Sokan és sokféleképp támadják a Magyar Gárdát.
Oktalanul címkézik, bélyegzik meg a nemzeti önvédelem spontán alakulataként létrejött és viharos gyorsasággal bővülő szervezetet.
A politikai pártok ritka egységben határolódtak el a népesség körében óriási népszerűségnek örvendő gárdistáktól, ezzel a lépéssel gyáván megtagadva saját szavazóikat is.
Állandóan rasszistáznak, mivel a Magyar Gárda nyíltan kimondja azt, amit mindenki tud; hogy bizony óriási problémát jelent a lassan két évtizede elhibázott összkormányzati cigánypolitika.
Az ellentételezés nélküli segélyezés, a „megélhetési bűnözés” fogalmának liberális bevezetése azt eredményezte, hogy mára a segélyből jobban lehet élni, mint munkából, bántatlanul és következmények nélkül lehet időseket kirabolni, brutálisan megölni, tanárokat verni, bárkit, bármikor zaklatni, meglopni.
Mint ismeretes, a Gárda megszüntetéséért indított ügyészségi kereset alapját – melyhez a hazai joggyakorlatban eleddig példátlan módon felperesként csatlakozott a Kolompár Orbán vezette Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) és a MAZSIHISZ is – a Magyar Gárda tatárszentgyörgyi rendezvénye képezi.
Várjuk, hogy a parlamenti pártok mikor érzik múlhatatlan szükségét, hogy ők is beálljanak felperesként e két szervezet mellé...
A Magyar Gárda Hajdú-Bihar megyei szakaszai éppen ezért örömmel vállalták a kiállást egy vak honfitársunk mellett, akit egy multinacionális cégtől rúgtak ki, és miután hiába fordult a jogvédő szervezetekhez, végül a Magyar Gárda segítségét kérte.
2008. május 7-én a Kelet-magyarországi térség legnagyobb lapkiadójának székháza mellett tartottuk meg tiltakozó demonstrációnkat „Mennyit ér az ember, ha Magyar?” címmel, tiltakozva a multik embertelen gyakorlata, a magyar munkavállalók megalázása, kizsákmányolása, kizsigerelése ellen, rabszolgaként kezelt Honfitársaink érdekében.
A frissen avatott gárdisták szakasza és a 100-150 fős érdeklődő közönség előtt Vona Gábor, a Jobbik és a Magyar Gárda Egyesület elnöke mondott beszédet.
Beszédében hangsúlyozta: a mai Magyarországon teljesen kiszolgáltatottak a munkavállalók, különösen külföldi cégeknél.
A fogyatékos embereket csak addig alkalmazzák, amíg megkapják utánuk az állami támogatást, utána mehetnek Isten hírével.
Ezen honfitársaink érdekeit senki sem képviseli, a multi még azt is megtiltja, hogy szakszervezetet hozzanak létre.
A Jobbik által mindig is bírált Uniós csatlakozásunkkal kapcsolatban elmondta, hogy jelenleg a kiküldött képviselőink határtalan népszerűségnek örvendenek Brüsszelben, hiszen mindent zokszó nélkül elfogadnak, soha nem vitatkoznak, semmiféle nemzeti kérdést nem feszegetnek.
Nem úgy, mint a Lengyelek, akik állandóan az asztalt csapkodják, vitatkoznak – egyszóval kőkeményen képviselik nemzetük érdekeit!
Kifejezte azon szándékát, hogy amennyiben a Jobbik képviselőket küldhet az Európai Parlamentbe, akkor azzal fogja őket megbízni, hogy ők is keményen csapjanak az asztalra és követeljék a trianoni békediktátum által elszakított nemzetrészeken élő magyar testvéreink érdekeinek, önrendelkezésének védelmét és biztosítását!
Beszámolt – a megjelentek fújjolása és füttye közepette – arról is, hogy a Gárda-perbe miképpen avatkozott bele az OCŐ és a MAZSIHISZ.
Hol voltak ezek a szervezetek, a cigányságért mindig harcra kész érdekvédők akkor, amikor megölték Szögi Lajos tanár urat? – tette fel a kérdést.
Amikor a vidéki emberek nem mernek kimenni az utcára, nem mernek elmenni a templomba, mert mire hazatérnek, már csekélyke értékeik is eltűnnek? Amikor tanárokat vernek agyba-főbe a hatalom sötét erőinek biztatására magukról megfeledkező szülők és diákok? Amikor megélhetési bűnözők síneket szednek fel, kábeleket vágnak el, mindent ellopnak, ami akár a legcsekélyebb értéket is képviseli?
