Isten nevét...

Tudom, hogy már az ezreidik bőrt is lehúzták a "Meleg Méltóság Menetéről", a magukat mutogató díszbuzikról és természetesen a náluk cseppet sem különb úgynevezett "hazafiakról". Szánalmas volt ugyan, de különösebb meglepetést nem okozott a gumicsontként elénk dobott buzivircsaft, illetve annak következménye. Egy pszeudó párt által irányított rendezvény, néhány magamutogató ösztönlény, és habzó szájjal őrjöngő "ellentüntetők". Rágódnak a gumicsontként eléjük vetett melegmajálison, megvadult, önmagukból kifirdult állatként őrjöngenek szent zászlóink selyme alatt. Bekajáltuk. Megint lehet min rágódni, megint egy indok a hatalomnak arra, hogy a nemzeti oldalt elővegyék, meghurcolják és együgyű, dühöngő, ostoba birkacsordának állítsák be. És ehhez még hazudniuk sem kell. Szomorú.

De nem is erről akartam írni, hanem arról amit a drágalátos Szetey "comming out" Gábor közvetlenül az előtt mondott, hogy útjára indította a vircsaftot. Arra a sok lózungra most nem térnék ki amivel kezdte beszédét, mert azt már egy éve is elmondta, miszerint ő "hívő, magyar, európai, ...és meleg". Ezt egy éve már elsütötte, akkor sikert aratott, most már a kutyát sem érdekelte. Beszéde végén azonban eképpen búcsúzott: "Isten legyen velünk!" Mit lehet erre mondani? Semmit. Önmagát minősíti...

"Isten legyen velünk..."