Kolompár emeli a tétet: az állami hivatalokban is gárdisták rejtőzködnek…

Kolompár összeesküvés-elmélete: az állami hivatalokban gárdisták rejtőzködnek... Ez az oka annak, hogy a cigányság abban a helyzetben van, amelyben. 

Az OCÖ honlapján a romák koronázatlan Orbánja ismét megragadta az alkalmat, hogy gárdázhasson egy jót. De most nem az eddig megszokott „nácifasisztarasszista” kártyát húzta elő, hanem tovább ment: 

„a Magyar Gárda szellemisége túlmutat a Gárdán. Jelen van a hétköznapokban, az utcákon. Pestisként fertőzi meg az embereket. Így a hivatalokban és állami szervezetekben dolgozó emberek is magukban hordozhatják ezt a kórokozót. A Gárda szellemisége meghatározhatja tevékenységüket, napi munkájukat, döntéseiket.” – írja meggyőződéssel Kolompár. 

„Május 19-én folytatódott a Magyar Gárda pere. A teremben jelen voltak a Gárdával szimpatizálók is. Közöttük foglalt helyet egy állami intézmény munkatársa is. Nagy megdöbbenésünkre a Jobbik elnökének Vona Gábornak és feleségének, továbbá pár gárdistának a társaságában láthattuk. Ez az ember a hazai cigányság életét is meghatározó, döntéseket befolyásoló és döntést hozó pozícióban van. Feladata a fejlesztési programok, köztük cigány programok ellenőrzése.” 

Kádár is gárdista volt

„A fentiek alapján érthetőbbé vált számomra, hogy miért és hogyan születtek a cigányság hátrányainak fennmaradását és ezek elmélyülését eredményező döntések az elmúlt negyven év és a köztársaság kikiáltását követő tizenkilenc év során. Hogyan és milyen módon foszthatták meg a cigány embereket, családokat a polgárhoz méltó élettől, kultúrájának, nyelvének gyakorlásának és használatának lehetőségétől. – elmélkedik Kolompár, s már-már cigányútra téved a gondolat.

És imígy folytatja a közkedvelt társadalomtudós: „a korábbi és jelenlegi hivatalokban rejtőzködő „gárdisták” a cigányok munkához juttatása helyett a szociális segélyfüggőség kialakításával, a járdák, utak és óvodák építésének elszabotálásával, a cigány gyermekek iskoláztatási lehetőségének korlátozásával, a cigány családok kilakoltatásával annak a lehetőségét vették el a cigányságtól, hogy tisztes alkotó polgárai legyenek ennek az országnak.”

A cigányság innovatív, építő szellemi és kulturális erőforrás

„Ezzel gyakorlatilag többszázezer fős adót és járulékot fizető munkaerőtől, az ország versenyképességét növelő innovatív, építő szellemi és kulturális erőforrástól fosztották meg hazánkat.” – éri el tetőpontját a mesés fejtegetés. 

Az ÁSZ tanulmány azonban egészen másról beszél. Nézzük, mit mond a számvevőszék: „Összefoglalóan az állapítható meg, hogy a magyarországi cigányság helyzetének javítására és felemelkedésére fordított támogatások a rendszerváltás óta megsokszorozódtak, a támogatási rendszer, a támogatási programok egyre komplexebbé váltak. Ezzel a változással azonban nem tartott lépést a támogatások tervezésének, végrehajtásának, monitoringjának a rendszere… A leghátrányosabb helyzetű térségeknek, településeknek, illetve a halmozottan hátrányos helyzetű csoportoknak címzett, leggyakrabban pályázati formában elnyerhető támogatások NEM JUTNAK EL (magyarul valakik lenyúlják. Önök szerint Kolompárnak köze lehet hozzá? – a szerk.) a roma népesség leghátrányosabb helyzetű csoportjaihoz, illetve kellő komplexitásuk híján nem fogják helyzetüket érdemben javítani.”

Szóval egészen más a helyzet, mint amit a cigányok hőscincérje állít. Nem arról van szó, hogy a magyar társadalom cigányellenes összefogással megfosztotta a nemzetet egy több százezres, mi több, milliós, munkát követelő rétegtől, hanem éppen fordítva: sokat (talán túl sokat is) áldozott arra, hogy röpke 600 év után végre sikerüljön valahogy megszelídíteni „Devla nomádjait”. A magyar társadalom saját munkájának eredményeiből hatalmas tartalékot képezett erre a célra, de a gigantikus és egyre növekvő pénztömeg nem ért célba. Valahol félúton eltűnt, mint a nemesfém a kutyatelepről. Talán még ugyanazok is vitték el…