnak nevezetesen, hogy egy megélhetési politikusnak köszönhetően az MDF továbbra is a Parlamentben koptassa a padsorokat, véleményem szerint igencsak fenntartásokkal kell kezelni. Egy-egy ilyen nagyívű, a Haza nevében tett, kijelentés előtt nem ártana megkérdezni magát az országot. ha már a nevében nyilatkozunk. Mert, hogy sokmindenre szüksége van az tény. Egy, a haza felemelkedéséért tenni akaró és tudó politikusra mindenképpen. S, hogy ez Lengyel Zoltán szerint nem lehet más mint ő maga? Nos ezt rajta kívül nem sokan hiszik. Mint ahogy azt sem, hogy erre a régi fényétől igencsak megkopott MDF-re lenne szüksége.

Gyűlöletkeltés

"Matthew Ian Saunders és Daniel Alexander Diaz egy harmadik fiatalkorú társával együtt vasárnap hajnalban graffiti gyakorlatokat végzett a Maryland állambeli Baltimore Hebrew Congregation és Beth Tfiloh zsinagóga falainál.

A három antiszemitizmusra vágyó zsidó aktivista horogkereszteket és egy fura bajszos osztrákot éltető feliratokat fújt több méter hosszan a saját zsinagógájuk falára.

A feltűnően ravasz zsidók az épület dávid csillagos bejáratánál parkoltak le járó motorral, és a nagy munkában nem vették észre, hogy egy családi összejövetelről haza ballagó rendőr felírja az éppen távozó kocsijuk rendszámát.

Így amikor Andrew Busch rabbi felháborodottan hívta a sheriffet, hogy antiszemita ismeretlenek meggyalázták a zsidók imádkozóhelyét, Michael Hill ügyeletes tiszt az esetről már korábban jelentést tett szemfüles kollégáját küldte ki helyszínelésre, akinek az volt az első kérdése, hogy ez és ez a rendszámú gépjármű kinek a tulajdona.

A társadalmi, vallási békességet és toleranciát hirdető, a Tégy a gyűlölet ellen c. Magyarországról indult nemzetközi mozgalom amerikai élharcosainak tekinthető zsidó úriemberek beismerték tettüket, és jelenleg a megyei fogdában várják, hogy a haverok még a tárgyalásuk előtt összeszedjék a zsinagóga tagjaitól a fejenként 50 ezer dolláros óvadékot."

(Jack Corn - Szent Korona Rádió)