Vágó vezeklése

Hétfőn Orosz József, a homoszexualitását és zsidóságát nyíltan vállaló bértollnok sajtótájékozatót tartott annak apropóján, hogy őt az úgynevezett Meleg Méltóság Menetén állítása szerint "kegyetlenül és aljas módon" bántalmazták. Állítólag. Ezen a sajtótájékoztatón megjelent a nagytudású "kívmester" is, mint "felkért hozzászóló". Hogy ez a titulus mit takar azt nem tudom, annyi azonban kiderül Vágó Úr mai Népszavában közzétett írásában, hogy ő ott -a sajtótájékozatón- a "gyáva heterók nevében, lelkiismeret-furdalásáról számolt be". Köszönjük Vágó Úr, hogy a mi nevünkben is elnézést kért, a félholtra vert Orosz Józseftől, ha már mi ehhez -ahogy ön írja,- "gyávák" voltunk.
Ön igazán nagylelkű kedves Kvízmester Úr. Nem győzöm elégszer megköszönni, azt a megnyugatató lelkiállapotot, hogy végre ma már, ha Isten is úgy akarja, nyugodtan alszom. Köszönöm Vágó úr. Tudja, ha már így ismerjük egymás lebelsőbb félelmeit, elárulom önnek, hogy napok óta altatókon élek, hánykolódom, ver a víz, és szinte rettegek az éjszakáktól. Rettegek attól, hogy újra le kell hunynom a szemem, hogy újra egyedül maradok és újra rémálmok fognak gyötörni. Napok óta képtelen vagyok aludni a bűntudattól, hogy ha nem is tevőlegesen, de mégis részt vettem -a kollektív bűnösség elve alapján- az Orosz József elleni brutális támadásban. El sem tudja képzelni mennyire hálás vagyok azért, hogy végre tudok majd aludni, hogy megbékélhetett a lelkem, amiért ön Jézust megszégyenítő önfeláldozással, a nevemben is elnézést kért a bántalmazott homoszexuálisoktól. Köszönöm Vágó Úr.
De mit is beszélek mélyen tisztelt "vegyészmérnök" Úr. Hiszen Ön a cikkében arról is írt, hogy magának már megint lelkiismeret-furdalása van. Szegény Drága Vágó Úr, ennyi lelki tusát. Ön már megint vezekelni tetszik. Most éppen azért, mert szó nélkül hagyta egy újságíró -Orosz József barátjához intézett- provokatív kérdését, miszerint miért kellett gúnyolni a homoszexuálisoknak a hívő kersztényeket a "Jézusnak is két apja volt" transzparenssel.
És Ön, a nagytudású kvízprofesszor, Ön a szellemi tálentum, a Kárpárok Géniusza begyulladt és nem kérdezett vissza. És most vezekel. Megtépi a ruháját és hamuval szórja be azt az okos buksiját Drága Vágó Úr. De megírta a cikkét bűnbocsánatért esedezve, amiért nem volt mersze megkérdezni az újságírótól, hogy "Mitől más, sérthetetlen egy vallásos hit, mint bármilyen másban való, ugyanolyan elkötelezett hit?"
De nem tette fel. Nem tette fel, mert begyulladt szegény Vágó Úr. De ne féljen én megértem, hogy retteg. Itt, a zsidó és melegpogromok árnyékában, a nyilasok és nácik masírozása közben. Ne szégyelje magát "vegyészmérnök" Úr. Én megértem Magát. Félti a gyermekei, a felesége és a tulajdon életét. Félti, ebben a keresztény terrorban. Értem én a félelmét, hogyne érteném. Szeretne még másnap is felkelni és vezekelni miattunk...