És bizony egyre kevésbé lehet ezt a problémát a szőnyeg alá söpörni, hiszen azok, akik nem őrzött palotákban laknak, naponta szembesülnek ezzel a társadalom egészét sújtó jelenséggel. Derék politikusaink makacsul állítják, hogy nincs cigánybűnözés, miközben mindenki tudja, hogy nagyon is van! Támadják és versenyt űznek az elhatárolódásból, tagadják a tényeket és csodálkoznak, hogy a polgárok elfordulnak a politikától, megszűnt a közbizalom és egyformán hazugnak tartják valamennyi parlamenti pártot.
Mit tett a Magyar Gárda, hogy ilyen hihetetlen egységben és elszántsággal akarják megszüntetni? – tette fel a költői kérdést Vona Gábor.
Ki hallott már olyat, hogy a Magyar Gárda nem hogy megölt, de akár csak megütött volna valakit?
Ki hallott olyanról, hogy egy gárdista bármit is elvett volna? Kötözködött volna békés járókelőkkel? Kirabolt volna bárkit is? Hazudott volna?
Ilyenről senki sem hallott, mert nem történt ilyesmi soha!
Pedig abban bizonyosak lehetünk, hogy azonnal vezető hír lett volna valamennyi újságban, a televíziók megszakították volna a műsorukat, hogy beszámoljanak még arról is, ha egy gárdista csúnyán néz valakire!
Persze arról soha nem számoltak be ugyanilyen lelkesen és szolgai módon, ha a Gárda segített valahol. Ha ajándékot osztogattak gyermekeknek – mint történt ez tavaly mikuláskor Hajdúszoboszlón –, ha adományokat gyűjtöttek a rászorulóknak, határon túli magyar barátainknak, ha segítettek volna a rend fenntartásában, mint azt a mai napig teszik Tatárszentgyörgyön, ahol azóta 80 százalékkal csökkent a bűnesetek száma. A legfőbb kifogás, amit eddig meg tudtak fogalmazni, hogy masíroznak. Elmennek, ahová hívják őket, és kiállnak a magyarok érdekeiért. Hogy azt merik mondani, hogy Magyarország a Magyaroké! – zárta beszédét Vona Gábor, az érdeklődők vastapsa közepette.
Egy operaénekes szimpatizáns elénekelte a „Hazám, hazám…” kezdetű, közismert dalt, majd a debreceni Kossuth-téri tüntetők vezetője, Ágoston Tibor kért szót. Kiemelte az összefogás szükségességét, majd meghívta Vona Gábort, hogy a perceken belül kezdődő, immáron 597 napja tartó tüntetésükön is szóljon néhány szót, melynek az elnök úr örömmel eleget is tett.
Az este egy különös közjátékkal ért véget.
Miközben Debrecen külső részén egy utcai büfé előtt vacsoránkra vártunk, a lassan leszálló estében odalépett Vonához egy fiatalember és azután érdeklődött, hogy tényleg ő-e Vona Gábor? Az igenlő válasz után udvariasan megkérte, hogy adjon neki egy autogramot. Hitetlenkedve néztünk egymásra. Lehet, ez már a népszerűség?
Aztán néhány nappal később – a korábbi mérésekben nyilván manipulatív célzattal közzétett 0 %-os Jobbik népszerűségi adat ékes cáfolataként – napvilágot látott, hogy a Jobbik szimpátia-indexe 7 %!
Hónapok óta éreztük, tudtuk, hogy a novemberi – sehol nyilvánosságra nem hozott – 3 százalékhoz képest már bizonnyal jóval többen támogatják a Jobbikot. Azt is sejtettük, hogy már régen elhagytuk az 5 százalékot, mégis, ez a spontán aláírás-kérés, és az ezt visszaigazoló 7 százalék immár nyilvánvalóvá tette, hogy a nemzeti radikalizmus, melyet a Jobbik képvisel, végre kellő támogatásra is talált!
Bízzunk benne, hogy jövőre néhány asztalcsapkodó, igazi képviselőt küldhet a Jobbik az Európai Parlamentbe, és hogy legkésőbb 2010-ben az új Országgyűlés nem alakulhat meg a Jobbik népes frakciója nélkül!
Adja Isten, hogy így legyen!
Biró László
gárdista
Debrecen
Végezetül, aki vak nemzettestvérünk segítségére szeretne lenni, részére munkát, vagy támogatást ajánl:
Papp László, tel.: 30-978-9751, számlaszám: Erste Bank 11991119-99392622-00000000.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése